Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-15 / 24. szám

106. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. zsébet IV. oszt. tanuló mondott üdvözlő verset. A küldöttségek fogadása a lelkészlakon történt. Az ev. egyház nevében Pócza Ferenc sikátori lelkész, a köz­ség nevében Bognár István adóügyi jegyző, a presbi­térium nevében Szalóky Béla lelkész, a tanítóság nevében Vitéz Gyimóthy Lajos, a ref. nőegylet nevé­ben Jeremiás Lenke tanítónő, a levente-egyesület ne­vében Mátyus István leventeoktató mondott beszédet. A presbiteri gyűlés is a lelkészlakon folyt le. Végh János egyházmegyei főjegyző imádsága után Püspök úr örömmel mutatott rá a gyülekezet történe­tének lelket felemelő mozzanataira és buzdította a mai nemzedéket, hogy legyenek méltók az ősökhöz. Különösen figyelmükbe ajánlja a háziistentiszteletek rendszeres megtartását. A gyülekezeti magtár nagy segítségre volt az építkezéseknél. Az épületek rendben vannak. Püspök úr elismerését fejezte ki a presbité­riumnak. A gyűlés Pongrácz József egyházker. tanács­­biró imádságával végződött. Ebéd 12-kor volt a szépen feldíszített iskolate­remben nagyszámú vendégsereg részvételével. Ebéd alatt Szalóky Béla lelkész, dr. Jókay-Ihász Miklós egy­házmegyei gondnok és Püspök úr mondott felkö­szöntőt. Kimutatás a takácsi tüzkárosultak részére, a lelkészi hivatalhoz küldött kegyes adományokról A folyó év május 19-iki szörnyűséges tűzkatasz­­trófa, mely községünket elhamvasztotta, népünket kol­dusbotra juttatta s a kétségbeesés szélére vitte, a kö­nyörülő szeretet áldozatos megnyilvánulása folytán, kezd lassanként borzalmasságából veszíteni. Az új otthonok itt-ott lassan tető alá jutnak, hogy a hajléktalanná vált lakosok ne az ég alatt, ha­nem saját hajlékaikban húzódhassanak meg. Nagy szerencse — Isten jóvoltából —, hogy a kedvező nyári időben ott tölthetik legalább a férfiak az éjsza­kát is az üszkös romok, a padlás nélküli falak között. Istené legyen a hála, hogy az adakozás ruhában, élelemben, pénzben oly mértékben nyilvánult meg közel s távoli vidéken, sőt mondhatni egész Csonka- Magyarország minden részéből, hogy a kétségbeesés helyébe a jóreménység léphetett s ennek folytán a porbasújtottak kezdenek immár felemelkedni s jobb, biztatóbb jövőt látni. Mindazoknak, akik bármilyen adománnyal hozzá­járultak a nyomor enyhítéséhez és ezután is segítség­gel lesznek a talpraállítás nagy munkájában, hálás köszönetemet fejezem ki. Hálával emlékezem meg az összes politikai és egyházi lapokról, azoknak szerkesztőségeiről s munka­társairól, amiért olyan meleg szeretettel karolták fel ügyünket, hogy felhívásuk következtében indult meg s van folyamatban az a hatalmas segítő akció, mely lehetővé teszi a boldogabb jövő felvirradását. Lelkészi hivatalomhoz eddig (június 8-ig) a kö­vetkező kedves adományok érkeztek. Rulwnemüeket adtak: Dr. Lehoczky Pálné Csikvánd, Könczöl Irén tanárnő Pápa, Gyenge Károly dohánygyári aligazgató Eger, Ecser Hilda polg. isk. növ. Vaszar, özv. Békeffy Gézáné Kecskemét, dr. Jókay-Ihász Miklós Lőrinte, Ligeti Ernő gyógyszerész Kalocsa, Bódizs Ferenc Rá­kospalota, Jausz Oszkárné Budafok, Paget Albertné Rákoscsaba, F. V. Berektompaháza, özv. Szauer Fe­­rencné Budapest, Vitéz dr. Somody Jánosné Buda­pest, Sollich József Győr, Jausz Lajos Győr, Vélsz Ödön Győr, Leánykálvineum Nyíregyháza, Vargha Kál­­m ári né Kálóz; — Balogh