Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-22 / 25. szám
110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1930. Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Május 15-én 3/43-kor indult el Püspök úr lelkes éljenzés, harangzúgás között Bako'nyszentkirályról Cseténybe. A 10 tagú bakonyszentkirályi bandériumot Csetény község határában a csctényiek 16 tagú bandériuma váltotta fel. Csetényben a Holitscher-uradalomnál felállított diszkapu alatt várta a főpásztort Holitscher Károly m. kir. gazd. főtanácsos, nagybirtokos, Püspök úr régi jóbarátja, akinek kastélyában volt Püspök úr és kísérete a csetényi időzés alatt elszállásolva. A község képviselőtestületének élén Teke László dudari körjegyző mondott meleghangú üdvözlő beszédet. A falu leányai magyar nemzeti ruhában, nemzeti színű zászlócskákat lobogtatnak; kivonultak a leventék, a tűzoltók saját zászlójuk alatt. Balogh Ilus Iris- és Spirea-csokrot nyújt át a csetényi gyülekezet fiatalsága nevében. Nagy néptömegtől kisérve, a leventék sorfala közt lépésben halad a menet. Ép a bevonulás előtt jó kis zápor volt, minden üde és friss. A nagy sokaság velünk együtt halad a templom felé, honnét zúgnak a harangok, üdvözlik a vendéget, hívogatják a hívőket. A boltok mindenütt bezárva, valóságos ünnepnap ez az egész községnek. A lelkészlak bejáratánál diszkapu áll „Isten hozott“ felírással. Az iskolás gyermekek és az ifjúság sorfalat állva, nemzeti szinü zászlókat lobogtatnak és virágot szórnak az útra. A presbitérium élén Kovács József lelkész fogadja lelkes beszéddel Püspök urat. Csörnyey Zsófi gyöngyvirág- és pünkösdi rózsacsókrot nyújt át az iskolásgyermekek nevében. György Ilona Spirea- és Iris-csokorral kedveskedik. A megjelentek közt van Szlovák Pál bakonycsernyei ev. lelkész is. V45-kor indulunk fel, a valósággal hegyen épített templomba tűzoltók, leventék, magyarruhás leányok és iskolás gyermekek hosszú sorfala közt. A templom nemzetiszinü szalaggal, cserépmuskátlival, asparagussal díszítve. Az úrasztala körül 24 magyarruhás leány áll. Zöld levélből Ízlésesen kirakva: „Az Úr én nékem őriző pásztorom“. Felállóra a 89. dics. 1. versét, derekas éneknek a XXIII. zsolt. 1., 2. versét énekli a templomot zsúfolásig megtöltő közönség, még a másvallásu vendégek is buzgón éneklik a gyönyörű zsoltárt. Második felállóra a XXIII. zsoltár 3. versét elénekelve, áhítattal hallgatja a gyülekezet Kovács József helybeli lelkész felemelő imádságát. A pápai református egyházmegyei tanító-egyesület közgyűlése. A pápai református egyházmegyei tanító-egyesület 1930. évi június hó 12-én Pápán tartotta évi rendes közgyűlését Kovács Miklós alelnök elnökletével. A közgyűlés egész végezetéig emelkedett hangulatban folyt le. Igazi ünnepélyességet adott közgyűlésünknek mélt. dr. Antal Géza püspök urunknak jelenléte, akinek szeretve tisztelt egyéniségét az egyesület tanítósága őszinte ünneplésben részesítette. Kartársi meleg szeretetéről biztosította a közgyűlés Ormos Lajost, az ORTE ügyvivő elnökét, az országos egyesület képviseletében, aki szives megjelenésével sok kedves percet szerzett nekünk. Közgyűlésünk fényét nagyon emelte továbbá kedves vendégeinknek jelenléte. Jakab Áron esperes úr, Kiss Zoltán tanügy biz. elnök úr, Végh János egyházm. főjegyző úr, Fazekas Mihály püspöki titkár úr, Ólé Sándor, Szalóky Béla lelkész urak, valamint Ligáit Mihály ny. tanár úr már sokszor tanúságot tettek arról, hogy buzgó támogatói, segítői a tanítóság munkájának. Kovács Miklós alelnök a tanító lélek melegével üdvözölte a közgyűlésen megjelent főtiszteletü és méltóságos Püspök urat, Ormós Lajost és a többi vendégeket, valamint a közgyűlés tagjait, azután a gyűlést szép, lendületes beszéddel nyitotta meg. Méltóságos Püspök úr meleg szavakban válaszolt az alelnök üdvözlésére s kitartó munkára serkentette az egyesület tanítóságát. Főpásztori szivének szeretetét éreztette a tanítósággal azzal is, hogy az ORTE segélyalapja javára 300 P adományt ajánlott fel. Kovács Miklós alelnök tartotta meg ezután az egyesületi élet minden vonatkozását felölelő elnöki jelentését s ismertette az egyesület múlt évi működését. Ormós Lajos az ORTE üdvözletét tolmácsolta az egyesületnek, azután értékes előadásban ismertette az országos egyesület munkásságát, célkitűzéseit s a tagegyesületeket további buzgó munkásságra serkentette. Id. Parrag Dezső korelnök elnöklésével azután újraalakult az egyesület tisztikara. Elnök lett Kovács Miklós, alelnök Páhány János, pénztáros id. Tóth Albert, jegyző Lázár Lajos. A választmány tagjai lettek: Biró János, Árvay Gábor, Gáti Samu, Császár Ede, Nagy Gábor. Az új elnök megköszönte a megválasztott tisztikar nevében az egyesület bizalmát. Az új tisztikart üdvözölte Ormós Lajos országos ügyvezető-elnök, továbbá Jakab Áron esperes úr és Kiss Zoltán egyházmegyei tanügyi bizottsági elnök úr és biztosították legmesszebbmenő támogatásukról. Biró János előterjesztette az egyházi énektanítási tanterv bővítésére vonatkozó javaslatát, melyet a közgyűlés több hozzászólás után elfogadott. Kiss Árpád az új és a régi tanítási módszer összehasonlításával foglalkozott s értékes felolvasása több hozzászólásra adott alkalmat. Az egyesület elbúcsúzott volt elnökétől, Szerőmley Lajos ig.-tanítótól, akinek érdemeit jegyzőkönyvileg örökítette meg. Végül a közgyűlés id. Tóth Albert pénztárosnak a hűséges és agilis munkásságáért köszönetét nyilvánította. Közgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Lázár Lajos egy. jegyző. ff KÖNYVISMERTETÉS ^---' Szabó Dezső IV. éves papnövendék: Az értékelmélet vagy axiológia főbb problémái. Pápa, 1929. 95. oldal. Szabó Dezső munkája főiskolánk legszebb pályadíját nyerte el a múlt iskolai évben, a Deáky-díjat vagyis azt, hogy dolgozatát háromszáz példányban kinyomatta a főiskola. A diák-szerző munkája részben szerencsés körülmények szüleménye: vezető tanára ráeszméltette őt a spekulativ feladatok szépségére és theológiai jelentőségére, a tanári kar kitűnő tételt tűzött ki, a szerző kiment Hollandiába, ahol újból kiváló vezető tanár keze alá került, s hozzá tudott jutni a szükséges könyvekhez (jórészben már itthon is). Mindezen körülmények azonban nem szülhették volna meg az ügyes kis munkát, ha Isten a szerzőt nem áldja meg tehetséggel és szorgalommal. Munkája így való-
