Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-24 / 47. szám
228. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. rendszerint nagy baja van, amin igen nehéz segíteni, ha csak nem halottjelentő az illető! Meg kell előznünk a bajokat. A modern lelkipásztorkodás módszere közel áll a modern orvosi tudományéhoz: nemcsak kiküszöbölni a megtámadott szervezetből a betegséget, hanem védőoltás által az egészségeseket immunissá tenni a betegségekkel szemben. Ezt a törekvést látjuk a belsősomogyiak legújabb megmozdulásában is, a Református Élet cimü lap megindításában. Ez a jól megírt lap valósággal úgy termelődött ki a belsősomogyi egyházmegye életéből; az Élet követelése volt. A hét évvel ezelőtt megalakult Belsősomogyi Egyesület magvetése kikelt. Nem úgy jött létre, hogy néhány lelkipásztor összeállt és elhatározták lap indítását, hanem úgy, hogy megmozdult a missziói lélek, az egyházmegye különböző pontjain református napokat, konferenciákat tartottak, meglátták az éhezők nagy táborát és meghallották Jézus Krisztus szavát: „Adjatok nekik enni ti.“ És levonták a konzekvenciát, vagyis ha ti nem adtok, majd ad valaki más, de félő, hogy az eledelben méreg is lesz. Biológiai természetességgel és lélektani szükségességgel született meg a Református Élet. A Református Élet nem nagy igénnyel és nem csengő-bongó Ígéretekkel köszöntött be hozzánk, hanem dolgozni- és adniakarással; szép ruhában és gazdagon megrakott ajándékoskosárral. Az első számot olvasgatva, örömmel látjuk a kiváló tollú egyháziak neve mellett jeles világiakét is. Ezt is igen fontosnak tartjuk, de e mellett kiváltképen azt, amit írtak és ahogyan írták. Minden cikk református keresztyén lélekből fakad és református keresztyén telkekhez szól, egyszerűen és mégis hatalmasan, mindenki által megérthetően és éppen ezért építően. Egy ilyen lap megjelenését nem lehet egyszerűen tudomásul venni. Éppen ezért indíttatva éreztük magunkat jótestvérként, aki nemcsak akkor fordul testvérje felé, ha rosszat hall felőle, hanem akkor is, ha jót, a fentiek elmondására és a Református Élet meleg ajánlására. Ott kell, legyen minden belsősomogyi parochián és gyülekezetben, de Somogyon kívül is az eléggé homogénnek nevezhető dunántúli gyülekezetekben mindenütt, ahol nincs, s amíg nem lesz gyülekezeti vagy egyházmegyei lap. Távol áll tőlünk, hogy a már is nagy számmal lévő s az erők szétforgácsolódására vezető, sokszor egymással szembekerülő református lapok számát szaporítani akarnók. Inkább tömörülésre gondolunk. De felvetjük itt azt a kérdést és nagy örömünkre szolgálna, ha vitát sikerülne provokálni: nincs-e szüksége minden egyházmegyének egy Református Életre? Jó tárgy ez a köri értekezleteken való" megbeszélésre. Megmondjuk, hogy hogyan gondoljuk a kérdést megoldhatónak. Olyan formán, mint ahogy a Sylvester nyomda elkezdette a Református Sionnal. Lenne egy központi szerkesztő — mondjuk a Református Élet mai szerkesztője —, aki gondoskodnék arról, hogy a lap úgynevezett állandó rovataiba építő cikkek irattassanak és lennének mozgó hasábok, melyeket az egyes egyházmegyei szerkesztők vezetnének és gondoskodnának afelől, hogy az egyházmegyei életről és az egyes gyülekezetek tevékenységéről hírek jussanak el minden egyházközségbe. Ezzel két célt szolgálnánk: anyagi bázist adnánk a Református Életnek és nagy szolgálatot tennénk a református életnek saját egyházmegyénkben. Halljuk a sok „de“-t, szeretnénk is a súlyosabb ellenvetéseket olvasni. Tisztázzuk ezt a kérdést. Minden azon fordul meg, hogy látjuk-e a nagy éhséget, érezzük-e felelősségünket és akarjuk-e, hogy legyen református élet? Gy E £ KÖNYVISMERTETÉS A Magyar Kálvinisták Naptára az 1930. évre. Szerkesztette Gonda Béla. Kiadta a Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. 