Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-09 / 45. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1930 november 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONQRÁCZ JÓZSEF THEOL 1GAZG. PÁPA, FŐ- .lÉ». FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THE( L. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Harnack Adolf* Amidőn a megjelenteket a lelkészértekezleten való megjelenésük alkalmával üdvözölni szerencsém van, méltóztassanak megengedni, hogy az elnöki megnyitó kegyeletes megemlékezés legyen korunk egyik legnagyobb, mondhatnám legnagyobb theológusának emléke iránt, aki ez év június 11-én hunyta le örök, földi álomra szemét, hogy azt a világosságot és fényességet láthassa meg, amely ott, ahol többé nem tükör által, hanem szinről-szinre láthatunk, az örök élet kezdetén feltűnik és amelyet mindnyájan meglátni óhajtunk. Ez Harnack Adolf, aki életének 80. évében hunyt el és aki nevét az újabbkori theológia történelmében igazán arany betűkkel örökítette meg. Harnack Adolf, a jelenkor legnagyobb theológusa, 1851 május 10-én született és ez alatt a hosszú élet alatt óriási, maradandó, soha nem múló értékű munkásságot fejtett ki a theológiának minden ágában, de főleg annak a korszaknak a történetének a búvárlásában, amely az apostoli kort közvetlenül követte, tehát az őskeresztyénség kialakulásának a búvárlásában. Már mint fiatal theológiai tanár Marciontól, a nagy gnosticusnak az alakjától fascinálva, foglalkozott a gnosticizmus rendszerével és azzal a befolyással, amelyet a gnosticizmus a fejlődő keresztyénségre gyakorolt. 1886-ban megjelent dogmatörténetében tulajdonképen a görög szellemnek a keresztyénségre gyakorolt hatását mutatta ki abban a dogmaképződésben, amely az első századok hittudományát jellemezte. Ez a dogmatörténelem a maga óriási apparátusával egyszerre, azt mondhatjuk, antiquálttá tette az azelőtt megjelent bármily kiváló dogmatörténelmeket és új irányt jelölt ki a keresztyénség dogmafejlődésének történetében, felmutatva azokat a különböző befolyásokat, amelyeket a görög filozófiai rendszerek abban a korban a fiatal keresztyénségre gyakoroltak s amélyek következtében a fiatal keresztyénség sok tekintetben még ezeknek a műkifejezéseit is átvette. Ez a dogmatörténelem, amint ő mondja, vitairat volt, amennyiben a keresztyénség' dogmaképződését úgy mutatta fel, mint amely nem tisztán az evangéliumból fejlődött ki, hanem amelyre az evangéliumon kivül és a mellett a különböző szellemi áramlatok, melyek ama három-négy században Görögországban uralkodók voltak, rendkívüli befolyással voltak. Talán ennek tulajdonítható, hogy különösen orthodox lutheránus körök mindenáron megakarták akadályozni Berlinbe való meghívását, ami azonban a kormányköröknek az akaratából mégis megtörtént 1888-ban. Ügy hogy miután előbb Giessenben, * Az egyházkerületi lelkészértekezleten elnöki megnyitóként elmondotta dr. Antal Géza püspök, elnök. azt megelőzőleg Lipcsében volt, 1889 óta a berlini egyetemen működött. Berlini működése negyedik évében egy eset az apostolicum körül felmerült küzdelemnek a homlokterébe állította Harnackot. Schrempf würtembergi lutheránus lelkész nem tartotta lelkiismeretével megegyeztethetőnek az Apostoli Hitvallásnak néhány kifejezését: Jézusnak szűztől születését, poklokra szállását s nem volt hajlandó az apostoli hitvallást a lutheránus liturgia által megkívánt módon az istentiszteleti szertartások rendjében előadni. Az eset nagy port vert föl s Harnackot megkérdezték a tanítványai, hogy mit tart az Apostoli Hitvallásról. Harnack óva intette az ifjúságot oly irányú lépés megtételétől, hogy kérvénnyel forduljon az egyházi főhatósághoz az Apostoli Hitvallásnak a liturgiából törlése iránt, de koncedálta, hogy érett, az evangélium valódi lényegén s az egyháztörténelem tanulmányozásán a lényeg megismeréséhez jutott keresztyén e hitvallás egyes tételeivel nem azonosíthatja magát. Ez a kijelentése óriási vihart támasztott a német protestantizmus körében és bár közvetlenül ezután a kijelentése után Eisenachban 29 rendkívül előkelő, német theológus jött össze, hogy az Apostoli Hitvallás kérdésében véleményét kifejezésre juttassa, bár ezek kifejezték azt, hogy ők az Apostoli Hitvallásban foglaltakat nem tekintik a keresztyénség olyan alapdogmáinak, amelyek a keresztyén emberre jogi kötelező erővel birnának és bár ezek közt volt a hires orthodox, Julius Kaftan, mégis, ennek ellenére is, Harnack maradt a küzdelemnek az előterében és az úgynevezett Apostolicum-Streit éveken keresztül mint Harnack ellen irányuló, foglalkoztatta a német egyházi közvéleményt Amikor már-már elcsitultak az Apostoli Hitvallás körüli harc okozta hullámok, 1900-ban újra a harc középpontjába került Harnack. Akkor tartott t. i. egy előadássorozatot, egyetemi hallgatóinak a kérésére a keresztyénség lényegéről. Ez az előadássorozat, amelyben felfogását a keresztyénség lényegéről, tehát az Ujtestamentomnak, Krisztus tanításának a lényegéről igen világos és érthető módon adja elő, különösen az orthodox lutheránusok részéről a legerősebb megtámadásokban részesült, másrészt azonban rendkívül nagy népszerűséget szerzett Harnacknak. Ebből az előadássorozatból 15 nyelvre lefordítva százezer példány kelt el. Magyar nyelvre dr. Rácz Lajos sárospataki tanár fordította le kevéssel a német eredeti megjelenése után. 1904-ben az úgynevezett Evangéliumi Szociális Kongresszusnak lett az elnöke Harnack. Nyolc esztendőn keresztül viselte ezt az elnöki tisztséget, amelyben az evangéliumot a szociális forrongásoknak az enyhítésére, megszüntetésére és általában a szociális bajok leküzdésére igyekezett a gyakorlati életbe is átültetni. Az Evangéliumi Szociális Kongresszuson tar
