Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-24 / 34. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1930 augusztus 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -......................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- ,**, FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Észrevételek az egyházi adóról szóló zsinati törvénytervezetre. A törvénytervezet túlnyomórészben az egyházi adóról szóló s eddig érvényben levő 1904. évi III. t.-cikk szövegét foglalja magában néhány korszerű és célszerű módosítással. Módot ád a tervezet az egyházi adónak a közadókkal való együttes kezelésbe adására — elrendeli, hogy az összes egyházközségek költségvetésüket és számadásaikat egységesen naptári év szerint készítsék, illetve zárják le —, egységes elvként írja elő, hogy az egyházi adót a vagyon és kereset arányában kell kivetni — az u. n. külbirtokosok adóját 50o/o-ig megállapíthatónak kimondja —-, előírja, hogy az adókivetésről minden. egyháztagot közszemlére kitétel helyett adókönyvecske kézbesítésével kell értesíteni, kötelezi a presbitériumot adófőkönyv vezetésére és költségvetés szerinti szigorú gazdálkodásra, végül kimondja, hogy az egyházi tisztviselők fizetését havi vagy negyedévi részletekben előre kell kiszolgáltatni s előirja, hogy az egyházi adót minden év október hó végéig, különbeni késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége mellett kell befizetni. A módosítások helyesek, időszerűek és célszerűek. A törvénytervezet szövegezése nem elég szerencsés: a tartalmat nem foglalja áttekinthető, könynyen érthető, világos rendszerbe. Túlságosan ragaszkodik az eddigi törvény szövegéhez, ami néhol a tervezetet kifejezetten zavarossá teszi. Az áttekinthetőséget megkönnyítené a törvényszerkesztésnél szokásos fő- és esetleg alcímekre való felosztás, s az egy fogalomkörbe tartozó szabályok szorosabb csoportosítása. A nagyobb érthetőséget előmozdítaná egyes fogalmaknak a törvény szövegében eszközlendő meghatározása. Célszerű volna az egész szöveg átdolgozása, hogy az a módosításokkal jobban összesimuljon és a könnyebb megérthetőséget akadályozó bonyolult mondatok egyszerüsíttessenek. A tartalmat tekintve, a tervezet helyes címéül javasoljuk a következő címet: »Törvénytervezet az egyházi adóról, az egyházak háztartásáról és az egyetemes adóalap kezeléséről«. A törvénytervezetnek áttekinthetőbb rendszerbe foglalására nézve javasoljuk, hogy az I—IV. fejezetre osztassák. Az I. fejezet főcíme volna: Az egyházi adóról, — a II. fejezeté: Az egyházak háztartásáról, — a III. fejezeté: Az egyetemes adóalap kezeléséről és a IV. fejezeté: Vegyes rendelkezések. Az I. fejezet alcímei volnának: a) adókötelezettség (a tervezet 9. és 11. §§-aival), — b) adónemek (a tervezet 1. és 19. §§-aival), — c) adókivetés (a tervezet- 2., 8., 10., 11., 20. §§-aival) — d) adóbeszedés (a tervezet 3. §-ával), — e) adókezelés (a tervezet 22. és 25. §§-aival); a II. fejezet alcímei volnának: a) vagyonleltár (a tervezet 4., 5. §§-aival), — b) költségvetés (a tervezet 6., 7., 17., 19. §§-aival), — c) számadás (a tervezet 24. §ával); a III. fejezet alcímei volnának: a) az egyetemes adóalap célja (a tervezet 13. §-ával), — b) a segélyezés feltételei (a'tervezet 14., 15., 16. §§-aival); a IV. fejezet alatt volnának csoportosíthatók a tervezet 12., 21. és 23. §§-aiban foglalt vegyes rendelkezések. A könnyebb megérthetőséget szolgálná egyes, a törvény szövegében használt fogalmi kifejezéseknek precízebb definíciója. A tervezet 8. §-ában használt »egyházi adókulcs« kifejezés pénzügytanilag nem helyes a tervezet ezen szerkezetében és nem is fedi azt a fogalmat, amit kifejezni akar. Az .»adókulcs« ugyanis a tervezet 8. §-ának értelme szerint azt jelenti, hogy az egyházközséget illeti az :adótárgyak meghatározásának joga, vagyis hogy kit és mit (személy, vagyon, jövedelem, kereset) akar megadóztatni, továbbá az adóalap meghatározásának joga, vagyis hogy a személyt fejadó alakjában, vagy kereseti, jövedelmi bevételei, avagy vagyonának értéke alapján akarja-e megadóztatni és végül az adókulcs meghatározása, vagyis, hogy a személyt, jövedelmet, keresetet vagy vagyont milyen mértékben akarja megadóztatni? Helyesebb volna-e a §-t ekként szövegezni: Az egyházi adó tárgyának, alapjának és kulcsának meghatározás'a az egyházközséget illeti. A 9. § c) pontjának utolsó mondata »osztálybasorozásról« beszél, holott az adó egyénenkénti kivetés alapján fizetendő, tehát az osztálybasorozás rendszere megszűnik. Ugyancsak a 9. § utolsó bekezdése személyi és vagyoni egyházi adót különböztet meg, ami zavarra adhat okot, mert hiszen az egyházi adót az összes körülmények (személy, vagyon, kereset, jövedelem, család nagysága stb.) alapján vetik ki, tehát nem tisztán a személyre — fejadó alakjában — és nem pusztán a vagyonra, hanem csak annak és még más körülményeknek figyelembevételével. Nem tévesztendő össze a rendes egyházi adó a 14. §-ban szabályozott rendkívüli adóztatással. Nem okozna semmi félreértést, ha a tervezet egész szövegében »személyi« és »vagyoni« adó helyett egységesen »egyházi adó« kifejezést használnánk s az adókulcs kifejezésnél jobban kifejeznénk a kifejezni kívánt fogalmat ezzel a szóval: »adóztatási rendszer«. A 3. § második mondata és második bekezdése megfordítandók. Az 5. § utolsó mondata precízen
