Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-03 / 5. szám

20 oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1929

hogy Zwingli, akinél fegyver nem vala (az ő nagy kardos zürichi szobra tehát nemcsak Ízléstelen, hanem hazug is), a megfutamodott fegyveres hívek által letiportatott s ő — nem is veszélyes sebesülésekkel — a földön fekve maradt. A harctér hiénái ráismertek, gyónásra akarták bírni, ő hátat fordított nekik s ekkor Vuckinger unterwaldeni kapitány lándzsáját" beledöfte» Küssenberg, ki e jelenetnek, melynek szemtanúja volt, legrészletesebb leírását adja, e rettenetes szavakkal végzi elbeszélését: »így döglött meg ez az átkozott eretnek vezér«.

Zürich. (Folyt, köv.) Dr. Weisz H. L.

Egyházközségi faiskolák.

Jézus — így mondják a jellemrajzolók — az élet művésze volt. Hasonlatait a mező, a szőlő, a gyümölcsös kertek és a különböző foglalkozási ágak változó képeiből formálta léleknevelő mestertanításokká. Az én Atyám szőlőben való munkás — így szól —; én vagyok a szőlőtő, ti szőlővesszők. (Ján. 15i) A megtérés és a lélek gyümölcseiről beszél a Biblia sok lapon. Pál is, a nagy egyházszervező a gyülekezet püspökének a hivatást megbizonyító erényei között felemlíti: légyen gazdálkodó! Pál is plántált a Krisztus kertjében, Apollós meg öntözött. — Innen van talán, hogy a protestáns egyházban olyan nagy jelentőségre emelkedtek a templomok mellett az iskolák, az egyház »veteményes kertjei« lelki csemeték termelése céljából.

Életképessé gyülekezeteinket azáltal tehetjük, ha a regenerálás munkájában a fundamentumig, vagyis az ifjúság vallásos megerősítését biztosító eszközök alkalmazásáig leszállunk. Az egyház veteményes kertjeiben való alapvető munkákhoz kell visszatérnünk. Az iskolában van a mi jövőnk. Meggyőződésünkké kell válnia ama paradoxként csengő gondolatnak, hogy a lelkipásztor és a néptanító legmegáldottabb munkatere az iskola és eszményi hivatásuk teljesítésében a legtisztább gyönyör forrásánál ülnek, amikor isten képének a vonásait rajzolgatják bele a fejlődő emberi ábrázatokba. Az egyházi munkás érezze küzdelmes élete legboldogabb perceinek azokat az órákat, amikor érintkezhet oktatásaiban a Krisztusba ojtandó vesszőszálakkal, vagyis a lelki élet gyümölcsözésére hivatott apró emberkékkel.

Itt kapcsolódik magyarázatunkba a célirányos egyházépítés eszközei közül az iskolák mellett vezetendő faiskolák létesítésének a gondolata. Mennyi öröm, milyen jóság, mennyi áldás és milyen gazdagság, minő tisztaság és sokoldalú szeretet a jutalma annak a népnevelőnek vallási, erkölcsi, szociális és gazdasági szempontból, aki a természet ölén szemléleti módon nevelget az egyház számára, a szülőföld vonzóvá tételére és a nemzet javainak gyarapítására nemzedéket.

Az eszme nem új. Vizsgálódásaim során kinyitom a múlt század 70-es éveinek zárt ablakát és megsárgult tractualis protocollumok §§-ai alatt határozatokat olvasok, amelyekben ilyen rendeléseket adtak a somogyi tractus őrállói: Minden egyház köteles faiskolát felállítani, amely a lelkész vagy a tanító vezetése mellett tartandó fenn. A jövödelem 50°/o-a a vezetőé, 50o/o az egyházé. Minden lelkész és tanító köteles az összes belsőség minden 100 Tj-öle után egy nemes gyümölcsfát ültetni. 1873. Minden egyházban a kiültetett gyümölcsfákról leltár vezettessék. A visitatio az ügyet nyilvántartsa. 1873. Amely egyházi

hivatalnok a meglevőket pusztulni hagyja, vagy ha nem szaporítja, ellene az egyház kártérítési keresetet indíthat az egyházmegyei törvényszéknél. 1879.

