Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-25 / 34. szám
160. oldal. 1929. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP Rá kell mutatnom arra a szomorú szimptomára, amelyet szerettem volna önmagam előtt is letagadni, hogy különféle bomlasztó törekvések hatásaképen, keresztyén egyházak az internacionális propaganda tudatalatti eszközeivé válva szítják a felekezeti türelmetlenséget. Hangsúlyozom, hogy nem a mi részünkről történik a kezdeményezés. Mikor ezen a téren javulást keresünk, most is csak azt mondom, idézzük Máté evangéliuma 5. rész 43—45. verseit, amikor azt mondta az Ur: Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Én azt hiszem, hogy ha mi védekezve, de sohasem viszonozva a gyülölséget, az átkozódást, megmaradunk az önvédelmi harc korlátái között, lehetetlen, hogy össze ne ömöljék a támadások tömege és jobb belátásra ne ébredjenek azok, akik rommá teszik azt, amit mi szivvel-lélekkel építeni akarunk, s akkor magyar testvéreinkkel szemben a krisztusi szeretet fog lakni a szivünkben. Ez a remény éltessen bennünket mindig nagyobb és nagyobb mértékben, hogy jönni fog, mert jönni kell egy szebb, jobb jövendő. Ha ezzel a tudattal küzdünk a jövőért, nehézségek között, de jogainkat soha fel nem adva, akkor lehetetlen, hogy fel ne épüljön a most nyomorúságos viskóvá lesülyedt nagy magyar palota, melynek egyik orma a Kárpátok bércein fog nyugodni, a másik orma pedig az Adria hullámaiban fogja hatalmas árnyékát visszatükrözni. Ezt kívánom és ezzel a kívánsággal megnyitom az egyházmegyei közgyűlést. Gyorsírói feljegyzés után. Az egyházalkotmányról szóló I. t.-clkk ismertetése és ahhoz tett javaslatok a mezőföldi lelkészegyesületben, Ezekkel szemben hiányosak a törvénytervezetnek következő részei: 1. Az egyháztagság és választói jogosultság nincs szabatosan törvénybe iktatva, sem a mostani törvényben, sem az új tervezetben, különösen a családtagokra nézve. A nagykorú nőtlen ifjú vagy hajadon leány a szülők terhére a családban megadóztatható, de külön adózónak nem szokták felvenni, ha ingatlana nem volt. Tisztán kell ezt a kérdést és szabatosan megállapítani, hogy bir-e az ilyen választói jogosultsággal, tekintve, hogy nem önállóan adózik, csak közvetve, azért szerintem választói jogosultsága nincs. 2. Az egyházközségi közgyűlést az új tervezet úgy tünteti fel, mintha kivételes szerv volna az egyházigazgatásban, holott megfordítva áll a dolog, mert a közgyűlés a törvényes és mindenütt megalkotandó, sőt meglevő szerv, mig az ennek helyébe lépő s nagy gyülekezetekben ezt helyettesítő képviseleti gyűlés a kivétel s épen azért a stilizálást meg kell fordítani s a közgyűlést kötelező szervként feltüntetni s megállapítani a feltételt, hol adható engedély képviseleti gyűlés szervezésére. 3. Az egyházmegyei tisztviselőkről szóló 92. § szerint az esperes akadályoztatása esetén a legidősebb lelkészi tanácsbiró helyettesíti, e helyett célszerűbb lenne az az intézkedés, ha a püspöki helyettesítés analógiája szerint az egyházigazgatási teendőkben a lelkészi főjegyző lenne a helyettes; így egységesebb lenne az eljárás a két fokozaton és előnye lenne, hogy a gyakran elöregedett legidősebb tanácsbirót nem kellene terhelni, vagy pedig őt is helyettesíteni. 4. Az egyházmegyei és kerületi közgyűlés alkotó tagjai közé beveendőnek tartok két tisztséget: a) az egyházmegyei illetve kerületi ügyészt, akik csak tanácskozási joggal voltak eddig is felruházva. Tisztségük van olyan fontos, hogy a szavazati jogot is megnyerjék, aminek semmi akadálya nincs, mert hát egy személyben tanácsbiró vagy jegyző is lehet az ügyész, tehát beiktatható lenne a teljes jogú alkotó tagok közé, mint a vármegyéknél a tiszti főügyész. Ennek természetes folyománya lenne a presbitériumok által való választás. b) Az egyházmegyék, illetve kerületek által fenntartott közép- és főiskolák, intézetek igazgatótanácsának elnökségét. A mi kerületünk tanácskozási ügyrendje szerint eddig is alkotó tagja volt a kér. közgyűlésnek, a törvénytervezet nem veszi fel, a kerület pedig törvény ellenére nem ruházhat feí közgyűlési tagsági joggal a 133. § utolsó bekezdésének tiltó rendelkezése szerint mást, mint akik taxatíve felsoroltattak. Pedig ha a tanintézetek képviselői jogot nyernek a rendes tagságra, feltétlenül szükséges, hogy felettes hatóságuk: az igazgatótanács elnöksége is rendes tagnak nyilváníttassék, s ezen fontos és előkelő tisztség ezzel a joggal felruháztassék, természetesen, mint Dunántúl, mindenütt a presbitériumok által választassák. 5. Végül néhány szót az egyetemes konventről, amelyről a törvénytervezet indokolása is elismeri, hogy az ellene felmerült sok kifogás indokolt és sehogy sem illik bele a zsinat presbiteri egyházalkotmányba, mert messze esik a presbitériumoktól és túlságosan közvetett választással van szervezve, — mégis nagy befolyást és hatalmi kört tölt be úgy a közigazgatás, mint a bíráskodás terén. A bíráskodás ki van építve másod- és harmadfolyamodásu tagozatokkal. Sokszor szükségét éreztük volna a közigazgatás terén is egy felebbviteli és felülvizsgálati fórumnak, mert mégis anomáliának kell tekintenünk, hogy az egyházkerületi közgyűlés egyetlen fokon s végérvényesen határoz, s nincs fórum, amely reparálná esetleges tévedéseit. Azért a konventet be kell szervezni közigazgatási másod-, illetve harmadfokú hatóságnak megállapított jog- és hatáskörrel. Ennek semmi akadálya nincs, az élet és közmegnyugvás ezt érzi és várja. Nagyon természetes, hogy ez esetre a konventi tagok is a presbitériumok által választandók s akkor megszűnik a távolság a konvent és a presbitériumok között, nem lesz ellenszenves és idegen fórumnak tekintve, mint amely a presbiteri elv félretételével, s azzal ellentétben jutott be az egyház kormányzásába és foglalta le a maga számára a legfőbb intézkedő és kormányzó hatalmat. Szinte megfejthetetlenül áll előttünk a kérdés, miért nem akarja a konvent ezt a megoldást és ekként való átalakítást, hogy így zökkenés nélkül foglalja el a méltán megillető helyet és lehessen mindenek teljes megnyugvására a zsinat presbiteri rendszeren álló magyar református egyháznak legfelsőbb fokú hatósága, az egyetemes egyháznak legfőbb kormányzó testületé és törvényes képviselete. (Vége köv.) Vargha Kálmán.
