Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-30 / 48. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1930 november 30* DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE- .......................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. - FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐ- .A, FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ <219 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Várjuk az Urat* Ézs. 8n: Én pedig várom az Urat... és benne bízom. A hivő várakozás csendül meg Ézsaiás próféta szavaiban. Amikor azt mondja: Én pedig várom az Urat és bizom benne — szembehelyezkedik népével, Pedig Izrael is várt bizonysággal, szinte makacsul várt. Van valami lebilincselő Izrael népének kitartó várakozásában. Várakozása a megnagyobbodott Izrael és a Messiás dicsőséges eljövetele. Azonban Izrael várakozása lassanként elvesztette eszmei jelentését és pusztán anyagivá lett. Várták a Dávidnál is hatalmasabb királyt, aki helyreállítja Dávid királyi székét és dicsőségesen országol minden nép fölött. De voltak egyének, akik a közönyös, anyagias gondolkozásu nemzetségből kiemelkedtek és népük között éltek ugyan, azonban nem azonosították magukat annak váradalmaival. Ezek a heroikus egyének egyfelől olyanok voltak, mint élő tilalomfák, másfelől, mint lelkes útjelző táblák. Felemelték tiltakozó szavukat: ne erre menjetek, mert ez a romlás útja. Jobb kezükkel pedig az égre mutattak. »Közeledjetek az Űrhöz és közeledni fog hozzátok.« Ennek az Istenre nézésnek és az Űrban élésnek kimagasló alakja a királyi sarj: Ézsaiás próféta. Látja, mint özönlik el Judát az asszír hadak és rettenetes próféciát mond. Féljen és rettegjen a nép, mert az Úr olyan népeket küld rájuk, amilyenek még nem jöttének. Nagy lesz a pusztulás. És bár rendüljön meg minden szív az aggodalomban, ő nyugodtan néz a jövő elé. Ő várja az Urat és bízik benne. Ugyanez a hatalmas hit és Istenbe vetett bizodalom nyilatkozik meg Dávid király zsoltáraiban is. Dávid látva éveinek „gyors tovasuhanását és megismerve az 'emberi hiábavalóságokat, saját ifjúkori vétkeinek undokságát, meghasonlik önrtiagával, de ugyanakkor az Isten kezébe teszi le lelkét^ aki egyedül hatalmas és könyörülő úr. Ez az önmegismerés és bizalom fakasztja leikéből legszebb bűnbánó zsoltárait. Mit vártam eddig? Hol kerestem segítséget? Kiben bíztam? Öh, most már látom, hogy »Te vagy Uram az én bizodalmám és az én reménységemnek kősziklája mindörökké... Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged. Várom az Urat, várja az én lelkem«. Az ószövetség népére nézve az üdvösség a jövő kérdése volt, az újszövetségesek számára az üdvösség betelt. Mi mégis várunk, folyton várunk. A zsidók várták a Messiás eljövetelét; mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus »az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert«, de mégis várunk még valamit. Várjuk az Urat, ki felségesen csodát tészen bennünk és általunk, hogy levetkezzük ama * Győry Elemér most megjelent, A kettős tüzes nyelvek fényében c. köte bői. régi élet szerint való ó-embert, amely meg van rotrnolva a csalárdság kívánsága miatt, megújuljunk pedig a mi elménknek lelke szerint és felöltözzük amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és válóságos szentségben. Mi várjuk a királyt és a szivekbe való dicsőséges bevonulását. Ezért énekelünk adventi éneket: »Jer áldott vendég, várunk tégedet, tisztítjuk a te utadat!« És amidőn megéljük Ézsaiás próféta hitével ennek az igének jelentőségét: én várom az Urat és benne bizom, — mélységes alázatban Összetörve, megújulva és a lélek szárnyain az Úr zsámolyához emelkedve száll szivünk esdeklő fohásza az élő Istenhez, hogy az örök Jézus lelke árassza el ezt a közönyös, üres, terméketlen életű emberiséget. Bizakodó reménységgel várjuk Krisztus országlását, hogy változzék meg általa e világ ábrázata; irigység, gyűlölködés helyett megbocsátás és békesség éljen a szivekben. Ezért imádkozunk, hogy csapjon ki lelkűnkből az istenfélelem és emberszeretet hulláma és termékenyítsen meg más, rideg, kopár életeket is, hogy minden életben meginduljon a százszoros gyümölcsözés és a megtért lelkek új életet varázsoljanak a földre. Püspöki egyházlátogatás a drégelypalánki egyházmegyében. A Duna partját elhagyva, egyre emelkedő erdős dombok között haladt Püspök úr és kísérete, melyhez Nógrádverőcén még Labancz László nagymarosi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró és pénztáros csatlakozott, az egyházmegye esperesének székhelye, Szokolya felé. A falu határánál 20 kerékpáros levente hófehér ingujjban várakozott s az országút két oldalán kisérték az autókat a falu széléig, hol fenyőből készített, nemzeti zászlókkal feldíszített hatalmas diszkapu állott, rajta: »Isten hozott« felírás. Künn van a falu apraja-nagyja; leventék, tűzoltók, magyar- és rfehérruhás leányok hosszú sorfala helyezkedett el az út két oldalán. A községi elöljáróság és képviselőtestület élén Raffa János községi jegyző üdvözli Püspök urat. A harangok zúgása közben halad azután a menet lassú méltósággal felfelé a lelkészlakhoz, hol a kapu zöld ágakkal, virágokkal van díszítve, a kaputól a bejáratig, Várady Róza tanítónő felügyelete alatt, iskolás fiúk és leányok állanak sorfalat, a kapuban pedig Nagy István esperes-lelkész Lányi Jenő segédlelkész társaságában presbitériuma élén palástosan fogadja a Főpásztort s meleg szavakban köszönti, melyre Püspök úr hasonló melegséggel válaszol. Szabó Eszter ismétlő-iskolás leány az egyház leányai nevében ízléses csokrot nyújt át. Majd egy felejthetetlen szép jelenet következik. Olli István egyszerű egyháztag a 101. dicséret dallamára egy négy versszakos üdvözlő
