Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-01 / 35. szám

168. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1929.

11. §. Uj. Az alapítványokról, azok létesítéséről, kezeléséről és elidegeníthetetlenségéről szól. Szükség volt rá.

12. §. Egyházi egyesületek alkotásáról, azok felügyeletéről intézkedik nagyon helyesen, mellyel mindennemű egyesületet az egyház testéhez csatol s kizárja annak lehetőségét, hogy az egyházban hitelveinkkel ellentétes, vagy azokat negligáló, esetleg egyházunk kárára dolgozó, szektáskodó egyesületek is fejthessenek ki tevékenységet.

14. §. Első mondata — az egyházközség meghatározása — helyes. A többi helyett sokkal jobb a régi 10. § azzal a változtatással, hogy az f) törlendő, mivel a szórvány valóban nem nevezhető egyházközségnek.

15. §. Uj. A szórványoknak missziói egyházközségbe szervezéséről intézkedik. Bölcs és nagyon fontos §.

16. §. Uj. Külön egyházközségi szervezetek megszüntetését és új egyházközségek alakítását tárgyalja helyesen.

17. §. A nagy egyházközségek több egyházközséggé szervezését rendeli el terjengősen, végrehajtási utasításszerüen. Mivel azonban e rendelkezés alól is kibúvót ad, helyette elég a mai 10. § a) második bekezdése az új 17. § utolsó és utolsó előtti bekezdésének hozzáadásával.

18. §. Uj. Helyes.

19. §. A régi 12. § azzal a nagyon szükséges bővítéssel, hogy mi módon határoztalak meg az anyaegyházközséget megillető szavazati jog adásában a leány-, illetve fiókegyházközségek részvétele?

21. §. Első bekezdése felesleges; a többi teljesen elég s jobb, mint a mai 13. §.

22. §. Általában az egyházközség feladatait és jogait foglalja szabályba.

23. §. Az egyháztagságot határozza meg sokkal szabatosabban, mint a mai 105.

26. §. Az egyháztagok kötelességeit sorolja el, igen helyesen véve fel a c) pontot.

27. §. Egyháztagok jogai. Jobb a mai 108.-nál, de hiányzik: a választói és választhatósági jog a jelen törvény korlátái között.

28. §. A választói jogot kiterjeszti a nőkre általában, azt a konfirmáltsághoz köti s megszervezhetését attól teszi függővé, hogy az illető maga kérje a választójoggal biró egyháziatok közé felvételét, mikor is szóval vagy írásban kijelenti, hogy a református kér. hitet vallja, magát az egyházi fegyelemnek aláveti, házassága kötésénél, valamint az állami törvényben megszabott lehetőség szerint gyermekei vallásos neveltetésében az anyaegyház iránt való kötelességeit teljesíteni fogja. — A korhatárt 18 életévben állapítja meg.

A választói jognak általában a nőkre kiterjesztését nem tartom helyesnek. Nem akarok hivatkozni a Pál apostoltól származó jól ismert kijelentésre, — bár az írás tekintélyét itt is szem előtt kellene tartani — de nem szolgálná sem a családi élet szent érdekeit, sem a lelkek épülését, de az egyházközség jórendjét és békességét sem, ha választások alkalmával a női választójog a családban összeütközésekre adhatna okot a családfő és a feleség között, aminek feltétlenül meg lenne a rossz hatása a gyülekezet életében is. Igaz ugyan, hogy »semmivel sincs megokolva, hogy kevesebb joggal bírjon az olyan nő, aki egyházunk tagjának felesége, mint az olyan, aki más vallásuval él házasságban vagy a házastársától elvált«, — de ha nézzük a politikai választó jognak a nőkre való kiterjesztését, azt kell látnunk, hogy még a legradikálisabb polgári berendezkedésű államok is tartózkodnak tőle, ahol pedig megvan, nem valami áldásos gyümölcsöket terem. Nem a női nem lekicsinylése mondatja ezt, hanem a tapasztalat. Magyar református egyházunk volt talán az első szervezet, mely a nőknek választói jogot adott, de csak a családfő szerepét betöltő nőknek, mint ahogy általában — ha a §-okat visszafüggésben nézzük és az egyházi adóról és a választói jogról szólókat egymás mellé állítjuk, — egyházi törvényeink a jog birtokosaiul és gyakorlóiul a családfőt jelölik meg, az adózás kötelezettségét is arra hárítván. Családfő a mai E. T. 18. §-ában megjelölt nő, az egyházzal szemben a vegyes házas nő is, ha gyermekeit református vallásban neveli. A külön keresettel vagy külön vagyonnal biró férjes nőnek is megadja a mai törvény is a választói jog gyakorolhatását. Vétesse fel magát az illető állami egyenes adója, vagy kereseti adója alapján külön egyházi adózónak s eo ipso bekerül a választók névjegyzékébe.

Nem lehet a választójogot a jelentkezéstől tenni függővé. Mindaddig, mig kötelező egyházi adózási rendszerünk van, az adózó alany elvárhatja, hogy minden jelentkezés nélkül is megkapja a jogot is, ha különben a törvény követelményeinek is megfelel. Nagyon szép és ideális követelményt fejez ki a javaslat 2. pontja, de ez már tulajdonképen benn van az egyháziasság fogalmában és a konfirmáltság követelményében.

A 18 éves korhatár semmivel sem indokolható. E helyett a nagykorúság, a betöltött 24 életév a megokolt.

Azért az egész 28. § helyett megtartandónak vélem a régi 18. §-ot a következő toldással: Jogosult választó.... házasságra lépett, ha konfirmálhatott és az egyházi és iskolai közteherviselésben az egyházi törvényes szabályok mértékével részt vesz.

(Folyt, köv) Végh János

egyhm. e. főjegyző.

Az egyházalkotmányról szóló I. t.-cikk ismertetése

és ahhoz tett javaslatok a mezőföldi lelkészegyesületben.

Ezekben óhajtottam az egyházalkotmányt tárgyaló I. t.-c.-tervezetet ismertetni, felsorolván az új intézkedéseket és hiányokat.

Ezek képezik egyúttal indokait az alább előterjesztendő következő határozati javaslatnak:

A mezőföldi református egyházmegye lelkészegyesülete, mint az ORLE tagja, a zsinati előkészítő bizottság által az egyházkerületekhez véleményezés végett megküldött »I. törvénycikk az egyház alkotmányáról és kormányzásáról« szóló törvénytervezetet általánosságban elfogadhatónak és törvényerőre emelhetőnek tartja, mégis a következő módosításokkal:

I. Kihagyandó és törlendő:

1. Nagy egyházközségeknek felosztását tárgyaló

17. §-ból a részletezés, — a § ezzel kapcsolatosan újra szövegezendő a főbb elvek világos, szabatos és rövid összefoglalásával;

2. a választói jognak a nőkre való általános kiterjesztése a 28. §-ból, a helyett fenntartandó a mostani törvény intézkedése;

3. a választók közé felvétel kérelmezési kötelezettsége ugyancsak a 28. §-ból és tartassák meg a hivatalból összeírás, mint eddig;