Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-21 / 38. szám

176. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1930.

község, Majos Ferenc ref. tanító a helybeli tanítók és Rosta Dina a ref. nőegylet — ez utóbbi csokrot is nyújtva át — nevében üdvözölték Püspök urat,, ki mindegyik üdvözlésre külön-külön válaszolt.

Ä három templom harangjainak zúgása közben folytatja tovább útját Püspök úr Egeralja felé, Horváth Lajos mihályházai lelkész, a kerékpáros leventék és a bandérium által kisérve. A pápai járás határán dr. Sült Lajos tb. főbiró mond Isten hozzád-ot, áldást kívánva Püspök úr további útjára. Egeralja község határán Makay Károly csöglei körjegyző üdvözli Püspök urat s itt várakozik az egeraljai 11 tagú bandérium is. Pár lépéssel beljebb dr. Bélák Endre, a devecseri járás főbírája dr. Somogyi Károly egyházmegyei ügyész kíséretében meleg szeretettel köszönti Püspök urat a devecseri járás határán. A faluba beérve, a ref. tanítólak közelében hatalmas diszkapu áll »Áldott, aki jött az Úrnak nevében« felírással. A harangok zúgnak, a diszkapu körül a széles utcában ott áll az egész gyülekezet, az út tele szórva virággal, leventék, tűzoltók sorfalat állanak s a presbitérium élén Cserkuti Sándor praeoráns tanító mond üdvözlő beszédet. Ott állanak palástosan Végh János, az anyaegyház lelkésze és Kiss Zoltán nyárádi lelkész. Díszmagyar ruhában, piros mentével a vállán Boncz Jolán az egeraljai ifjúság nevében köszönti Püspök urat s fehérselyem szalagos csokrot nyújt át. A tűzoltók nevében Szalai Sándor parancsnok, a leventék nevében Hajmási Imre oktató fogadják a Főpász* tort. A tanítói lak kapujában szintén diszkapu s itt iskolás gyermekek állanak sorfalat, kiknek nevében Szalai Imre ÍV. o. tanuló fogadja Püspök urat. Igen kedves kép volt, amint az iskolás gyermekek nemzeti szinü zászlócskákat tartottak kezükben, mindegyik zászlócskán más-más betűvel az »Isten hozott« feliratot alakítva ki.

Pár perc pihenő után beharangoznak s Püspök úr és kísérete fehérruhás leányok, tűzoltók, leventék és a presbitérium sorfala között megy be a gyönvörüszép új templomba, mely mindenütt virággal, girlanddal van díszítve. Felálló éneknek énekeljük a 39. dicséret 7. versét, főéneknek a LXXXIV. zsoltár 1. versét. A gyülekezeti éneket Árvay Gábor adorjánházai tanító vezeti, míg a helybeli énekkar Cserkuti Sándor tanító vezetése mellett »Áldj meg minket, óh nagy Isten« kezdetű éneket énekli. Püspök úr János XV: 10. alapján tartotta meg egyházi beszédét, buzdítva a híveket a mennyei Atya parancsolatainak megtartására, hogy megmaradhassanak az ő szeretetében. Beszéd után az énekkar »Én Istenem, Te va^y bizodalmám« kezdetű éneket énekelte, a gyülekezet pedig a CX. zsoltár hangjai mellett távozott a templomból.

Püspök úr tiszteletére a virággal díszített iskolában volt ebéd a helybeli intelligencia és a presbitérium részvételével. Ebéd közben számos felköszöntő hangzott el, többek között dr. Bélák Endre, dr. Jókay-Ihász Miklós, Medgyasszay Vince, Mészáros András, dr. Somogyi Károly, Lampérth Lajos és Horváth Lajos mihályházai lelkész mondottak felköszöntőt. Ebéd közben érkezett meg Győry Elemér győri lelkész, ki a Pápára visszatérő Fazekas Mihály püspöki titkártól átvette a gyorsírói teendők végzését.