E valóban szép rendelkezések idézete után nem időzhetünk többet a tárgynál. A múltak nemes hagyományokban élő szellemére csak ezt jegyzem fel: méltók a mi fenkölt gondolkodású eleink, emez atillás kabátú, álíig gombolós mellényekben járt atyáink, hogy orcáik vonásait az utókor aranykeretnél drágább foglalatba, a szivébe vésse. Amig ők vigyáztak az egyházra, virágzott benne az élet, szép renddel és ékesen folytak dolgai. A templomok ablakaira és a parókiák fedelére védő szeretettel borult a koronás fák árnyékos lombjában a vének hűsége és a házi kertek leghivogatóbb díszei a piros almát és cukorkörtét termő nemes gyümölcsfák voltak: öröme, áldása megelégedett egyházhivatalnoki családoknak és nevelő mestere egyszerűségben élő, istenfélő népnek.

Ez az eszménye bizonyára a mi csendben kertészkedő Schmidt Béla kollégánknak is, aki a somogymegyei Istvándi egyház veteményes kertje mellett a parókiális kertben létesített faiskolájának csemetéit olyan lendülettel szaporítja, hogy már a világi hatóságok (járás, megye, mezőgazdasági kamara) figyelmét is magára vonta. Hozzám Írott, közérdekű levele alapján szóltam most az egyházi faiskolák kérdésének a fontosságáról és vetem fel egyházkerületünk színe előtt a gyakorlati kérdést: Schmidt Béla barátunk faiskola-telepét nem méltathatjuk-e figyelmünkre s példaadó vállalkozását nem illendő dolog-e a puszta erkölcsi haszonért is felkarolnunk azon célból, hogy a kerületbeli lelkészek és tanítók a sok helyen kipusztult gyümölcsös kertek csemetefa szükségletét Schmidt testvérünk telepének szállításával fedezzék?

Kovács József.

r^rrrr---------------------------—-----------$ KÖNYVISMERTETÉS A-------- — ■

A Négy Evangéliom és az Apostolok Cselekedetei. Károli Gáspár átdolgozott kiadása. Budapest, 1928.

A Londoni Vallásos Traktátus Társulat, mely oly sokat tett már magyar népünk egészséges, evangéliumi szellemű lelki táplálékkal való ellátásáért, a fenti műben a négy evangéliumhoz és az Ap. Csel.-hez magyarázó jegyzeteket is közöl, azonkívül mellékletképen adja Copping Harold gyönyörű illusztrációit.

A jegyzetek fordításába több magyartalanság csúszott be, ezeket új kiadás alkalmából okvetlen ki kell javítani. (Pl. 75. 1. a 4. v. magyarázata, 79. 1. 7. v. magyarázata, 119. 1. 12. v. magyarázata, 133. 1. 4. v. magyarázata, 241. 1. 9. v. magyarázata, stb.) Bántó, hogy mindig arámi-t ir arám helyett. Nagyon helyes, hogy mindenütt a métermértékrendszert használja.

A szép kiadásért hála és elismerés a kiadó társulatnak.

Az Ösvény, a Luther Társaság folyóirata X. évfolyamának 1—2. száma dr. Kovács Sándor egyetemi tanár szakavatott szerkesztésében a következő érdekes tartalommal jelent meg: Huszár Gál 1574: Keresztyéni hálaadás ; Kapi Béla: Musica sacra ; Dr. Tolnai Vilmos : Magyar költők hitvilága; Dr. Raffay Sándor: Mit akarnak a magyar protestánsok ? ; Payr Sándor : Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja; Maróthy Jenő: Istentisztelet. Rajz a felvidékről. A Költőink rovatban Torkos László, Góbi Imre és Kutas Kálmántól találunk