Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-05 / 18. szám

1929

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

79. oldal.

mely szorongásig megtelt a várakozó közönséggel. Itt első sorban Szabó György egyházmegyei gondnok úr Löké Károly esperes és Besse Lajos főjegyző társaságában a tatai egyházmegye nevében korát meghazudtoló üdeséggel hatalmas beszédben üdvözölte Püspök urat, mikor az egyházmegye területére lépett. A győri református egyház presbitériumának élén a gyülekezet minden egyes tagjának nevében Rostetter János szívből fakadó szavakkal tolmácsolta azt a nagy örömöt, melyet az egyház érez afölött, hogy a tatai egyházmegyében elsőnek ezt az egyházat látogatja meg Püspök úr. A győri ág. hitv. ev. egyház négyes küldöttségének élén — László Miklós püspöki titkár kíséretében — dr. Welsz Aladár városi tiszteletbeli főügyész a testvéri szeretet hangján köszöntötte Püspök urat, ki mindegyik üdvözlő beszédre külön-külön nála megszokott klasszikus veretű beszédben válaszolt. Püspök úr és kísérete ezután átsétált az állomástól pár lépésnyire fekvő szállására, a Royal-szállodába, hol a győri egyház elnöksége s néhány presbitere társaságában költötte el a vacsorát, mely alatt természetesen az egyház dolgairól folyt a beszéd s többek között nagy örömmel hallottuk az egyház legöregebb presbiterének ajkáról ezt a szép vallomást: „Gyönyörűség ma Győrben kálvinistának lenni.“

Másnap, 28-án vasárnap délelőtt 3/49 órakor Püspök úr és kísérete, az egyház tagjai által rendelkezésére bocsátott autókon a lelkészlakra vonult, hol zöldgalyakkal díszített kapun s délszaki növényekkel • kedvessé varázsolt kapuszin alatt áthaladva, a lelkészlak udvarán a presbitérium élén Győry Elemér lelkész meleg szavakban köszönti Püspök urat, nem azért — amint mondotta —, mert ezt úgy szokták, hanem mert úgy érzik, hogy az atya jön gyermekeihez. S egyben felkérte Püspök urat „egy sétára a virágos kertben“. Ez a virágos kert pedig valóban gyönyörű, szivet-lelket gyönyörködtető virágokkal pompázó kert volt: a gyülekezet középiskolás és elemi iskolás növendékei állottak ott mosolygó szemekkel, dobogó szívvel, az egyház és haza szebb és boldogabb jövőjének gazdag ígéretével. Püspök úr hálásan köszönte meg úgy az üdvözlést, mint azt a kedves figyelmet, hogy az ősrégi templom udvarán ott láthatja a jövő nagyrahivatott ifjú nemzedék üde virágkoszorúját. A fiúközépiskolások nevében Barcza Mihály gimn. VIII. o. tanuló üdvözli Püspök urat, „ki — amint mondotta — a magyar széthúzás kártékony magvetői között magasan lobogtatja az igaz megértés, az összetartás, krisztusi szeretet és törhetetlen munka győzelmes zászlaját“. A leányközépiskolások nevében Szigethy Mária áll. tanítónőképző-intézeti V. éves növendék kedves szavakban köszöntötte Püspök urat, megkapó tisztánlátással vázolva a feladatot, mely ma a magyar ref. nőre vár. Majd László Irén V. o. elemi iskolai tanuló a gyermeki lélek angyali átérzésével, a lelkekbe belecsendülő hangon mondja el üdvözlő szavait, virágokat nyújtva át Püspök úrnak. Püspök úr mindegyik üdvözlésre közvetlenül, meleg érzéssel válaszol s „a sétát a virágos kertben“ a Himnusz égbeszárnyaló akkordjai zárták be.