— Nevelőnek, vagy felekezeti iskolákhoz helyettes vagy megbízott tanárnak ajánlkozik komoly, református vallásu, okleveles polgári iskolai tanár. Esetleg internátusi felügyelői állást is szívesen vállalna. Részletesebb felvilágosítást ad Ref. Lelkészi Hivatal Csurgó, Somogy megye, ahova esetleges ajánlatok is küldendők.

IDr. J. A. C. Van Leeuwen

1870-1930.

Augusztus hó 16-án temették el az utrechti egyetem egyik kiváló tanárát: Dr. Van Leeuwen theológiai professzort. Hirtelen jött halálával nagy gyász érte az egész holland reformátusságot, mert benne egyik legnagyobb értékét veszítefte el. Kegyelettel adózik emlékének a magyar kálvinizmus is, amelynek őszinte, igaz barátja volt. És hálás kegyelettel őrzik emlékét azok az Ütrechtben tanult magyar református theológusok, akik, mint hallgatói, annyiszor részesültek az ő szeretetreméltó támogatásában és jóindulatában. Éveken keresztül volt az utrechti Stipendium Bernhardinum Curatoriumának elnöke s ez alatt az idő alatt különösen alkalma volt arra, hogy irántunk való meleg érdeklődését és rokonszenvét bebizonyítsa.

Amikor a debreceni Gróf Tisza István Tudományegyetem theológiai diszdoktorsággal tisztelte meg, el akart jönni hozzánk, hogy jelen lehessen a diszdoktorrá avatási ünnepségen, de ekkor már aggodalmak fogták el és érezte, hogy egészsége kockáztatása nélkül nem vállalkozhatna a nagy út megtételére. Nyári szabad idejének egy részét még Svájcban szándékozott eltölteni, hogy egészsége teljesen helyreálljon, miközben hirtelen ágyhoz szegezte a betegség s még váratlanabbal kioltotta élete mécsesét a halál.

Dr. Van Leeuwen professzor élete szakadatlan munkásságban telt el. Azok közé a komoly tudósok közé tartozott, akiket a tudás nem tesz gőgösekké, de mindig alázatosabbakká. Theológiai tanulmányainak bevégzése után 1894-ben Avereest-be hívják meg lelkésznek, majd onnan Alkmaar-ba. Lelkészi működése alatt is behatóan foglalkozik az újtestamentomi theol. tudományokkal, úgy hogy amikor az utrechti egyetemen 1908-ban megüresedik az újtestamentomi tanszék, őt hívják meg a hires Baljon professzor utódjául. Bár a szigorú református irányzatnak hitvallója és egyik főképviselője kartársai között, de békeszerető, szeretetreméltó egyénisége sohasem tűrte a széthúzást és torzsalkodást, sőt mindig a harmonikus együttműködést hirdette.

Előadásaiból híven tükröződött ki theológiai felfogásának tiszta kálvini szelleme. Ugyanezt elmondhatjuk műveiről is. Azt hiszem, kevesen vannak, akik Kálvint úgy ismerték volna, mint ő s akikben Kálvin szelleme az Isten szuverénitása gondolatának olyan mély átérzésével testesült volna meg, mint ő benne.

A munka és a puritán egyszerűség embere volt. Csendben dolgozott, de munkájának gazdag termését mutatják kötetekre menő müvei, amelyeknek tiszta tudományos értékét azok is elismerik, akik nem az ő zászlaja alá tartoztak. Népszerű és tudományos irásmagyarázatai épúgy, mint többi munkái alapos és sokoldalú tudásról tanúskodnak. Tanári működése alatt szinte évről-évre jelennek meg művei. 1908-ban: »A hivatás útján«; 1909: »Kálvinizmus és Irástanulmány«; 1910: »Az Újtestamentom«; 1915: »Máté evangéliuma« (irásmagyarázat); 1919: »Szegények és gazdagok«; 1926: »Pál Efézusiakhoz, Kolossébeliekhez, Filemonhoz, Thessalónikabeliekhez irt leveleinek magyarázata« stb.

Tudományos munkássága mellett tevékeny részt vesz egyháza életének irányításában is. Éveken ke-