Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám
Negyvenedik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1929 julius 21. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐTANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Negyvenkét iskolánk sorsa. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium folyó évi május hó 16-án 800/50—1929. VIII. a. ü. o. szám alatt kelt leiratában bejelentette az egyházi főhatóságoknak, hogy a csekély népességű elemi iskolákat megszüntetni, illetve ott, ahol több iskola van, más iskolákkal összevonni szándékozik, hogy ez által a tanítók száma, tehát az államnak a népoktatás ügyére fordított kiadásai csökkenthetők legyenek. A kultuszminisztérium ezt az Ígéretét, amelyet egyházunk veteményes kertjéért aggódó lelkünk joggal vett fenyegetésnek, beváltotta s egyházkerületünkben 42 ref. iskola beszüntetését vette tervbe. A beszüntetni szándékolt iskolák egyházmegyénként így oszlanak meg: Belsősomogy 20, Drégelypalánk 1, Mezőföld 1, Őrség f, Pápa 10, Tata 4, Veszprém 5. Ezenkívül beszüntetni szándékozik egy helyen a harmadik, egy helyen a második tanítói állást. Ez iskolák közül I. anyaegyházakban a) községi iskolát akar felállítani 22 helyen, b) állami iskolát 2, c) teljesen beszüntetni 5, összesen 29 helyen. II. Leányegyházakban a) községi iskolát akar felállítani 6, b) állami iskolát 2, c) teljesen beszüntetni 5, összesen 13 helyen. Ez iskolák közül 1 hárorntanítós, 4 két tanítós, 37 egytanerős iskola. A teljesen beszüntetni szándékolt iskolák növendékeit ág. liitv. ev. iskolába utalja 4, róm. kath. iskolába 4 helyen, szomszéd faluban levő ref. és községi iskolába 1 — 1 helyen. Az iskolák népessége a következő: 4 iskolában 10-en alul, 13-ban II— 20-ig, 14-ben 21—30-ig, 4-ben 31—40-ig, 2-ben 51—60-ig, 2-ben 61—70-ig, 1-ben 101—110-ig, 1-ben III— 120-ig, 1-ben 131 — 140-ig. Megjegyzem, hogy itt csak a református növendékeket vettem számításba, holott többek között 9 olyan iskolánk van, hol a növendékek száma a hozzánk járó r. kath. tanulókkal együtt az államsegély szempontjából megállapított 30 létszámos minimumot jóval meghaladja. Elveszítené kenyerét 23 tanítónk, 10-en a teljesen beszüntetni szándékolt iskoláknál, 13 pedig olyan helyeken, ahol a községi iskola felállítása esetén a ref. növendékek kedvezőtlen számaránya valószínűtlenné teszi, hogy ott a községi iskolákban a ref. tanerő alkalmaztatnék. Teljesen vezető nélkül maradna 5 leányegyház, kántor nélkül mintegy 18 anyaegyház. Rendkívül súlyos, szinte megdöbbentő veszteség érné egyházkerületünket, illetve református anyaszentegyházunkat, ha 42 iskolájáról kellene egyszerre lemondania. (Az egész magyarhoni ref. egyházunkat fenyegető veszedelmet a többi egyházkerületek adatainak híjján nincs módomban feltüntetni.) Ezt az intézkedést pedig »pedagógiai és állampénzügyi okokból« szándékozik a kultuszminisztérium végrehajtani. Pedagógiai szempontból minél kevesebb a növendék, annál ideálisabb eredményt tud elérni a tanító. Egészen törpe iskolánk mindössze 8 van olyan, ahol a tanulók létszáma a 20-at el nem éri. A 30-as minimum alatt, illetve ahhoz közel van 10 iskolánk, melyek közül 6 leányegyház. Itt pedagógiai szempontból nem lehet kifogás, sőt különösen mellettük szól az a körülmény, hogy a 10 közül 6 leányegyház. A többi iskoláknál, hol a növendékek száma a 30-as minimum felett van, pedagógiai szempontból egyetlen iskola kifogásolható, hol két tanerőre esik 131 növendék. A többi helyen a növendékek száma normális, sem zsúfoltság, sem néptelenség esete nem forog fenn. Megállapíthatjuk tehát, hogy pedagógiai szempontból egyetlen iskolánk beszüntetésére sincs szükség, mert amelyik egyházunkban a 131 növendék két tanerőre kifogásolható — itt a róm. kath. iskolába mindössze 23 növendék jár — ebből nem lehet arra az eredményre jutni, hogy most már a virágzó református iskolát zárjuk be és helyette községi iskolát állítsunk, hanem talán indokoltabb volna a róm. kath. iskolát beszüntetni és a gyermekeket átutalni a református iskolába. A miniszteri rendelettervezet sehol sem utal át ref. iskolába róm. kath. gyermekeket, holott ref. gyermekeket 4 helyen utal róm. kath. iskolába. Itt tehát' nincs meg az egyenlő elbánás elve. A ref. iskola beszüntetése helyett 4 helyen hasonló joggal utalhatta volna át a minisztérium a róm. kath. gyermekeket ref. iskolába. Azután, mint fentebb említettem, 9 olyan iskola van, hol a róm. kath. gyermekek hozzánk járnak s hol semmi sem indokolja az eddigi állapot megváltoztatását s ezzel egyházunknak a legtöbb helyen kántorától megfosztását. Ami a pénzügyi szempontot illeti, az egészen törpe iskoláknál, — mindössze 8 van ilyen — az állam pénzügyi helyzetére való tekintettel a tanítói állás beszüntetését még esetleg indokoltnak tekinthetjük. De a többi iskoláknál úgy egyházi, mint nemzeti szempontból a takarékoskodást egyenesen veszélyesnek tartom. A kultuszminisztérium 148,275.000 pengős költségvetési előirányzatából az az összeg, mely a fenti megszüntetni szándékolt iskolák fenntartására esik, oly csekély, hogy a megtakarítás nem áll arányban azzal, a mérhetetlen kárral, mellyel református iskoláink beszüntetése jár. A kultuszminiszter úr őnagyméltósága elismerésre méltó munkát fejt ki kulturfölényünk emelésére. Elesettségünkben aligha tűzhet ki miniszter szentebb és Nagy-Magyarország feltámadása érdekében nagyobb jelentőségű feladatot. De a kulturfölény nem csupán abban áll, ha népünk értelmi színvonalát emeljük, ezzel egyenlő fontosságúnak tartom gyermekeink öntudatos, gerinces egyháztagokká való nevelését. Már pedig községi s állami iskolákban egyik felekezet sem tud igazán buzgó és öntudatos egyháztagokat nevelni. Hiszen a hitoktatás a leányegyházak és szórványok