A lelkészlakon töltött pár percnyi pihenő után bevonul Püspök úr és kísérete a zsúfolásig megtelt templomba s Kapi Béla ev. püspökkel, Lőke Károly esperessel s Győry Elemér lelkésszel elfoglalja helyét a Mózes-székben. — Nagy Sándor hitoktató-lelkész orgonakisérete mellett elénekeljük felállónak az első dicséretet, főéneknek a 8. dicséret 1-5. verseit. Az előimát Győry Elemér helyi lelkész mondja, majd a LXXVIII. zsoltár első versének eléneklése után Püspök úr megy fel a szószékre s az Efezusi levél I. részének

15—19. versei alapján hirdeti Istennek igéjét s mikor ihletett lélekkel szólott az Atya megismeréséről, az Ő elhívásának reménységéről s hatalmának felséges nagyságáról, boldog megrendüléssel úgy éreztük, hogy hitünk szárnyaival ott járunk a praedestinatio hófödte csúcsain. Püspök úr főpapi imája és áldása után elénekeltük a himnuszt s a CXVIII. zsoltár 9—10. verseinek éneklése közben a gyülekezet kivonult a templomból.

(•»^ ' ---- ------ ~...........

í> KÖNYVISMERTETÉS ’s]

.....— -.....

Dr. Muzsnai László: A lélek rejtelmes világa.

Psycho-metafizikai és psycho-analitikai tanulmány a „tudatalatti“ lelki valóság problémájáról, különös tekintettel az intuíció, szuggeszció és libidó lelki tevékenységekre. A szerző kiadása. Budapest, 1928. Bethánianyomda. 119. lap.

Muzsnai könyve három részre oszlik. Az első fejezetben szól a „tudatalatti“ és az ismeretelmélet problémájáról. Az első tudományos ismeretelméletből, a kanti filozófiából indul ki és rámutat Kant munkásságában a hiányra és a maradandóra. Amint kifejezi, a kanti filozófiában csak az „identitás“ elve érvényesült, de az analógiáé nem. Amikor Kant megszüntette a meddő harcot a még korában is dúló racionalizmus és empirizmus között, mert kiegyenlítette és megszüntette ezek dogmatizmusát, ugyanakkor munkájának egy másik részével, a dialektikával, lerombolta a hagyományos pszichológiát, metafizikát és theológiát, de ezek helyébe újat adni nem tudott. Ezek nyomain indult el a tudomány új világa, mely máris szép eredményekről tud beszámolni. Ám a „tudatalatti“ valóság megismerését igazán elő fogja mozdítani éppen ezeknek a tudományoknak az az ága, melyet szerző pszichológiai biológiának nevez, várván ezentúl annak a nagy személyiségnek megjelenését, aki „pszichológus, metafizikus és theológus lesz egy személyben“, aki a hanyatló filozófiába a tudomány számára új, egyetemes szempontokat visz be. Szerzőnk hangsúlyozza, hogy ez új filozófiának figyelembe kell venni az intuitiv, a szuggesztiv érzéket és az u. n. libidót, mint életenergiát.

A második részben szó van a „tudatalatti“ és a mentális evolúció problémájáról. Ugyanis a „tudatalatti“ valóság problémájához nemcsak egy új ismeretelmélet útján, hanem az ismerő egyén elméjének fejlődési problémáján keresztül is el lehet jutni. Itt szembe vannak állítva egymással az empirikus evolucionisták és a metafizikai evolucionisták. A kérdés itt a „tudatalatti“ és az öntudat viszonya.. Az előbbi tudományos csoport a tudattalan testet vizsgálta, aminek az mindig tudja magát, vagyis az öntudat fiziológiai felét. így ezek csak az öntudatig jutottak el vizsgálódásaikban. A másik csoport pedig az öntudatnál kezdte és arra tanított meg bennünket, hogy vannak olyan „érzések és törekvések“ bennünk, melyek az öntudat mögött rejtőznek és vezetnek bennünket. A legérdekesebb itt talán a Bergson érve a tudat székhelyét illetőleg.

A harmadik részben szól szerzőnk a „tudatalattiról a valláspszichológiával kapcsolatban. Itt tehát valláspszichológiai tárgyakról van szó. Beszél az élményről általában, majd a valláslélektannak, mint tudománynak határait huzza meg. Elénk tárja a vallásos élményt, majd adja illusztrációként Dávid és Pál apostol bűntudatát. Végül itt is keresi a viszonyt a „tudatalatti“ és az öntudat között.