Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-02-09 / 6. szám

1929

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

27. oldal.

István második ref. püspököt 1612-ben a többi esperessel együtt, ő is avatta. Soos János 1616 szept. 8-án halt meg. Következő lelkésze Nagy Gáspár, szintén esperes. Ő vezette be az úrvacsoránál a kenyér használatát, a püspök által ismételten felszólítva, cselekedve a Krisztus akaratát, rendelését. Nagy Gáspár kiválóbb egyéniség volt, több gyülekezet is papjának óhajtotta volna, azonban Pathai püspök intette a kiskomáromiakat, hogy ha lehet, ne engedjék ki maguk közül, mert ha »Nagy Gáspár urunk kegyelmetek közül ki költözendik, mi az tanétóknak igen nagy szűk volta miatt olyat nem találhatunk kegyelmetek helyébe, kit arra ölegendőnek lenni ítélhetnénk... stb.« Következő lelkésze Pathai István püspök, az anyakönyveket 1624 novembertől 1626 junius 3-ig vezette. Pathai azonban már 1624 elején itt volt, mert a körmendi zsinat meghívólevelét már úgy állítja ki, mint kiskomáromi pap. Pathai püspök Pápára távozott legfeljebb két és félévi ottlétei után s Deáki Dániel követte őt (1626—1627 aug. 1-ig). Ezidőben már hatalmas gyülekezet volt itt, úgyhogy szükséges lett egy új lelkészi állomás megszervezése is a meglévő várban levőn kívül, mégpedig a városban. Ezt látszik bizonyítani a németújvári zsinat jegyzőkönyve, amely 1627-ben két papot nevez meg Kiskomáromból: Deáki Dániel komárensis (város) és Patonai Lőrinc kiskomárensis (vár). Eszerint Deáki az azelőtt várban levő pap a városba került volna s helyét foglalta volna el Patonai, csakhogy Deáki 1627-ben már somogyjádi papként is szerepel. Tehát ha volt is ez évben városi lelkész, az nem állandósíttatott. Különben hogy a városi lelkészek nevei ne zavarják a megértést, csak a várbeli lelkészek felsorolása után fogom megemlíteni őket. Patonai pont egy évig volt lelkésze (1628 aug. 1-ig), utána Paksi István egészen 1634-ig, hogy helyet adjon nemcsak az egyházmegye, hanem az egyházkerület egyik legkiválóbb alakjának, Kanizsai Pálfi János püspöknek. Mikor a Batthyány-féle üldözések miatt Pápán nem volt maradása, akkor a kecskemétiek hívták lelkésznek, de püspöki tisztét nem akarta letenni s minthogy ugyanakkor a kiskomáromiak is hívták, (fizetése lenne a seregtül 125, Sárkány Istvántul — a kapitánytól — 20, a vice kapitántul 10 forént) a csöglei zsinat határozatának engedve (1634) a kiskomáromiak meghívását fogadta el s az ottlevő lelkész, a már említett Paksi ment Kecskemétre. Már május 20-ra oda is érkezett, a következő nap a menybemenetel előtti vasárnapon megtartotta első beszédjét. Azután minden idejét a munkára fordította, szervezvén, tanítván és bátorítván olyan erővel és hozzáértéssel, hogy kiválóbb eszményt nem lehetne nála találni. Megalakította a presbitériumot, mely az egész országban a harmadik lett (Pápa, Németujvár, Kiskomárom), még a presbiterek neveit is ismerjük e rendkívül pontos ember naplójából. »1634 26 die augusti. Senatores, ecclesiastici ecclesias justius constituti: Szombatom János vajda, Balassa Benedek vajda, Koszorús Péter, Bornemissza György, Barbél István, Borannyai János vajda (Baranyai?), Récsei András vajda, Jósa vajda, Barbél Péter, Boczkai András, Túrós Miklós. Aediles Szalai Pál, Kecskeméti László, György deák. Kanizsai naplójának tanúsága szerint rendkívül figyelmes. Mindent észrevett, mindenütt egyházának üdvét tartotta szem előtt. Persze, ő is tévedhetett, hiszen ember volt. Egyszer megtudta, hogy Muraközi György kiskomáromi városi pap a szigetvári török agával levelet váltott illetve annak levelet irt, azt hitte, hogy valami rosszban töri a fejét

