Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-08 / 49. szám
49. szám. Pápa, 1929 december 8. FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. «fei TANAR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Sopron. December elsején végbement a várvavárt ünnepély: a soproni református egyház templomának felszentelése és első lelkészének beiktatása. Hármas mozzanat teszi különösen kiemelkedővé ezt az ünnepséget: új az egyházközség, új a templom és új, illetve első a lelkész. A hármas mozzanat egybekapcsolódott az ünneplő közönség és gyülekezet érzésében, ama valóban lélekemelő ünnepségen, melyet a jeíenvoltak sohasem fognak elfelejteni. Az én lelkem, amint kigyönyörködte magát az ízléssel berendezett modern, szép templomban, kissé visszaszállt a múltba. Fölidézte azoknak az emlékezetét, akikről az egyházközségi főgondnok és a beiktatást végző esperes is megemlékeztek. Végh Kálmán né! Te áldozatos lelkű, Krisztus tiszta egyházáért hevülő szívű, haló poraidban is áldott urinő! — Kész a templom és a parókhia, amelyért éltél s amelyért buzgó szívvel odaadtad a te ingatlanaidat! Legyen áldott a szív, mely felénk dobogott, a kéz, mely felénk nyúlt egy élet megtakarított javait nyújtó segítséggel s amely azóta ott porladoz szép csendben a soproni temetőben. Kis József! Valahányszor te két évtized óta ott jártál Sopronban, mindig erről a templomról és parókhiáról, erről a soproni református anyaekklézsiáról álmodoztál. Szőtted a te szép, színes álmaidat egyszerre két templomról is! A pápairól és a soproniról. Mikor Sopronban jártál, valahol ott a Deák-téren, hogy felsóhajtottál: Istenem! ha én itt, ezen a gyönyörű térségen, még templomot építhet-* nék! Hogy jártad a várost, hogy róttad az utcákat, sohasem fáradva, sohasem csüggedve, hogy gyűjtögetted, élesztgetted, buzdítottad az előtalált hívőket! Légy áldott sírodban! Hírül adjuk neked, hogy kész a soproni templom! Ott áll a Deák-téren, ahol te annyit álmodoztál. Hirdeti a kálvinizmus feltörő életerejét! Vajha a Deák-tér után jönne a Széchenyitér, — Sopron után Pápa! Sopron vármegyében megalakult az első református ekklézsia. Uj anyaegyházat kapott a pápai egyházmegye és általa a dunántúli egyházkerület. Köszöntjük szeretettel! Bezárjuk szivünkbe az új ekklézsiát, kérve, hogy az is zárjon szivébe minket. A dunántúli egyházkerület egyházai a gályarabos szenvedés egyházai, örökségül gyönyörűséges múltat, gazdag erkölcsi örökséget bírnak, de földi javakban bizony nem dúskálnak. De azért azt izenjük a soproniaknak: »ne félj te kicsiny nyáj«. Irtózatos szenvedések közepette és ellenére is, egészen bizonyosan »tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot«. Csak vegyétek fel a Krisztus keresztjét és terhét, hordozzátok azt áldozatra készen, égő hittel szivetekben, meglátjátok, hogy az fő 'terhe könnyű és édes lesz. A dunántúli egyházkerület népe ős idők óta hordozza e terheket vállvetve, még nagyobb terhekre is készen; ebbe a szent jogba és krisztusi kiváltságba iktattatott be most a soproni gyülekezet is. A dunántúli egyházkerület főpásztora és főgondnoka, a konventi elnökség közönséges mértéket messze meghaladó támogatásával, szinte heroikus erőfeszítést végez a gyülekezet anyagi ügyeinek rendezése végett. Imádságunk kisérje munkájukat, hogy azt siker koronázza és Isten áldása, hogy az ő munkájuk és a soproniak teherhordozása révén éljen és álljon a most beiktatott új és szent anyaekklézsia! Ólé Sándor. Templomszentelés és lelkészbeiktatás * Sopronban. Lélekemelő ünnepe volt december hó 1-én a soproni egyháznak, de egyúttal dunántúli egyházkerületünknek is. E napon lépett be Sopron hivatalosan is, mint 218-ik, az anyaegyházak sorába, e napon szenteltetett fel temploma, amely az ellenreformáció viharai után az első református templom Sopron vármegyében s e napon történt meg első lelkészének beiktatása. — Püspök úr november 30-án délután indult székhelyéről az ünnepségre Jakab Áron esperes, Ólé Sándor eddigi gondozó lelkész és Fazekas Mihály püspöki titkár kíséretében. Az eszterházai állomásra Püspök úr elé utazott dr. Kövessy Ferenc soproni gondnok, a soproni állomáson pedig a világi hatóságok fejei (főispán, polgármester stb.), az egyház új lelkésze és főgondnokával élén az egyház presbitériuma, valamint az előbb odaérkezett dr. Jókay-lhász Miklós egyházmegyei gondnok üdvözölték Püspök urat. Délután fél 6-kor a gyülekezet új tanácstermében presbiteri gyűlés volt, melyet ifj. Maller Kálmán új lelkész imája nyitott meg. Domokos Sándor főgondnok üdvözlő szavaira Püspök úr válaszolt s hoszszabb beszédben mutatott rá arra, hogy most, amidőn az új templom felszentelésre vár, az egyháznak nem a múltra, hanem a jövőre kell tekintenie s az áldozatkészség felbuzduló erejével kell átküzdenie magát a reá súlyosodó anyagi nehézségeken. Püspök úr lélekbemarkoló szavainak hatása alatt az önkéntes felajánlásnak néhány gyönyörű példáját láttuk, midőn többek között egy ifjú tanár egy havi fizetését, egy egyszerű kézműves presbiter keresetének 1 Oo/o-át ajánlotta oda az egyház oltárára. Itt jegyezzük meg, hogy dr. Lénárt Dezső budapesti közjegyző, volt soproni egyházgondnok Püspök úr utján 20Ö0 P-t ajánlott fel a nehéz helyzetben levő egyháznak. A gyűlés Fazekas Mihály püspöki titkár imájával zárult. — December elsején reggel fél 10-kor a főgondnok lakásáról vonult fel Püspök úr és kísérete az új templom elé, hol már az ünneplők hatalmas serege várakozott. A CX. zsol
