Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-04 / 31. szám
144. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. foglalkozó főpásztor között. Püspök úr nyomban megragadta az alkalmat, hogy a nagyszámú közönség előtt bizonyságot tegyen a hit erejéről s lelkesítsen az ősök áldozatos életének követésére. Csak egy pillanatig hallgattak el a harangok; az imént még zúgásuk a főpásztor érkezését jelezte, pár pillanat múlva meg már a templomba hívják a híveket. A lelkészlakról a templomba vezető utón az elemi iskolás magyar ruhába öltözött leányok álltak sorfalat Mészáros Ilona tanítónő irányítása mellett. Mánomics Ilona II. elemi iskolai tanuló köszöntötte a templomba menő püspököt kedves szavakkal és virágcsokorral. A templomba belépve már maga a templom is meglepett a maga nagyságával, de még inkább a templomot megtöltő nagy tömeg. Voltak ott a reformátusokon kívül más vallásuak is, sőt még a vidékről is jöttek számosán. A XC. zsoltár 1—2. versének eléneklése után Tóth Sándor helybeli lelkész imája emelte a lelkeket Istenhez. A férfikar Tóth Béla kántortanító vezetésével igen szépen énekelte »Az áldások Istene...«•■ kezdetű éneket. Majd püspök úr tartott egyházi beszédet Jeremiás IX:23—24. alapján, rámutatva a legáltalánosabb emberi gyarlóságra, a tudománnyal, az erővel és a gazdagsággal való dicsekedésre, vagy legalább is csak azokban való bizakodásra. Ma különösen azt látjuk, hogy az emberek a technika vívmányainak, a test kultuszának hódolnak és a vagyon után futnak: a legfőbb jó azonban az Istenben való bölcsesség, a lélek ereje és a szív gazdagsága. Püspök úr mélyen szántó beszéde, imádsága és áldása után a gyülekezeti vegyeskar énekelte a kántoftanító vezetésével a »Dicsőit téged...« kezdetű éneket ismét nagy precizitással. Az istenitisztelet a XC. zsoltár 7. versének eléneklésével végződött. Közvetlen az istenitisztelet végeztével volt a küldöttségek fogadása s utána a presbiteri gyűlés az iskolában. Küldöttségileg tisztelegtek a róm. kath. egyház Horváth István plébános vezetésével, a levente ifjúság és az önkéntes tűzoltó egyesület Szakái József adóügyi jegyző vezetésével, a ref. Nőegylet, Tóth Sándorné vezetésével, aki üdvözlő szavai kíséretében virágcsokrot is nyújtott át püspök úrnak, a tanítói kar Tóth Béla kántortanító vezetésével és végül a presbitérium Beke Pál presbiter vezetésével. A küldöttségek fogadása után nyomban kezdődött az egyházlátogatást eszközlő presbiteri gyűlés, melyen az előimát Győry Elemér, a "bezáró imát Tóth Sándor mondotta. Az egyház ügyei teljesen rendben találtattak és püspök úr az ősök nyomdokain járásra hívta fel a presbitériumot. Vacsora a lelkészlakon volt; vacsora alatt Tóth Sándor püspök urat és a vendégeket köszöntötte és a püspök úr a háziasszonyt. Másnap reggel már hét óra tájban megint együtt volt a gyülekezet reggeli könyörgésre, melyet Győry Elemér végzett. A könyörgés végeztével megérkezett Lőke Károly esperes s csatlakozva újra a kísérethez, püspök úr harangzúgás között búcsút mondott a császáriaknak. __________ — Hibaigazítás. A lapunk múlt számában közölt kisbéri püspöklátogatásról szóló tudósításba hiba csúszott be. A 136. oldal 2. hasábján Thaly Dezső kisbéri jószágigazgató, gazd. főtanácsos unokájának neve nem Molnár, hanem Császár Zsuzsika. Szerkesztő. — Izland szigetén csaknem mindenki tud Írni, olvasni. Mivel a közlekedés igen nehéz, egy ott működő misszionárius posta útján küldi szét az evangéliumi