Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-16 / 11. szám
46. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. . A hitnek nagy jelentősége van nemzetünk gazdasági életében is. Mert az állam gazdasági helyzete nemcsak az anyagokban levő vagyontól függ, hanem az államot alkotó emberek hitétől. Minden érték csak fikció, — mondja egy közgazdasági napló. Ha nem hiszünk benne: az érték eltűnik. így van ez nemcsak az értékpapíroknál, hanem az értékmérőnek elismert ezüstnél és aranynál is. Az arany is csak addig érték, amig az emberek hisznek benne, hogy értékes. Az értéktermelés tehát az emberek hitében van. A hit képesít bennünket mostani elesettségünkben a kitartásra, úgy bent a maradékországbanj mint kint a levágott részeken. Hit nélkül a meghátrálás emberei volnánk és már régen belefeküdtünk volna a népek sírjába. De a Szentiró szavaiként: nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. Ugyan mi lett volna; legutóbb Bethlen Istvánnal Hágában, ha nem lett volna hite és nem állott volna mögötte a legjobbak hite a nemzet jövőjében? A hit képesít bennünket a nemzet újjáépítésére. Lehet hit nélkül is építeni. Példa rá az egyptomi piramisok. De nézzünk csak bele a kövek leikébe és látni fogjuk, hogy amit a fáraók építeni tudtak, amibe bele tudták menteni egyéniségüket: sírok voltak. És az egész birodalom beletemetkezett ezekbe a sírokba. (Tolstoj.) Hit nélkül tehát sírokat lehet építeni. De hit által nemzetet lehet újjáépíteni. Mert hit által az az erőfeszítés, amit mostani élet-halálharcunkban kifejtünk, magasabb fejlődésre, csodálatos lelki emelkedésre, újjászületésre vezet. Az elmúlt napokban örömtüzeket gyújtottunk országszerte Horthy Miklós tíz éves kormányzóságáért. És ha kérdeztük, mi volt az, ami által ő az elmúlt tíz év alatt »a helyzet sarkcsillaga«, »a zűrzavarok iránytűje«, »a zivatarok villámhárítója«, »a kórságok orvosa« volt: refrénként hangzott mindenünnen a felelet: a hit, a hit, a hit... Ez legyen a mi nemzeti birtokállományunk, ezt ragadjuk meg két kézzel és ne bocsássuk el s akkor nem hullunk alá a mélybe, a népek sírjának a fenekére, de helyünk lesz a nap alatt. Ólé Sándor. Felragyogó eszménykép a kálvinista iskola ősforrásánál. — A mezőszentgyörgyi református új iskola felavatására. — Jób 28. 3—28. Az ótestamentum legcsudálatosabb könyvének e legmélyebb jelentőségű mondataiban benne van az örök ember a maga földi törekvéseivel és mennyei hivatásával. Hiszen a mai modern ember is, — bármint sikerül is neki a természet elrejtett titkait kikutatni, — az Isten kinyomozhatatlan örök bölcsesége előtt megtorpanva áll meg és — különösen a rája omló szenvedések között — ma, holnap és mindörökké azt kénytelen alázattal vallani, amit a tegnapnak, vagy elmúlt évszázadoknak és évezredeknek embere a föld porába hullva vallott: »az Isten kinyomozhatatlan bölcseségének útját és helyét csupán maga az örökdicsőségü Isten ismeri, az embernek pedig, — még a Jézus Krisztus által is — csak ennyit jelenteit ki: te ember! a te legnagyobb bölcseséged az én félelmem és a te legmélyebb értelmed a bűntől való eltávozás«. Pedig a mai modern ember különösen igyekszik megismerni és hatalmába keríteni a természet hatalmas erőit. Átkutatja a sötétségnek és homálynak helyeit. Aknát tör és bányát vág a föld mélységeibe. És — mig a föld felszínén kenyérmagvakat termel, — a föld mélyét felforgatja a robbanó szerek tüze által: a sziklákban tárnákat hasít és minden drága dolgot napfényre hoz. Elköti a folyók szivárgását, vagy gátakat épít a megáradt folyóknak. Munkaszerszámai elé fogja a gőznek és villamosságnak félelmes erőit. És számtalan kohóban olvasztja a vasnak, réznek, ezüstnek, aranynak stb.-nek érceit. Léghajókon és repülőgépeken jár olyan örvények felett is, melyeket a levegő királya a sas sem ismer, vagy még a sólyom szeme se lát. Rádióval továbbítja a hangot egy szempillantás alatt az egész föld kerekén. És mégis remegve veszi ajkaira a kérdést: »az örök bölcseség hol található és az örök értelemnek hol a helye?« De minden mélység azt mondja neki: nincsen az bennem! És minden tenger azt zúgja feléje: én nálam sincsen! Bányák szinaranya, ezüstje, gyémántja azt villogja szemébe: semmi kinccsel meg nem szerezhető és meg nem fizethető! Még a repülőgépek és léghajók által elért magasságok is ezt súgják zúgó fülébe: a mi szemeink előtt is végkép rejtve van! S a pokol és halál is ezt mondogatják: csak hírét hallottuk füleinkkel! Oh, hadd szögezzem le iskolaszentelési ünnepélyünkön azt a tragikus élményt, hogy az ember a műveltség elérhető legmagasabb fokán is némán porba rogyni kénytelen lste-nnek örök bölcsesége: az idvességre és kárhozatra elválasztás eleveelvégzése előtt, a praedestinatio örök isteni ténye előtt... s azután... ott a porban ... tördelt szavakban kénytelen bevallani, hogy az Isten, — mielőtt a szélnek súlyt szerzett és a mennydörgő villámoknak utat, vagy mikor még semmi hegyek nem voltának és még sem ég, sem föld nem volt formálva — az idvességre és kárhozatra való bölcs eleve elvégzést már ekkor látta, megvizsgálta és erősen megfundálta, hogy a dicsőség egyedül övé legyen mindörökké. Ezt az örök isteni bölcs elővégzést szolgálták Kálvin János iskolái és — az ő lángszelleme folytán — minden kálvinista iskolák eleitől fogva, amint a templomok szomszédságában Isten dicsőségére létrejöttek és működni elkezdettek. És ha az utóbbi 100 évben református iskoláink eme jellegzetes vonása elhalványult, minek folytán társadalmi hatásunk csökkent és hősies erőnk megfogyatkozott, most elemi erővel jelentkezik a nagy kötelesség: vissza az eredeti eszményhez! Legyen hát mostani elmélkedésünk tárgya is ez a felragyogó eszmény a kálvinista iskolák ős forrásai mellett/ Minden kálvinista iskolának, — kezdve az óvodától fel a theológiáig, vagy kezdve a népiskolától fel az egyetemig — a természet titkos erőinek megismerése és felhasználása mellett, az üdvre és kárhozatra elválasztó Isten bölcs eleveelrendelését kell megismernie, megismertetnie és közkinccsé tennie. Ebben a munkában a biztos út, melyet maga az Örökkévaló jelölt ki számunkra, a komoly istenfélelem. Ezen az Isten jelölte úton járva három dologgal kell tisztába jönnünk: 1. az ember bűnös természetével, 2. az Isten ingyen kegyelmével, 3. az emberi életkoroknak a kegyelem iránt való különböző fogékonyságával. (Folyt, köv.) Balatonszabadi. Mészáros János — A virágvasárnapi budapesti Református Diákkonferencia meghívóját érdeklődők kérhetik e címen: Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége Budapest, IX., Lónyai-utca 7. II. 28., ahonnan díjtalanul megküldik.
