Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-05 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. estély, sem templomszentelés, sem harangszentelés ... jóllehet mind lehetnek szükségesek s mint belső indíttatások külső jelei egyenként is bizonyságtevő erejűek, de magukban mégsem elégségesek. Pünkösdre csak Pünkösd lehet a felelet, a Lélek tettére a lelkek tettei. A Szentlélek ünnepét csak a Szentlélek teheti naggyá, szentté ... szolgálatkész embersziveken át megszentelt lelkeken keresztül. Hogy a Szentléleknek milyen központi szerepet juttat az egyház, fényesen igazolódik abból a tényből, hogy gyülekezetekben, ahol már régen nem hallottak prédikációt a Szentháromság e Személyéről gyakran foglalkoznak lelkészek a Lélek lényegével, munkásságával, fontosságával. Imaórák tartatnak, ahol a közös és főtéma a Szentlélek. Gyűlések, konferenciák százai folynak le a Lélek jegyében. Iskolák, theol. szemináriumok külön heteket szentelnek istentisztelet és áhitatprogramm j ukban a Lélek titkainak megértésére s mélységeiben való elmerülésre. Pl. a princetoni theológia tanári kara és ifjúsága egy héten át állandóan a Szentlélek tanulmányozására koncentrálta meditációit, végén egy napos konferenciával s úrvacsoraosztással. Általában az egész jubileumi programúiban erőteljesen domborodik ki az orthodox irányzat, mely a Szentleiket nemcsak objektumként, de teremtő szubjektumként tekinti, ami amennyire természetes a konzervatív keresztyéneknek, annyira természetellenes az ■elfajzott liberálisoknak. A modern, u. n. humanisztikus irány hívői nem átalották felemelni szavukat az ellen sem, hogy az egész »pünkösdi programm« a Federal Council s az egyes felekezetek Evangélizációs Bizottságainak kezéből eredt s magától értetődően a keresztülvitel is rájuk bízatott. A liberálisok csak úgy megvetik az evangélizációt, mint ahogy a konzervatívok idegenkedtek tőle kezdetben. Ők többrebedsülték volna, ha valami »(social gospel« vagy nagy arányú internacionális pacifista tervezettel állanak elő az egyházak az első pünkösd emlékezetét megünnepelni. De megértés, lelki újjászületés, krisztusi megújhodás, valódi »lelki ébredés« szerintük nehezen egyeztethető össze a XX. század humanista intellektueljeinek gondolkodásával. Bizonyos, még a legvakmerőbb evangélista is nehezen álmodhatja vissza a »{great awakening« tömegszuggeráló vezuvisztikus megtérési processzusait, sem Finney avagy Mqody triumfáló hadjáratait, ámbár az epigon Billy Sunday szék-tördelő, pulpit-recsegtető erupciói, homiletikai szabályok rongyokká tépett zsebkendőkkénti elhajítása mellett is hatásos evangelizációs mesterkedése számtalan a bűn mocsorába áléit lelket döbbent öntudatra s vezet megtérésre. Bizonyos, a régi ébredési mozgalmak eszközei és metódusai közül nagyon sok már csak a krónikáé. Elavultak,. Senki sem sajnálja őket. De maga az evangéliumi ébredés, a Lélek szülte evangelizálás csak oly idő és korszerű, mint az apostolok idejében, a reformátorok korában vagy a pietisták világában. Komoly evangelizálásra csak úgy szükség van ma, mint volt a múltban s mint lesz a jövőben mindaddig, amig Isten országa teljességre nem jut. Ma azonban különösképen nagy szükség van reá. Ma, midőn vallási, egyházi, világnézeti krízisek látszanak döngetni a múlt tiszteletreméltó, de régi szabású alkotásait, ma midőn a kialakuló Zeitgeist a gondolkodást teljesen új vágányokra