Ernő Pápa, 2 drb. kapa. Pénzbeli adományok: Ref. egyházközség Alsó­örs 91, Ref. egyház Kádárta 70, Ref. egyház Balaton­­endréd 36.70, Ref. egyház Kiskunlacháza 35, Muck Andrásné Sopron 25, Major Ádám Beled 20.50, Bor­sos Dénes Máv. Vaszar 20, Cserépfalui Hitelszövetke­zet 20, Tárkányi Hitelszövetkezet ig. 20, Császári ref. isk. tanulók 17.91, Szabó Gáborné Komlódtótfaiu 17.52, Perkátai ifj. Kéri András Nemesvámos 15.20, Mészár Imre Szilvásszentmárton 15, Zsolnay Mihály ig. Hajdúböszörmény 14, Szmolár Mihály Nyíregy­háza 10.80, Thury József Pécs 10, Cserkuti Ilona Du­­dar 10, Nagy József Budapest 10, özv. Kovács Sán­­dorné Dad 10, Jani János Budapest 10, dr. Nagy Zsigmond Budapest 10, Ref. lelkészi hivatal Neszmély 8, Ref. iskolai tanulók Ófehértó 7, Varga Sándor Füle 6.50, Czucza Emma nőnev. tanárnő Pápa 5, Lauer Gizella nőnev. tanárnő Pápa 5, Nyújtó Erzsébet Ceg­léd 5, Endrődi Hitelszövetkezet 5, Fekete Dezső Bu­dapest 5, Péter Mihály Boba 3.70, Gáli Sándor Páhi­­kaskantyu 3.70, Kapitány András Tiszapalkonya 3, Gál István Pahikaskantyu 2.50, Bitz Károly 2, Ref. leányisk. II. oszt. Cegléd 2, Harangi Benjamin Zsáka 1.08 pengőt adományoztak. Győry János ref. lelkész. @®®®®®®@®®®®®®@@®®®®@®®®®®®®®@®@@@®@®®@ 1 VEGYESEK 1 © ® @®®®®®@®®®®®®®©®®®®®®®®®©©®®@®®®S®@®®®® — A tiszántúli református egyházkerület új fő­gondnokát, Degenfeld Pál grófot, június 11-én iktat­ták be főgondnoki új tisztségébe. A beiktató közgyűlé­sen a református egyetemes konventet Dókus Ernő el­nök, Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos, a kultuszkor­mányt Tóth István dr. h. államtitkár képviselte. A dunán­túli egyházkerületi intéző-bizottság a kerület képvisele­tére dr. Balogh Jenő főgondnok, Medgyasszay Vince, Lőke Károly, Lipcsey Lajos, dr. Szász Károly és dr. Lá­zár Andor urakat kérte fel. Dégenfeld Pál gróf szék­foglaló beszédében a többi között ezeket mondotta: A főgondnoknak vannak nem-irott, nagy és szent köteles­ségei a törvényben meghatározott feladatokon kívül, ez pedig a református szellem, a református hagyományok átérzése, szóban és cselekedetekben való ápolása, példa­adás és tanítás, gondoskodás arról, hogy ez a szellem az ifjabb nemzedékekre is átszállva, örökké éljen és virágoz­zék. Ez az a szellem, mely a magyar reformátusságot mindenkor áthatotta, melyért sokszor küzdött és szenve­dett, de amely mindig világító szövétneke és erős osz­lopa volt a hitnek, haza- és felebaráti szeretetnek, sza­badságnak és felvilágosodásnak és amely minket ezután is áthatva, forrása lehet az annyira kívánatos erkölcsi megújhodásnak. Csakis ez az erkölcsi megújhodás szaba­díthat ki a mai sivár és anyagias korszellem sötétségei­ből és vezethet bennünket szebb és jobb jövő felé. Tart­suk tehát távol magunkat a világi élet, érdek- és párt­harcok küzdelmeinek sokszor szennyes hullámaitól, ma­radjunk meg a keresztyéni szeretet, a tisztult világnézet erkölcsi magaslatán, ahol kibékíthetjük és közelebb hoz­hatjuk-egymáshoz mindazokat, akiket az érdekellentétek, az élet nehézségei és szenvedései s az anyagias felfogás erkölcsileg eldurvítottak, érzéketlenné tettek a jó és a nemes iránt, egymástól és az igaz úttól eltávolodtak. — Tiszteletbeli doktorátus. Június 11-én ünne­pélyes keretek között avatták a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészettudományi diszdoktorává

Next

/
Thumbnails
Contents