s ezért a főkapitánnyal elfogatta. Pedig ártatlan volt szegény, ami csak később derült ki, csupán arra kérte az agát, hogy a lábodi papot, valami Csalát (nem mint Thury I-ben szedve van Gálát!), másképen Szobi Györgyöt, mivel azt tanítja, hogy a lisztből lett vas között sütött kenyér habja imádandó, hogy Isten legyen (ostya) — tiltsa ki falujából (Lábodról). Kanizsai 1639-ig volt a kiskomáromi várban lelkész, ekkor lemondott hivataláról s utódja Briccius (Thury Bereczki-nek fordítja) Dániel lett, aki a püspök Panna nevű leányát vette feleségül. Ez a Briccius 1640-ben már esperes, s még az ő ottléteiében történt, hogy templomukat elfoglalták, megkezdte működését az erőszak s az erre vonatkozó panaszt ott találjuk az 1647. országgyűlés sérelmei között, azonban rövidesen visszakapták. Bereczki 1655-ig volt itt, utódja Rátkai György még 1664-ben is tett az anyakönyvbe bejegyzést. Városi lelkészek Deáki Dániel? 1627, Muraközi György 1631 körül, Laskói Sándor 1634, Nagy Maróczi Balázs 1644, Tatai János 1657, Lévai Márton 1661 —1664? — 1655-ben iskolát épített Kiskomárom, melynek felépítésénél az összes kiskomáromi egyházmegyéhez tartozó egyházak segédkezet nyújtottak, elküldvén a maguk adományát, innen a reformátusok nagy patronusa Lorántffy Zsuzsánna sem maradt el. A szép gyülekezetnek valószínűen a török 1664-ben kezdődő uralma vetett véget, elvetve a pusztulás magvait.

Magyar prot. egyháztört. adattár. Vli. 116., 153., 158., 195., Vili. 15., IX. 53., 97., 107. 11. Thury i. m. I. 100., 170., 177., 142.,

231., 200., 191., 243., 245., 271.. 273., 202., 213., 294., 305., 312.,

339., 350. 11. Thury Etele: Adatok a régi dunántúli egyházkerület történetéhez. Dun. Prot. Lap 1897. 31. 1. Révész Kálmán id. cikke Prot. Szemle, 1892. 428—441. 11. Kiskomáromi ref. egyház anyakönyve. Egyházker. levéltár. Thury kéziratai a föisk. könyvtárban. Csire István jegyzetei a csurgói egyházmegyei levéltárban.

(Folyt, köv.) Beck Gergely.

Országos téli diákgyülések.

A Magyar Diákok Pro Christo Szövetsége (MEKDSz) folyó évi január 31., február 1. és 2. napjain tartotta evangelizáló téli konferenciáját Budapesten. Az egész országból mintegy 270 főiskolás és középiskolás diák sereglett össze az evangélium üzeneteinek meghallgatására a lélekjárás e napjain. Részletes és krónikaszerii beszámoló helyett a következőkben a konferencia vezérgondolatait próbáljuk meg kidomborítani, úgy amint azokat theológus-szemmel alkalmunk volt látni.

A reggeli istentisztelet gondolatmenete a lelkiélet fejlődésének három mozzanatával, a lelkesedés, a kockázat és hűség nagy keresztyén problémáival állította szembe az egybegyűlteket.

Az előadások és eszmecserék két gondolatkörben mozogtak. Az evangélium akadályait és Isten lelkének útját keresték a mélyenjáró előadások és hozzászólások — az egyén, a magyarság, a világ életében. Az egyén életében akadálynak látták az énnek való tömjénezést, az én szuverénitását, az egy örök Isten egyeduralmával szemben. A magyarságról szólva megállapították, hogy igenis jó talaj az evangélium számára, de »evangélium legyen a talpán«, amelyik a magyar lélekben alaposan meg tud gyökerezni. »Langyos vízzel nem lehet megkeresztelni, — tűz és Lélek által való megkereszteltetésre van szüksége«. Isten lelkének útja az egyén, a nemzet, a világ életében, egy örök, eleve meghatározott nevelési programm megvalósulása. Sok esetben a Lélek épületének bázisául