Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-22 / 51. szám
Negyvenedik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1929 december 22. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL, ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK Immanuel. Annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Mt. 123. Az emberi szív sohasem érezte jól magát egyedül e világban. Először ki nem mondott sejtelemként, később mindig világosabban feltörő, prófétai meglátásként ott élt lelke legmélyén : én, a Föld gyermeke, igazi hazámat mégis a láthatatlan szellemi világban találhatom csak. Isten teremtett bennünket, a Magáéinak teremtett, nem csoda, ha meg nem nyugszunk, míg Rá nem találunk, Q Reá, az örök Atyára. Ami az emberiség hosszú adventjében csak egyesek merész álma, sötétségből felvillanó fénysugár volt, az karácsonykor mindenek szent bizonyosságává lett. jézusban Immánuel született. Imanmuel. Jézus óta megdicsőült az emberi élet, mert maga az élő Isten méltónak találta, hogy belépjen abba. A megtestesülés titokzatos gondolata Jézusban valóra vált. Előttünk felfoghatatlan, de kézzel tapintható, szemmel látható módon velünk van Isten. Mióta a bethlehemi kisded megszületett, azóta a legélesebb elmék próbálják megfejteni a karácsony csodáját, de csak visszatérnek okoskodásaik után az áhítat és imádat egyedül megfelelő álláspontjához ; belátják, hogy itt a magasság egyesült a mélységgel, Isten az emberrel, etőttünk áll az Istenember rejtélyekkel teljes, de valóságos személye, hogy Benne a szó legszorosabb értelmében velünk az Isten. Gyönge ember ne félj ezután, olyan Isten van az égben, aki annyira törődik veled, hogy Fiát küldé e világra. Isten ítél, de szíve legmélyén szeretet lakozik és a Golgothán Immánuel vére csörgött alá bűneid váltságára. Hitetlen voltál ? Nézd Tamással együtt a sebeket, melyeket érted hordozott a karácsonyi kisded. Lázadoztál Ellene ? Gondolj arra, hogy Isten hányszor volt elnéző veled szemben, nézz a jövőbe, mint ígér a szenvedések után vigasztalást, a bukások után diadalt, meg nem hallgatott imáidra dicső feleletet, a halálra életet. Karácsony napján teljék meg szivünk szent örömmel. Némuljon el a panasz, a zúgolódás. Lesz még dicsőbb jövőnk nekünk, felhőkön túl fényt lát szemünk, mert velünk az Isten. Jézus Immanuel ! Pongrácz József. Az írás örök jubileuma. Karácsony közeledte megállásra bírja legalább néhány pillanatra ezt az élet iramától hajszolt nemzedéket is, hogy vegye kezébe bibliáját és olvassa (el belőle az Űr születésének olyan bájos egyszerűséggel megírt kedves történetét. Oda jut az asztalra a testi kenyér mellé az Életnek kenyere is és erősítgeti tovább-tovább remélni és küzdeni sokképen megtépett lelkünket. Mi is kinyitjuk a Könyvet és a címlapján merengünk el. Ott tündöklik egy név: Károli Gáspáré. Ne hagyjuk tovatűnni ezt a hanyatló esztendőt ennek a névnek hálás emlegetése nélkül. Születésének négyszázadik fordulója ez az esztendő. Ám az 1529 mellé oda sorakozik az 1629 és 1829, az egyik Bethlen Gábor halálának, a másik Szász Károly születésének éve s ezek a számok kibővülve az 1590, 1804, 1898 dátumokkal, egy központból nyernek fényt, magyarázatot és jelentőséget. Ez a központ: a Biblia. Amikor megünnepeltük ezeket a dátumokat, tulajdonképen az írás előtt tettünk tisztességet. Károli Gáspár, amaz »istenes vén ember« kezdi a sort. Nincs még egy másik név, amelyet annyira ismerne népünk, hiszen összetartozik az az apostolok és próféták nevével mint a napsugarak a nappal. Holt marad ránk nézve a nap, ha nem hatolnak el hozzánk sugarai, halott nevek a szentirók is, amíg a magyar fül számára nem nyitja meg szájukat valaki és ezt az áldott munkát vállalja a nevezetes gönci pap. »Vén« embernek látják kortársai, ha nem évei száma miatt (hiszen 58 éves korában vállalja a fordító szerepét), bizonyára törődött voltára tekintettel, hiszen gondok és harcok közt folyt le az élete. Mint »kassavölgyi esperes« a kormányzás terheit hordja, mint hitharcos, az arianismus terjesztőivel viaskodik, mint tudós, könyveket ír, mint népes gyülekezet pásztora, munkában izzad; nem csoda, ha megviselték az évek. Maga is érzi, hogy fáradt Esdrás és Nehémiás szerepének együttes hordozásában, de mégsem tud nyugodni. Aki mindig előre néz, annak szemei előtt csak a feladatok sokasodnak, nincs ideje hátratekinteni és pihenni. Ő az eke szarvára tette kezét s nem azt nézi, ami háta mögött van. Hogy is tudna nyugodni, amikor látja az igazságra éhes lelkeket és nincs módjában táplálkozni a mennyei kenyérrel, amikor nincs kezében az írás a maga zengzetes magyar nyelvén! Szent látomása támad tehát: a magyar családok százezrei, amint a magyar bibliából olvasnak s ez a Iá-
