Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-31 / 13. szám

Negyvenedik évfolyam.

13. szám.

Pápa, 1929 március 31.

FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- & FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL.

SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐIGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Üres sír és üres beszédek.

A legszentebb dolog és komoly valóság az, hogy Jézus feltámadott. A legvigasztalóbb hir az, hogy üres a sir. Mária Magdaléna, Johanna, Mária, a Jakab anyja és egyéb asszonyok látták, hogy üres a sír és ezt elmondták az apostoloknak. Péter, aki futva ment Jézus sírjához, behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott, egyébként üres a sír. Az apostolok, amikor a kegyes asszonyoktól meghallották Jézus feltámadását, nem hittek nekik. A keresztre feszítés és Jézus halálának látása annyira leverte őket, hogy azt, amit Jézus előre meg mondott, t. i., hogy fel fog támadni, nem tudták elhinni és az asszonyok híradása üres beszédnek látszék előttük. Ne rójjuk meg az apostolokat ezért;. nem csodálkozhatunk rajta, hogy amit nagypénteken láttak és lelkűkben átéltek, úgy leverte őket és annyira elcsüggedtek, hogy nem tudtak hitelt adni a Jézus sírjától jövő asszonyok beszédjének. Féltek a félrevezetéstől, a rászedetéstől. Csak Péter volt az egyedüli, aki komolyan vette a híradást és úgy, ahogyan volt, felkelvén elfuta a sírhoz.

Az emberek ma is tartózkodók a komoly és szent dolgokkal szemben, mert nincsen bizonyosságuk. Rettenetes azonban az, hogy a komoly és szent dolgokkal szemben tartózkodó emberek üres beszédek után indulnak. Nem hisznek az evangyéliomokban és a nagy húsvéti igazság prédikálásának, ellenben azoknak a léha, felszínes, kétértelmű, üres beszédeknek nagy hallgatósága van, melyek ellentétben vannak mindazzal, amit Jézus tanított. A szentirásnak igen kis számú az olvasóközönsége, a ponyvairodalomé táborok.

Minden baj abból a tévedésből származik, hogy a mi nemzedékünk azt tartja értékesnek, amitől a komoly emberek megvetéssel fordulnak el és ami az isteni megítélés mérlegén tartalmatlannak, üresnek bizonyul. És viszont, ami legközelebbről érinti a mi életünket, az evangyéliomot és annak hirdetését, üres beszédnek tartja.

Péter komolyan vette, hogy Jézus feltámadott, mert komolyan vette minden mondását, azt is, amikor előre megmondotta, hogy harmadnapon fel fog támadni. Péter lelkén, ezen a bánat árjával elöntött leiken a bizonyosság fényessége ragyogott fel, mint sötét éjszaka után a felkelő nap sugára a föld színén. Megszólalt a nagy fájdalomban megnémult lélek, ragyogtak ismét a kisirt szemek és feltámadt benne az elhalt szív: Jézus feltámadott, Jézus él. Jézus él! Óh ez mindenre elég, elég minden szenvedés elviselésére, elég martiromságra, elég az egész életre és a halálra. Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk, mert meggyőzte a halált, örök váltságot talált isteni erejével, hathatós érdemével.

Kedves olvasó, a husvét diadalünnep, az élet ünnepe. De ennek az ünnepnek a tartalma csak annak az embernek lesz erő, diadal és élet, akinek vannak

személyes tapasztalatai a Jézus Krisztusban való életről. Ilyen tapasztalatok nélküli ember életében évről-évre visszatér ugyan a husvét, mint tavaszról-tavaszra a rügyfakadás, anélkül azonban, hogy érezné, mit adott Isten Jézus feltámadásában És ha énekli is: Jézus, ki a sírban valál, általad meghalt a halál, az élet pedig

feltámadott . . . , csak úgy jön ajkáról a szó, mint

verkliből a muzsikaszó, ha hajtják, öntudatlanul, nem tudva, mit énekel.

De mi, akik hiszünk a Jézus Krisztusban és megtapasztaltuk, hogy Jézus nélkül olyan az élet, mint behantolt sírokkal megtelt temető, hol a fájdalomban megtört szív nehezen vánszorog egyik sirdombtól a

másikig, Jézussal olyan az élet, mint a kert, melyben angyalok járnak, vigasztalva a sírokat, bátorítva a csüggedőket, és életet hirdetve a bűn és halál miatt

kesergőknek: a keresztyén öntudat és hit bizonyosságával énekeljük:

Nincs már szivem félelmére Nézni sírom fenekére,

Mert látom Jézus példájából Mi lehet a holtak porából;

Szűnjetek meg kétségeim,

Változzatok félelmeim,

Reménységgé s örömökké,

Mert nem alszom el örökké.

Győry Elemér.

A tanítói díjlevelek és a helyi javadalmi jegyzőkönyvek.

(Folytatás és vége.)

Sőt adott esetből teljes joggal lehet következtetni a közoktatásügyi kormány oly irányú törekvésére, hogy a készpénzfizetéses osztálytanítók helyi javadalmát kifejező, tehát az egyházközségek által fizetendő évi készpénzjavadalom összegét megállapító o/o-számok meghatározásánál követett s bevált újítást, az iskolafenntartó egyházközségek önkényesen és egyoldalúan megállapított vagyoni helyzetének és teherbíró képességének alapulvételét akarja gyakorlatba venni a kántortanítói helyi javadalmak felszámításánál is a jogerős tanítói díjlevél, sőt a saját közegei által készített javadalmi jegyzőkönyv egyenes mellőzésével.

A balatonfőkajári kántortanítói javadalom javadalmi jegyzőkönyve 1921 április 13-án felvétetvén, ennek alapján a V. K. M. úr a kántortanító helyi javadalmát Veszprémvármegye közigazgatási bizottságának 9296/1923. számú átirata szerint 61 értékegység számban és 27o/o számban állapította meg, ismeretlen indokolással. Az értékegység-szám később 65-re emeltetett. Ezen megállapítás ellen a balatonfőkajári egyházközség fellebbezett a V. K. M. úrhoz, melynek következtében 1927. évi március hó 10-én új java-