tereli, ma midőn a válságtheológia Istenhez konvergáló iránya mellett magán a theológia világán belül a divergálok Istent detronizáló törekvései mind nagyobb tért hódítanak, ma midőn a kívülállók, hivatott és hívatlan kritikusok csak a hibákat látják meg s könyvet írnak a keresztyénség skandalumáról, midőn folyóiratok ontják a cikkeket az egyház tökéletlenségéről, korszerűtlenségéről s vésztjóslón vagy kárörvendve kárognak a keresztyénség csődjéről, vallás és tudomány összeférhetetlenségéről, protestantizmus haláláról, midőn papok is a krisztusi üdv-evangéliumot szociális reformmá deformálva csupán az emberiség anyagi jólétének, materiális üdvének kiépítésére használják, midőn ■egyfelől vallásos pragmatizmus és humanista vallásosság isten-negligálása, másfelől fékevesztett rajongás pszicho-pathológikus szent bukfencezéstől fel a művészi kultuszok misztikus bűvészkedéseinek ópiumos isten-élményéig, szekták és titkos vallási társaságok gombamódra felszaporodott s szaporodó serege tévutakon keresi az istent, de sehol sem találja, ... ma midőn tele van a világ ideges ébredezéssel, (de hiányzik az igazi ébredés, tele van beteges tápászkodással, szánalmas erőlködéssel, de képtelen a lelki kórság mankóit elhajítani s hitével a Lélek bethesdájában megfürödni, ma, ki tagadja, hogy nincs szükség ébredésre? Ma midőn theóriák bábel-tornyát építi a földi jelek után igazodni akaró, mennyei látásokban szegény emberiség s a véges bölcselkedések s a végtelen tévedések tartományaiból zsibongva kavarognak párthusok és médek, elámiták, rnesopotámiaiak, judeaiak, pontijsiak, ázsiaiak, rómaiak, zsidók és prozeliták..., ki harsogja oda érthetően ennek a zavargó tömegnek, hogy sem orthodox, sem modern, sem konzervatív, sem liberális, sem szociális, sem ökonómiai, sem politikai elméletek nem váltják meg, mentik meg és tartják meg a vajúdó emberiséget, de az Ur Krisztus a Szabadító, Megváltó és Megtartó, aminthogy sem égen sem földön nem adatott más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. Ki mondja ezt meg bizonyságtevően? Ki mondja meg hatalommal? Ki bizonyítja be csodákkal? A Szentlélek, a nagy Evangelizátor, a tűzzel Prédikátor. Imádságainkban emlékezzünk meg mi is, hogy az amerikai hivő protestánsok e nagy ébredési mozgalma, pünkösd jubiláló ünnepi esztendeje Ő általa legyen a belső megújhodás, külső megerősödés gazdag aratásu éve, hogy az első megtértek három ezres száma sokszorozódhassék meg abból a hatvanöt millió lélekből, mely még névleg sem vallja Krisztust Urának és Megtartójának. Princeton. Boda József. Gyülekezeti nap Tatabányán. A tatai református egyházmegye missziói bizottsága az egyházmegyei közgyűlés határozata értelmében Tatabányán múlt év dec. hó 15-én ref. gyülekezeti napot rendezett és itt rögtön meg kell állapítanunk, hogy a missziói bizottságnak — megalakítása óta — ez volt a legértékesebb cselekedete. Az előkészítés és a részletek megbeszélése végett már jó előre megjelent a gyülekezetben Lőke Károly esperes és Baráth József, a missziói bizottság előadója, hogy a helybeli lelkésszel, dr. Bányay Lajossal és a főgondnokkal, Nagy Mihály bányafőfelügyelővel a teendőket megbeszéljék. Az egyház presbitériuma, amelyben a tisztviselők és bányamunkások vegyesen vannak, örömmel fgoadta a gyülekezeti nap tervét és annak sikere érdekében mindent megtett. Az alapos előkészítésnek — meghívót kapott minden
