Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-17 / 46. szám
Negyvenedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1929 november 17. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐFÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A munka hőse * »Boldog — s dicső — aki saját korának magaslatán áll, onnan a még magasabb cél felé tekinthet — s megérti a feladatot, átérzi saját hivatását s Isten segedelmével indul annak teljesítésére!« Szász Károly Török Pálról mondotta e szavakat, de mindenben ráillenek az ő saját egyéniségére. Kiváló tehetséggel megáldott családból származva, fényes értékeket örökölve lép ki az életbe. Büszkék vagyunk rá, hogy az egyszerű tanári házból a magyar élet ilyen kiválósága indult el. Egész életén át meglátszik rajta, hogy tanári környezetben élte kora ifjúsága éveit. A szívós, kitartó munka, az eszményekért való lelkesedés, a munkának önmagáért való szeretése, Isten és haza ügyéért való lángoló szenvedély, mind az ideális tanárember jellemvonásai. Az elfogulatlanság, mely az értéket meglátja, bármely oldalon fedezze is azt fel, oly ember tulajdonsága, aki a tudományokat tanulmányozza és örömét leli az igaz, a szép és jó megtalálásában és élvezésében. Nem véletlen, hogy a kálvinista tanár, pap és püspök a világirodalom legszebb alkotásait ülteti át magyarra. Tanári jellemvonás benne az is, hogy a munkában nem válogat. A tanárnak sok olyant kell elvégeznie, ami talán unalmasnak látszik, de szívesen végzi, mert a kötelesség parancsolja. Szász Károly is bizonyára örömestebb tanított volna irodalmat Nagykőrösön, de készséggel vállalta a számtani katedrát. Aki a legnagyobb szellemóriásokkal társalgóit, hajlandó volt tankönyveket, versszavaló kézikönyvet írni, mert csak azt nézte, hogy ezzel szolgálhat. E világban maradandót csak a komolyan dolgozók alkottak. Nem elég a tehetség, feltétlenül szükséges a munkakészség is. Ismertem fényes elméket, akiktől nagy dolgokat reméltünk és nyomtalanul eltűntek, mert nem dolgoztak. Szász Károly a munka hőse volt. Amint egyik életrajzirója mondja: »Imádkozzál és dolgozzál«, neki nem jelszava, hanem életmódja volt. Egyik titkára visszaemlékezéseiben (Csűrös István a Prot. Szemle 1929 júniusi számában) elmondja, hogy »többet és frissebben dolgozott öreg korában is, mint akárhány fiatal munkaerő«. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy tanári pontossággal és rendszeretettel végzett mindent, osztotta be idejét. A siker nem mindig azoké, akik dolgoznak. Szász Károlyt e tekintetben is gazdagon megáldotta Isten. Munkásságát méltányolták, a siker hozzászegődött. Műveit irodalmunk legnagyobbjai bírálták elismerőleg, magas állásban volt a minisztériumban, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökévé, a dunamelléki ref. egyházkerület püspökévé választotta. Hosszú élete szép volt, áldott volt. Jellemzően idézi Horváth János aka* Szász Károly művei centenáriumi kiadása alkalmából. démiai emlékbeszédében: »Munkában élt az ember, mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt«. Mint pap is sokat fáradt, küzdött az evangélium hirdetésében. Méltón és igazán ráillik egész lelkipásztori tevékenységére Ravasz László megállapítása: »ennek a magvetésnek termését maga Isten szüreteli le«. Ez a pap feladata: vetni a magot, hirdetni az igét. Szász Károly művei új kiadásában is végzi a régi feladatot: beszél, tanul, dolgozik, bizonyságot tesz. Valóban a munka hőse ő! Pongrácz József. Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Május 15-én reggel indult el Püspök úr Dunaalmásról Szomódra. Dunaalmáson harangzúgás, az iskolásgyermekek sorfala búcsúztatta és nyolc tagú bandérium kisérte el a falu határáig. Püspök úr kíséretében volt Palkovics László alispán, Troykó Béla tatai főbíró, Szabó György egyházmegyei gondnok, Besse Lajos egyházmegyei főjegyző és Pongrácz József theol. tanár. A tatai országút Szomódra elágazásánál 20 tagú magyarruhás, árvalányhajas, lobogóinges bandérium fogadta a Főpásztort. A község szélén diadalkapu nagy nemzeti szinü lobogóval ékesítve. Horváth Sándor főjegyző, volt pápai diák az elöljáróság nevében köszöntötte a várva-várt vendéget. A községben mindenfelé ünnepi hangulat. A villany- és telefonducok, a házak, kerítések, lobogókkal díszítve, az út megjavítva, az utca egész szélességében meggereblyézve. így vonult a menet a folyton szaporodó sokaságtól kisérve, harangzúgás között a templom elé, ahol harminc magyarruhás leány, egyenruhás tűzoltók, a leventék diszszázada között várakozott a presbitérium, élén Lőke Károly esperes-lelkésszel. A diszkapu felirata: Áldott, aki jött az Űrnak nevében, mintha hóból volna. A templom előtt levő orgonabokrok pazarul ontották illatukat. Itt van a gyülekezet, sőt az egész falu aprajanagyja ünneplőbe öltözve. Lőke Károly esperes meleg üdvözlő beszédében rámutat azokra a kapcsolatokra, melyek Püspök urat e gyülekezethez fűzik: itt kezdette meg lelkészi pályáját, amire Püspök úr meghatódva válaszol. A református egyház leánytagjai nevében Karsay Juliánná gyönyörű rózsa-, gyöngyvirág- és cineraria-csokrot, az iskolásleányok nevében Herczeg Eszter tulipáncsokrot nyújtott át, a gyülekezeti énekkar üdvözlőkart énekelt. A tűzoltók trombitálása közben, a leányok és iskolás gyermekek ékes koszorúja között, valóságos virágszőnyegen vonult be Püspök úr a lelkészlakba, egymásután haladva át az iskolaudvarnál, a lelkészi udvarnál és a lelkészlak kertjénél felállított Ízléses, fe
