Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-06 / 40. szám

196. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. lelkének, a pásztori léleknek nevelése volna. Amikor tehát a tanórákat kiemeljük a hallgatás egyhangúsá­gából s a hallgatókat belevonjuk a munkába, ered­ményesebbé tesszük a tudásukat, elméleti képzettsé­güket, neveljük pásztori lelkűket s így alkalmasakká tesszük a gyakorlati lelkészi munkára is. Ami pedig ez utóbbit illeti, Pánczél Jenő és Révész Imre felfo­gása közt a szakadékot nem látom olyan mélynek, ami­lyennek vitájuk megszakadása mutatja. A gyakorlatias­ságnak Révész sem ellensége, viszont azok a kérdések, amelyeket Pánczél kívánt, jórészt előkerülhetnek a ma is előadott mezőgazdaságtanban, szociológiában és közgazdaságtanban. Ha az órákat a munkaközösségi elv megvalósí­tásával vezetjük, akkor a Révész-ajánlotta, teljesen szemináriumi jellegű ötödik theológiai év nem olyan égető szükség; bár az általa felhozott szempontok el­fogadása esetén mégis kívánatosnak bizonyulhat. Ügy sejtem azonban, ez a szemináriumi év egyúttal azt is jelentené, hogy a papnövendékek tudományos képzé­sét az egyetem venné át, az egyházkerületek pedig csak lelkészképző-intézetet tartanának s körülbelül csak az ötödik szemináriumi évet végeztetnék el a náluk szolgálni kívánókkal egyéves tanfolyamon. Ez azonban a jövő kérdése. A ma azt kívánná, hogy az óraszámot szorítsuk le harmincra. A délután pedig maradjon meg a hallgatóknak, hogy olvasmá­nyaikkal foglalkozhassanak. Ha valaki azt mondja erre, hogy a hallgatók sétálni fognak, azt felelem, egy kis sétához is joguk van; a délután f^bbi részét azonban a nevelő-otthon (nem internátus, mert ennek a francia­német mintájú intézménynek a nevelésben majdnem annyi a negatív hatása, mint a pozitív) könyvtárter­mében kell tölteniök, ahol nemcsak kiszabott olvas­mányaikkal foglalkoznak, hanem tovább is érdeklőd­nek. Ehhez pedig az is szükséges volna, hogy a kezdő ideológusok először egy általános tájékoztatót kapja­nak kezükbe, amelyik főbb vonásokban felvilágosítja őket a lelkészi munka különböző ágairól, továbbá át­tekintést ad nekik a theológiai tudományok elágazá­sáról, egységbekapcsolódásáról s az egésznek céljá­ról. Második útbaigazítójuk az «egyes szaktárgyakat is­mertetné: Hogyan tanulmányozzuk a dogmatikát?... a filozófiát?... az egyháztörténelmet? Az ilyen út­mutató tartalmazná az illető szaktárgy alapfogalmaik vázlatát s minden pontnál felsorolná a kérdés irodal­mát, egypár fontos külföldi munkát, a magyar tudo­mányból pedig minden olyan nagyobb-kisebb tanul­mányt, amely a papnövendékek számára figyelemre­méltó. A munkákat, tanulmányokat, legalább a fon­tosakat néhány szóval jellemezni is lehetne, pl. mi­lyen irányúak?, mi a főgondolatuk?, milyen nehezek? stb. Ezek után már másodrendű kérdés, hogy a kollok­viumi és vizsgái célokat szolgáló jegyzetek ki vannak-e nyomtatásban vagy kőnyomatban adva. Magukat a kol­lokviumokat és vizsgákat is más szemmel nézzük a munkaközösségi módszer mellett. Az a hallgató, aki a munkában kedvvel, szorgalommal vesz részt, gon­dolkozó képességének, tudományos vonzalmának jelét adta, akinek kellő olvasottsága és korához mért itélő­­ereje van, nem szorul arra, hogy jegyzetek vagy köny­vek bemagolásával próbáljon vizsgát tenni. A vizsgára készülnie kell, vagyis kévébe kell kötni az évközben gyűjtött kalászokat: így tudni fog; s ami még fonto­sabb, reményekkel indulhat neki a gyakorlati élet