Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-10 / 32. szám
1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 149. oldal A bizottságok javaslatait a közgyűlés egyhangúlag mind magáévá tette. Az egyházi adóról és közalapi hozzájárulásról szóló zsinati törvényjavaslatokat dr. Tornyos György egyhm. ügyész és tanácsbiró előadásában hallgatta és tárgyalta gyűlés. Dr. Tornyos György előadása több volt egy egyszerű referátumnál, éppen ezért felsőbb helyre az előadásnak a maga teljességében leendő felterjesztését fogadta el a gyűlés. A pápai templomra való gyűjtést az egész gyűlés meleg szeretettel tette magáévá, mégis jobb szeretné éppen az eredmény szempontjából, ha' a mostani szerencsétlen őrségi gazdasági viszonyokra, a szűk termésre való tekintettel, a gyűjtés a jövő évre halasztatna el. A pápai főiskolánál levő őrségi alapítványok reintegrálására az egyházmegye mindent elkövet Gyűjtések, felajánlások és perselypénzek által igyekszik ezen tönkrement alapítványokat újból felépíteni. A 37 pontból álló tárgysorozat letárgyalása közel déli egy órakor ért véget. Birósági ülés tárgy hiányában nem volt. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület Luther-tanulmányútja. (1930 július 12—23.) Az ágostai hitvallás négyszázéves fordulója alkalmából a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) kéthetes tanulmányútat rendezett Németországba, hogy a nagy reformátor: Dr. Luther Márton szülőföldjét, működési helyét megismerjék azok, akik időt, pénzt és fáradságot nem sajnálva, feltették magukban, hogy elzarándokolnak a reformáció szülőföldjére. Július 12-én reggel indult útnak az a 16 főből álló lelkes kis csapat, hogy Szobon, Prágán, Drezdán keresztül eljusson Wittenbergbe, ahol 1517 október 31-én elhangzottak ama nevezetes kalapácsütések, amelyek széles e világon visszhangra találtak. Minden, amerre csak tekint a szemlélő, négyszáz éves múltról beszél: a vártemplom, melynek kapuján most is olvasható a hires 95 tétel; a tölgy, amely ala;tt Luther elégette a pápai átokbullát; a szószék, melyről oly meggyőződéssel hirdeté az evangélium életadó igéit; az egyetem kathedrája, melyről oly elokvenciával szólott az evangéliumra szomjuhozó ifjúság előtt, hogy kicsinynek bizonyult a tanterem; a családi szoba, amelyben meghitt boldogságban élt együtt kedveseivel; az asztal, melyen irta az örökszép 82. dicséretet; azután a sirhalom, mely hamvait takarja. Wittenberg őrzi a másik nagy reformátor, Melanchton, a »praeceptor Germaniae« emlékét is; úgy áll a ház, melyben lakott, mint négyszáz évvel iezelőtt. Wittenberg népe méltó a történelmi helyre. Igazi keresztyén életet él ma is, lelkét nem hódította meg a Sátán. Minden házban felhangzik ma is az ének: »Erős várunk nékünk az Isten!« A Luther szelleme él és hat ma is, négyszáz év távlatán keresztül. Halle, a hires egyetemi város őrzi Luther halotti maszkját. Amikor meghalt (1546 febr. 18.), a szülőváros is (Eisleben), Wittenberg is kérte holttestét. Eislebenből aztán kocsin szállították Wittenbergbe, egy éjszaka Halleben pihentek, miközben megkészítették a maszkot. Megdöbbentő a szemlélőre, amint az ülő alak bibliát olvas. Eisleben «megint Luther-város: itt született (1483 november 10.) és itt halt meg. Ma is áll a kápolna, ahol megkeresztelték s ahol utolsó prédikációját tartotta (Máté XI. 28—30). Itt őrzik halotti leplét is. Szülőházában ott áll a szimbolikus hattyú (Húsz [magyarul = lúd] mondotta: »engem megégettek, de sok év múlva jön egy hattyú, azt nem fogjátok megégetni!«), mely a Luther-városokban mindenütt ott található. Erfurt Luther egyetemi városa, itt járt iskolába —- ma is áll a ház, ahol lakott — s itt lépett az ágos-» tai rendbe szerzetesnek. Meg van még a templom, melyben fogadalmat tett (1505 júl. 17.), a kis harang, melyet szívesen kondított meg (ma Luther-harangnak hívják), a cella, melyben lakott. Eisenach — Wartburg várával — megint őrzi Luther emlékét. Itt járt iskolába s a várban töltött 10 hónapot, mikor a wormsi birodalmi gyűlésről hazatérőben Bölcs Frigyes elfogatta. Itt fordította le ékes német nyelvre az újtestamentumot. A tintafolt már eltűnt helyéről. Ujnyi vastagon lekaparták a falat. akik arrajártak, hogy valamit a tintafoltos falból — babonából — ereklyeként magukkal vigyenek. Ott van Luther ágya, íróasztala s a tölgyfa törzse, melynél az állovagok elfogták. Százával zarándokolnak ma is e helyekre az emberek: svédek, angolok, svájciak, hogy a történelmi helyeket közvetlenül szemléljék. Nürnberg—Regensburg—Wien voltak még állomásaink, amely helyeken, ép úgy mint utunk elején Prágában, Drezdában megtekintettük a műkincseket — templomokat, múzeumokat stb. —, Prágában csodáltuk a hires Szent György-szobrot s Húsz János hatalmas szobrát, mely fényesen megörökíti Húsz szerepét a cseh nemzet történetében. Drezdában megtekintettük a hatalmas Frauenkirchét, mely meglepett feltűnően jó akusztikájával s roppant nagy befogadóképességével (6500 lélek). Nürnbergben a Luther-házat s a gyönyörű evangélikus templomokat (Lőrinc-, Sebolduskirche) néztük meg, a kolosszális Germanisches Museumot, Dürer, Hans Sachs szülőházát és szobrát. Regensburgban a Walhalla ejtett bámulatba mindnyájunkat. Luther emlékét is ott láttuk a többi nemzeti nagyság emléke mellett. Wien volt utolsó állomásunk, ahol Schönbrunn s a királyi vár. megtekintése volt programmunkban felvéve. Mindenütt meglepett bennünket az ifjúsági mozgalmak nagy fejlettsége (pompás épületeik vannak). Láttunk a wartburgi vár tövében egy mintaszerű ifjúsági otthont (Haus Hainstein) s mindenfelé csodálattal láttuk a német népnek a múlt emlékei iránt érzett kegyeletes szeretetét (4—500 éves házak nagy számmal vannak). Nagyon sok Luther-szobrot láttunk (Drezda, Wittenberg, Eisleben, Erfurt, Eisenach). Amikor július 23-án Wienben hajóra ültünk s visszagondoltunk megtett utunkra, mindnyájunk lelkében kialakult egy kép a látottak alapján a nagy német nemzetről, mely minden lépésében, tettében megmutatja élniakarását. Az ilyen népet legyőzni sohasem lehet. Az ilyen nemzet élni fog Örökké, mert fundamentuma: a hit, a munka, ereje: a megelégedés s a múlt emléke! Vajha tanulnánk tőlük! Balatonmáriafürdőn, 1930 július 30-án. Galgóczy János vallástanár. — Kereszt — református templomon. Most fejezték be Egerben a református templom építését A templom tetejébe keresztet helyeznek. Ez Jesz az ország első református temploma, amelyen kereszt van.
