Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-07 / 36. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1930 szeptember 7. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE *........................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. 1GAZG. PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. @*9 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Drégelypalánk. Egyházkerületünknek kétségtelenül a legkisebb, de legrégibb egyházmegyéi közé tartozik a drégelypalánki. Valamikor bizonyára nem volt »kicsiny« az egyházmegyék között, de ma bizony nagyságban az »utolsó«. Pedig, ha egy jószemü kálvinista ember körülnéz a nógrádi templomok között, sok nem református templomról állapíthatja meg a református eredetet. Csak az apsist kell eltakarni, meg a torony keresztjét, előttünk áll a református templom, melynek harangjai a mi számunkra elnémultak s megszólaltak a testvér-egyháznak, amelynek a földesurai gazdagabbak és hatalmasabbak voltak és éltek a »cuius regio, eius religio« elvével. Valószínűleg így lett római katholikussá Drégelypalánk és egész környéke. A drégelypalánki rom. kath. templom, az apsistól eltekintve (mely szemmelláthatólag a templom kereszthajójával együtt toldalék), teljesen református jellegű építkezés. Maga az egyházmegye neve is arra enged következtetni, hogy itt valamikor »fuimus Troes«. Valamikor itt volt az egyházmegye központja. Ma már csak emlék, amelyen a ma ott élő 12 református lélek csendben elmereng, a jámbor idegenek pedig csendesen kérdezik, hogy miért hívják az egyházmegyét ma is drégelypalánkinak, amikor ott nincsen még fiókegyház sem? Drégelypalánk ma már nekünk .is csak a történelmi távlatok elkopott bölcsője, de az egyházmegye, melyet még ma is erről a helyről nevezünk el, a maga kis méreteivel is élénk és magvas életet él. A drégelypalánki egyházmegye életében különös élénkséget kelt az a körülmény, hogy szeptember elején, történelmi vidékein és gyülekezeteiben köszöntheti a Főpásztort, akit szive teljes melegével és egy, talán más vidéken nem szokásos ajándékkal, arany pecsétgyűrűvel fogad. Nekünk azonban tradícióink vannak. Egyházmegyénk minden generális vizitációra érkező püspököt megtisztelt egy arany pecsétgyűrűvel mind a mai napig. Most is szeretettel tesz eleget az egyházmegye közönsége ennek a régi szokásnak. Az aranygyűrű most is várja a Főpásztort, hogy eljegyezze magának Öt mindazzal, amit a gyűrű és . az arany szimbolizál. Hűséggel és szeretettel. Jelenti ma a gyűrű a fényt, ami jöttén a szemekben megcsillan, a nemesveretet, amelyet egyéniségében hord, a végetlenséget, a szeretetet, amely soha el nem fogy. A drégelypalánki református egyházmegye szeretettel várja a Főpásztort, s biztatást vár tőle. Itt a végeken, ahol az Ipoly dalol szomorú magyar múltról és susog titokzatos jövőről, amikor itt is, ott is leszaggatja a magyar partokat, itt a végeken, ahol minden felekezet templomában ugyanaz az ének száll fel tjg felé a hívek ajkáról: a Magyar Hiszekegy, itt a végeken, ahol az Ipolyparton, vagy a nagy Duna mentén idegen kézre kerültek a magyar hegyek, itt a végeken szeretettel köszöntik a drégelypalánki egyházmegye reformátusai a Főpásztorban a magyar főpapot, aki könnyet hullat ki szeméből, ha a csonka törzs jelenére néz a csinált határon. A végek reformátussága szeméből az a kiáltás csillan ki: »Vagyunk még .magyarok«. De ott él a másik kiáltás is. Vagyunk még reformátusok! Meg van még a régi patinás hit. Az egyházszeretet ma is csodákat terem. Bár csonka nép vagyunk, bár mindig sóhajtva gondolunk arra, hogy ípolypásztó és Fosonc valamikor a mienk volt, bár a nyomasztó magyar élet minket kétszeresen terhel, mégis úgy érezzük, hogy a lelkünk nem csonka, hitünk a régi, életünk roskadozva is új áldozatokra kész. Ezért várjuk a Főpásztort tömött templomokkal, való igaz, meglevő élénk egyházi élet keretei között, ezért várjuk szeretettel és büszke öntudattal. De vár-, juk azért is, hogy Tőle biztatást nyerjünk. Még a legigazabb munkásnak is jólesik az elismerés. Jól esik, ha avatott kezek adnak irányítást, figyelmeztetnek a hibákra, segítenek és támogatnak. Minden munkában és erőfeszítéseink között is érezzük a hiányokat. Ezért várjuk a Főpásztort, hogy biztatást, támogatást nyújtson a lelkiekben. Drégelypalánk Főpásztort vár! Adja Isten, hogy a Főpásztor- is megtalálja Drégelypalánk népében azt, amit Drégelypalánk magyar és református népétől vár. Balassagyarmat. Sulacsik Zoltán. Megjegyzések az egyházi adó törvénytervezet 9. §-ához. A zsinat az egyházi adóról szóló törvénytervezetet az egyházmegyékhez küldötte le véleményük meghallgatása végett. A véleményezésre megküldött tervezet a most érvényben levő egyházi III. törvény másolata, némi csekély módosításokkal. Az egyházmegyék véleményüket az egyházkerülethez már felküldötték s amint a Dunántúli Protestáns Papban figyelemmel kísérhettem, az egyházmegyék kivétel nélkül tárgyalási alapul elfogadták a leküldött tervezetet, több-kevesebb lényegbe nem vágó módosítással. A 9. § s a III. törvény 10 §-ának a másolata a szórványokra kivetendő adó 50o/0-ra felemelésével. De elkerülte a mostani törvénynek az új tervezetbe átvitt laza szerkezete a tervezetkészítők és a felülbíráló egyházmegyék figyelmét, hogy a szórványokban fekvő birtokokról nem intézkedik. Ugyanis a törvénytervezet a most érvényes törvénnyel egybehangzóan azt kiváltja törvénybe iktatni: rendes egyházi adót tartozik fizetni minden egyháztag