vizs­gájának, megpróbáltatásainak is. A »szolgálat lelke«, »a pásztori lélek« természetesen mindig odaértendő előfeltétel. Trócsányi Dezső. Egyházkerületünk közgyűlése. (Folytatás.) Az államhoz való viszonyunkról előterjesztett jelentésből az egyházkerület amig mély fájdalommal vesz tudomást arról, hogy az ország pénzügyi helyzete megakadályozza sok jogos és méltányos kívánság tel­jesítését, addig őszinte köszönetét mond Püspök úrnak és Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyzőnek is­koláink megmentése körül kifejtett fáradozásaiért. Egyházkerületi közgyűlés iskoláink megtartását és ezzel a felekezeti oktatás fenntartását egyházunk és a magyar állam létérdekének tekinti. Ezért Püspök urat kifejtendő fáradozásában a legmesszebbmenően támo­gatja és felhívja az egyházmegyéket, hassanak oda és rendeljék el, hogy azokon a helyeken, amelyeken az elemi iskolás gyermekek száma oly csekély, hogy ennek következtében az iskola fenntartása az eddigi módon nem biztosítható, kötelezzék a lelkészeket arra, hogy öt éven belül megszerezzék a tanítói oklevelet s a gyermekek taníttatását saját maguk vegyék kezükbe. A felekezetközi viszonyokról előterjesztett jelen­tés kapcsán közgyűlés osztja Püspök úrnak azt a fel­fogását, hogy a róm. kath. egyházzal 60 esztendőn ke­resztül fennállott testvéri viszonyunk megbomlását elsősorban az az álláspont idézte elő, amelyet a római kúria a vegyesházasságok kérdésében elfoglalt. Az egyházkerületi közgyűlés azon a nézeten van, hogy a mindkét részről elhangzó szélsőséges nyilatkozatok oly sajnálatos jelenségek, amelyek a feszültséget csak fokozzák és amelyek a súlyos kérdés megoldására nem alkalmasak. A felekezetek közötti harc kölcsönös gyű­löletet szít, az egész keresztyén egyház egyetemének, de a legnagyobb mértékben hazánknak és nemzetünk­nek árt, amelynek nemzeti egységét megbontja. Köz­gyűlés a baj orvoslását az 1841 óta hazánkban 60 éven keresztül nemeslelkü magyar róm. kath. főpapok közre­működésével kivívott és érvényben volt provizórikus intézkedések és kivételek újbóli érvénybeléptetésében látja és őszintén reméli, hogy a magyar hazafias fő­papság az ezekhez vezető utat ismét megtalálja. Addig is, mig ez megtörténik, közgyűlés óva inti egyházunk minden tagját attól, hogy a szélsőségek szenvedélyei magukkal ragadják. Püspök úr jelentéséből közgyűlés örömmel érte­sült arról a tényről, hogy Kapi Béla ev. püspök győri lelkésszé történt beiktatásakor az Ur asztala előtt tör­tént kézfogással tett a két főpásztor Ígéretet arra, hogy a két egyház között a testvéri viszonyt kölcsö­nösen ápolni fogja. A tatai egyházmegye püspöki meglátogatását örömmel vette közgyűlés tudomásul s mindazoknak, akik a püspöklátogatás rendezésében közreműködtek, köszönetét mondott. Elismeréssel értesült közgyűlés arról, hogy a belsősomogyi egyházmegye a két évvel ezelőtt eszkö­zölt püspöklátogatásról emlékkönyvet bocsátott ki és elrendelte, hogy úgy az ezen egyházmegye, mint a többi egyházmegyék által esetleg kiadandó egyházlá­togatási emlékkönyvet az egyházkerület minden egy­házközsége köteles, lehetőleg a parochiális könyvtár részére is, de mindenesetre az iskolai könyvtár szá­mára megszerezni. Az egyházmegyei levéltáraknak a kerületi levél­tárba való beküldése tárgyában kerület az összes egy­házmegyéket megkeresi. A vetítettképes-előadások előkészítéséért dr. Tóth Endre theol. tanár és Eejes Zsigmond gimn. igazgató­nak köszönetét mond.

Next

/
Thumbnails
Contents