Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-17 / 11. szám

44 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.__________________________1929

A szociálizmus evangéliuma és az evangélium szociálizmusa.

Az előző négy előadásban (vagyon, munka, nemzet, egyház) megvilágítottuk a modern embert leginkább foglalkoztató kérdéseket az evangélium alapján s egyben rámutattunk a szociálizmus álláspontjára a felvetett kérdéseket illetőleg. Az eddigi tisztázott eredményre támaszkodva kíséreljük megcsinálni a mérleget a lehető legnagyobb objektivitással, egységes pont alá helyezve az evangélium, illetve az evangéliumi keresztyénség szociális tartalmát, másfelől a tudományos és hivatalos szociálizmus elvi állásfoglalását, célkitűzését, mondjuk evangéliumát.

Mindenek előtt azt kell tisztáznunk, beszélhetünk-e a szociálizmus evangéliumáról? Előítélettől mentes ember határozott igennel felel, ha az evangélium szót etimológiai értelemben vesszük. Evangélium azt jelenti: örömhír. Soha senki nem lépett fel akkora igénnyel, hogy örömöt ad a szenvedéstől lihegő emberiségnek, mint a szociálizmus. A szociálizmus igen helyesen meglátta a visszásságot, mely a társadalmat osztályokra tagolja. Azzal az evangéliummal jött, hogy megteremti azokat a lehetőségeket és olyan társadalmi rendet, amelyben minden ember munkája után őt mint embert megillető életet élhet. Herékre nincs szükség; hirdeti, hogy a munkás meg fogja kapni bérét, azért mindenkinek meg kell tanulni dolgozni; aki nem dolgozik az ne is egyék. Mi más ez, mint evangélium a tuberkulózist termő barakkokban, egészségtelen lakásokban élő, utca sarkokon munka nélkül ácsorgó, a nincstelenség terhe alatt roskadozó nép számára?

Nem célunk a szociálizmus különböző történeti formáinak bírálása, csak annak megállapítása, hogy a szociálizmus maga még nem világnézet, hogy nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi erők is működnek benne. Ezek az erkölcsi erők önmagukban hatnak és több értéket képviselnek a gazdasági tényezőknél. Ami nem szociális, az elbukik, mint ahogy a rabszolgaság is megszűnt, mert antiszociális, ember- és istenellenes volt.

Mi akik ismerjük a Jézus Krisztus tanításait, minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy az evangéliumban van szociálizmus. Nem elégedhetünk meg annak megállapításával, hogy az evangéliumokban gyakran esik szó a szegényekről, de rá kell mutatni arra, hogy Jézusnak van szava a szociális kérdés megoldásához. Az embereket nem társadalmi állásuk szerint értékeli. Nem tartja ideálisnak a társadalom képét, ennek át kell alakulnia.

Az evangéliumok szociális tartalmát egy szóban tömöríthetjük: felelősségérzet. Minden ember felelős nemcsak a maga, hanem mások anyagi és lelki jólétéért Isten előtt. A nagy parancsolat: szeresd a te felebarátodat mint tenmagadat (irgalmas samaritánus). A felebaráti szeretet Jézusnál nem szétfolyó, vagy émelygő szentimentábzmus, hanem szociális, egységesítő és erőt sokszorozó hatalom; nemcsak korának, de későbbi koroknak egyedüli kulcsa a szociális kérdés megoldásához. Jézus demokráciája: az Isten országa, melyben az emberek között csak lelki kincseik szempontjából lehet különbség.

Ezt a szociális tartalmat végig lehetne kisérni az evangéliumot megvalósítani akaró keresztyénségen; kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a történeti egyházak sokszor megfeledkeztek az evangéliumokban rejlő szociális feladat teljesítéséről.

Értékelés. A társadalmi élet kritikájában közeli kapcsolatba hozható az evangélium és a szociálizmus. A kizsákmányolás és a vagyon túltengését egyformán kárhoztatják. Közös meglátásuk az is, hogy ez nem normális állapot. Ami a szociálizmust közel hozza a keresztyénséghez, azt az evangéliumból meríti, bár eltorzítja, ezért válnak külön útjaik.

A szociálizmus az eszközt céllá teszi, az evangélium szerint a vagyon, a tőke csak eszköz. A szociálizmus szerint a társadalmi bajok oka az intézményekben (család, egyház, hadsereg, nemzet) van, bár ez elvileg ellentétben van a szociálizmussal; az evangélium szerint a társadalmi bajok oka: a bűn és a megromlott emberi szív. Még a vallással sem lehet elvi ellentétben, csak Marx és Lassalle óta nincs szüksége vallásra. A szociálizmus szellemi vezetői tették a szociálizmust keresztyén ellenessé. (Werner Sombart: Proletár Szociálizmus-ában kimutatja a zsidóság szerepét. Statisztikai adatai.) A szociálizmus tömegkérdést csinál abból, amit az evangéliumi alapon álló keresztyénség az egyéni élet talaján kíván megoldani. A szociálizmus minden reményét a tömegakcióba, az anyagi erőbe, a karhatalomba helyezi, az evangéliumi keresztyénség a Szent Lélek működésébe. A szociálizmus a viszonyok megváltoztatásától reméli a jobb létet (Proudhon, Bakunin, Bellamy által megrajzolt eszményi állapotok), az evangéliumi keresztyénség a megtért emberektől várja, nagyon helyesen, a viszonyok megjavulását. A szociálizmus elgondolása szerint az egyén egy nagy gépezet automatikusan működő kis szelepe lenne: az evangéliumi keresztyénség álláspontján Isten munkatársa. A szociálizmus szerint a kérdés központjában az anyag áll, az evangéliumi keresztyénség szerint a Lélek. A szociálizmus megállapításai féligazságok, teljes igazság az evangélium.

Értsék meg szociálistáink, hogy radikális reformra van szükség: a szív és lélek, a lelkűiét és gondolkodásmód megváltoztatására, mit vallásos nyelven újjászületésnek nevezünk. Csak az újjászületett ember kezében válik az anyag a közjólétet emelő emeltyűvé. Az evangéliumi keresztyén embernek pedig nem szabad feledni, hogy a kívül állók rajta keresztül Ítélik meg az evangélium értékét. Meg kell bizonyítani, hogy a szeretet nagyobb erő, mint a gyűlölet, a gyűlölet társadalombontó, a szeretet társadalomépítő erő. A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését, de ha ezek nem jönnek az evangéliummal, mást fogad el evangéliumként. qv> e.

Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlései.

Az Egyetemes Tanügyi Bizottság e hó 12—13. napjain tartotta szokásos tavaszi gyűlését Budapesten a konvent székházában. A gyűlésen dr. Baltazár Dezső püspök és dr. Dóczi Imre középiskolai felügyelő elnököltek, a jegyzőkönyvet Faragó János pápai gimnáziumunk igazgatója vezette. Egyházkerületünkből a gyűlésen dr. Antal Géza, Faragó János, dr. Kőrös Endre, Lie. Rácz Kálmán és dr. Vass Vince vettek részt. Az előadók jelentéseit dr. Antal Géza püspök úr javaslatára előre kinyomatták s kézirat gyanánt megküldték a bizottság tagjainak, mely a tárgyalást lényegesen megkönnyítette. Az egyetemes vonatkozású tárgyakat dr. Dóczi Imre referálta, mely tárgyak közül legelső helyen állott a bizottság tagjainak megválasztása. Elnökök lesznek dr. Baltazár Dezső és dr. Dóczi Imre, jegyző Faragó János, a bizottság tagjai jórészt megmaradnak. Nagyobb vitára adott alkalmat