8-r. 164 1. Gonda Béla mesterileg állította össze a naptár anyagát. Minden cikk érdekes, tartalmas. Megszólaltatta a magyar kálvinizmus legkiválóbb képviselőit. Püspökeink közül dr. Antal Géza, dr. Baltazár Dezső, dr. Révész Kálmán és dr. Soltész Elemér tollából közöl cikket a naptár, dr. Raffay Sándor ev. püspök Bartóky Józsefről ir. Szász Károlyról fia, Szász Károly emlékezik, az országos zsinat munkáját dr. Kováts J. István dunamelléki főjegyző, zsinati jegyző ismerteti. R. Kiss István debreceni történettudós Bethlen Gábor fejedelem életét mondja el. Hamar István a pápai és a magyar állam címen értekezik. Dr. Sebestyén Jenő Mit akar a kálvinizmus Magyarországon ? címen ír. Felelete: „akar, nemcsak területében, hanem vallási és erkölcsi, faj- és nemzeti erőiben is újjáteremtett és újjászületett Magyarországot“. Gonda Béla Mussolinit jellemzi, Hegedűs Lóránt Trianon igazságtalanságát zúgja világgá, szomorúan állapítván meg, hogy a magyar veszekedés és párttusa tetőzte be pusztulásunkat. Gulyás József a sárospataki könyvtár legnagyobb értékéről, a lengyel Bibliáról mond el érdekes adatokat. Gonda Béla Kossuth Lajosnál tett látogatásáról ir visszaemlékezést. B. Pap István Régi szép gyülekezeti szokásokat ismertet, dr. Rácz Lajos az oly korán elhunyt Harsányi Istvánt mutatja be kegyeletes cikkében. Németh Gyula egyetemi tanár a magyarság őstörténetét foglalja össze a legújabb kutatások eredményeként. Marton János Sárospatak, a magyar Cambridge dicsőséges múltját és még szebb jövendőjét ecseteli az alma mater forró szeretetével. Szépiróink közül erősen vannak a nők képviselve: Kesztyüsné Balogh Margit, V. Sipos Ida, Pósa Lajosné, Kovácsné Huszár Jolán, Izsákné Székely Erzsi; a férfiak között látjuk Móricz Zsigmond, Bartóky József, Benedek Elek, Böszörményi Jenő, Pásztor József, ifj. Szász Károly, Gyökössy Endre nevét. Csűrös István és dr. H. Kiss Géza cikke jellemző most is a két ismert Íróra. A naptár cikkeinek magas színvonala különösen a kálvinista értelmiségnek szól. Ebből a szempontból a Krónikát a jövő évben célszerűbb prózában szerkeszteni. A református egyházi névtárnál az egyházmegyék elnökségeinek felsorolása előtt kimaradt a focim a 141. lapon; egyébként a névsor a 145—6. lapon ismét olvasható. Az Ízléses, színes cimképpel ellátott, jóminőségü, tartós papírra nyomtatott naptárt melegen ajánljuk a terjesztésre. Neonacionalizmus és kálvinizmus. Irta Sebestyén Jenő dr. Budapest, 1929. A szerző 1928 szeptember 21-én tartott tanévmegnyitó beszédet ilyen címen a budapesti theol. akadémia hallgatói előtt. Fontosságot és érdekességet kölcsönöz e megnyitó-beszédnek az a körülmény, hogy a tanévmegnyitó ünnepségen megjelent gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter is, aki első ízben használta a neonacionalizmus jelszavát. A kultuszminiszter a neonacionalizmus gondolatát először az 1918-iki ominosus év tizedik évfordulója alkalmából újévkor a Magyarország összes tanítóihoz intézett körlevelében hangoztatta s majd később Neonacionalizmus címen külön könyvben is kifejtette. Alatta az olyan emberek nevelését értette, „akik a magyar sors nagy kérdéseire igennel válaszolnak s akik nem abban látják az