irodalmat, 1927 óta pedig rádión közvetíti mondanivalóját. Genfi levél. A svájci konfederációnak évszázadokon keresztül legjellemzőbb sajátsága: a politikai és lelkiismereti szabadság a svájci lélek minden megnyilvánulásában döntő szerepet játszik. Egy háromnyelvű ország számára elengedhetetlen feltétel, hogy a múltból éljen s a múltból áthozott közös értékek s ennek megfelelő jelenben élő közös érdekek eggyé tegyék a mindenben más felfogással és kvalitással megáldott különböző fajokat. Svájc: az idegenből néző szemek számára hangosszavu példa, hogy az Isten és emberszeretet, a szabadság és függetlenség érzése a protestáns vallás őrző palástja alatt csodálatos szépségű virágzást bomlaszt ki, hogy a hitből a lehetőségek mennyi ezerféle lehetősége motiválódik s amikor a modern kor nagy szeretetmunkáinak jelentékeny részét a svájci protestantizmus adta a világnak, tudjuk, hogy örök dicsőítő zsoltárt irt a prot. életelvek számára s igazolja azokat ott, ahol a néma tettek mindennél fenségesebben beszélnek. A függetlenség mindent tartalommal és értékkel megtöltő vágya sajátságos helyzetet adott a svájci egyházalkotmánynak. Minthogy minden kanton külön köztársaságot alkot a konfederációban s külön kormánnyal rendelkezik, úgy a svájci prot. egyházak is függetlenül egymástól, kantonális alapon nyűgös znak. Ez egyházakról, mint külföld és a kormány felé szabályozottan egy arcot mutató hatalomról tulajdonképen csak az 1920-i ölteni gyűlés óta beszélhetünk, amikor a kantonális függetlenség és autonómia figyelembe vétele mellett létrejött a svájci prot. egyházak federációja a XIX. század óta fennállott »Svájci egyházak értekezlete« és a »Svájci lelkészi szövetség« alapjain. Annak ellenére, hogy a svájci protestáns egyházak elnevezése alatt 1920-ig Kálvin és Zwingli követői értettek, az új federációban helyet kapott a methodista püspöki egyház is. így tehát amikor a svájci református vallásról beszélünk, csak a kantonok kebelén belül élő nemzeti és a szabad prot. vallást értjük alatta s így is csak a református szó nagyon is tág értelmében, ami különösen a genfi kantonban mutatkozik meg. Itt a kálvinista egyházi állam 1909 január 1-én végleg megszűnt, amikor hosszas előkészítő munka után, erős küzdelmek között az egyház és az állam ténylegesen szétválasztatott. Neve továbbra is genfi nemzeti egyház maradt, de egyházalkotmányának a következő fontos, a jövendőre nézve pedig kissé kétséges szint adó cikkely szolgál alapul: »A genfi prot. nemzeti egyház egyedüli fejéül Jézus Krisztust, az emberek megváltóját ismeri el s tanításának alapjául a kér. lelkiismeret és a tudomány világosságánál szabadon tanulmányozott Bibliát teszi. Megnyitja ajtaját minden genfi protestánsnak, anélkül, hogy rájuk bármiféle hitvallást kényszerítene, célja, hogy őket csoportba szedje és egyesítse vallásos és erkölcsi növekedésük érdekében«. Ennek alapján egyháztag mindaz, aki magát annak tartja, választó, aki politikai jogokkal rendelkezvén az egyház választói lajstromába beíratja a nevét. Ugyanez a szabadság jellemzi az egyházból való távozás formáját is: az egyház bármelyik tagja egyszerű bejelentésre azonnal távozhat az egyház kebeléből, amit alaki szempontból mindkét részről leegyszerűsít az a tény, hogy kötelező egyházi adó nincs. Ä lelkészek fizetésüket a központi pénztárból nyerik, amelynek alapjául bizonyos vagyonok jövödelmei és az egyház tagjainak önkéntes, de morális kötelezettségen nyugvó évi hozzájárulása
