Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-07 / 27. szám

120. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929. és egészségben még igen sokáig éltesse az Isten dicső­ségére, szegény hazánk és nemzetünk hü szolgálatára és a mi csekélységünk boldogságára. Kedves Barátaim! Álljunk fel és szivünkből kiáltsuk: éljenek, éljenek, éljenek! Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Ugyanaznap délután Lozerth Kálmán és dr. Szőke Lajos fogatjain ment püspök úr kíséretével Nagyig­­mándra, hova fél 4 órakor érkezett meg. Ugyanazon a helyen, hol d. e. a kisigmándiak küldöttsége üdvö­zölte, várakozott az egész község képviselőtestülete Szánthó Géza főjegyzővel az élén, aki a pápai diák szeretetével köszöntötte püspök urat. Püspök úr vá­lasza után kocsiját 18 tagú lovasbandérium fogta közbe, a községi elöljáróság pedig fogatokon kisérte a parochiáig. A templomhoz vezető utcának a temp­lomtérre néző részén nagy, hatalmas nemzeti szinü drapériával díszített diadalkapu »Isten hozott« felírás­sal vonta magára a figyelmet, rajta túl a nagyigmándi gyülekezet egybese,reglett férfi és nőtagjainak, vénei­nek és ifjainak fekete és fehérruhás ünneplő serege lepte meg az érkezőket. A templom előtt sorakoztak fel a levente ifjak és a fehérbe öltözött nagyigmándi leányok. Vincze Géza lelkész a presbitérium és az egyházközség nevében üdvözölte püspök urat. Mészá­ros Mariska a református leányok, Szijj Eszter VI. elemi iskolás növendék az elemi iskolások nevében mondot­tak igen szép köszöntőt és mind a ketten virágcsokrot adtak át szeretetük megbizonyításaként. Mig püspök úr rövid pihenőt tartott a lelkészi lakon, a gyülekezet megtöltötte a templomot. Felekezeti különbség nélkül eljött Nagyigmánd népe, az Ur asztala körül magyar ruhás lányok alkottak koszorút. A 63. dicséret 1. ver­sének és a CL. Zsolt. 1—2. versének eléneklése után Vincze Géza lelkész imádkozott. Imája után a gyüleke­zeti énekkar az »Óh nagy Isten dicsőséged« kezdetű éneket adta elő Zsemlye Gyula igazgatótanító vezeté­sével. Püspök úr I. Tim. VI. 17—19. alapján prédikált a jövő jó megalapozásáról, rámutatva az egyetlen fundamentumra: a Jézus Krisztusra, egyházi és nem­zeti életünk fenntartó oszlopainak anyagát az élő Istenben való bizalomban, az adakozásban megbizo­nyuló hitben és az önzetlen szeretetben jelölvén meg. Áldás után ismét az énekkar énekelt, majd gyülekezeti ének: Himnusz és a 89. dicséret 7. verse zárta be az istenitiszteletet. Istenitisztelet végeztével a lelkészi hivatalban püspök úr küldöttségeket fogadott; az egy­ház presbitériumát Mészáros Pál gondnok, a róm. kath. egyház küldöttségét Huszár Imre plébános, az izr. hitközség küldöttségét Kellner Kálmán kereskedő a járásbíróságét Boda Vilmos vezetőjárásbiró vezette, a járás községei és közönsége nevében Reviczky Ist­ván, püspök úr hűséges kísérője, a járás főszolgabirája köszöntötte lelke mélyéből fakadó szavakkal. A gazda­kör és a Hitelszövetkezet hódolatát Szijj Bálint elnök, felsőházi tag, a ref. tantestület, énekkar, levente­egyesület ragaszkodó szeretetét Zsemlye Gyula igaz­gató-tanító tolmácsolta. Püspök úr mindegyik küldött­ségnek külön válaszolt. Küldöttségek fogadása után nyomban megkezdődött a presbiteri gyűlés ugyan­csak a lelkészi lakon, melyet Lőke Károly esperes imája vezette be. Püspök úr adakozásra és az ősök nyomdokain való járásra buzdította presbitériumot; megtárgyalták a lelkészlakás megépítését, illetve ala­pos renoválását. A gyűlést Vincze Géza lelkész imája zárta be. Gyűlés végeztével püspök úr a küldöttségek vezetőinél rövid látogatást tett. Vacsora a szépen fel­díszített iskolában volt. Felköszöntőt mondtak Lőke Károly esperes a kormányzó urra, helybeli lelkész püspök urra, ő pedig a gyülekezetre és a felszolgáló magyar ruhás lányokra. Igen kedves figyelem volt a püspök iránt az énekkar részéről az a szerenád, me­lyet tiszteletére adott éjjeli szállásán, Szánthó Géza főjegyző lakásán. Május 3-án d. e. 3/49 órakor indult püspök úr Nagyigmándról Tárkonyra. A község határánál magyar ruhába öltözött lányok és lovasbandérium fogadta, melynek vezetője, Farkas Károly szólott néhány szót. A község bejáratánál felállított diadalkapunál Szem­­melweisz Nándor községi főjegyző üdvözölte az egész község nevében. A parochia előtt, mire megérkezett, együtt volt a presbitérium és az egész gyülekezet; könny csillogott a szemekben, amikor Komjáthy Ala­dár lelkész, a tárkányi egyház anyagi szegénységéről szólva, vallást tett Istenbe vetett rendületlen hitükről és Istenre néző lélekkel köszöntötte az érkező kedves vendéget. Az volt az érzésünk, hogy fényesebben sok helyütt fogadták püspök urat, de belsőségesebben alig. Itt várta püspök urat Thaly Dezső egyházmegyei tanácsbiró, aki Varjú József egyházmegyei tanácsbirót váltotta fel a kíséretben. A lelkészlakról a leventék diszkisérete mellett ment püspök úr a templomba isteni­tisztelet tartására. A templomajtóban Lődi Eszter kö­szöntötte a tárkányi ref. leányok és az énekkar nevé­ben és s.zeretetük kifejezéséül virágcsokrot adott át. A 7. dicséret 1—2. versének eléneklése után Komjáthy Aladár helybeli lelkész mondott buzgó alkalmi imát. A ref. énekkarnak Patai János tanító vezetése alatt előadott »Égi Atyánk, nagy Istenünk« kezdetű éneke után püspök úr lépett a szószékre és a Pred. IV. 6. alapján a gyülekezet múltját és jelenét használva fel illusztráló anyagnak, az igazi boldogságról és a lélek gyötrelméről tartott egyházi beszédet. Az istenitiszte­let az énekkar énekével »Zengjen hála ének« és a 116. dicséret 3—5. verseinek eléneklése után ért véget. Istenitisztelet után a küldöttségek fogadása az elemi iskolában folyt le. A róm. kath. egyház, iskolaszék és tanítótestület nevében Matusz György plébános szó­lott szive mélyéből fakadó beszéddel, utalva arra a szoros barátságra, mely őt a ref. lelkésszel összefűzi. Az egész magyar nemzet lelki összekapcsolódásáról beszélt és ennek a munkának apostolát üdvözölte püspök úrban. Püspök úr megkapó válaszában a hit és hazaszeretet templomának közös erővel való fel­építéséről beszélt, majd a község nevében Szemmel­­weisz Nándor főjegyző, az egyházközség nevében Komjáthy Aladár lelkész vezetett küldöttséget és mon­dott beszédet. Külön ki kell emelnünk Komjáthy Ala­dár beszédét, aki ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy püspök úr előtt is felvesse azt az eszmét, me­lyet az egyházmegyei közgyűlésen már megpendített, hogy a külbirtokosok ne egynegyed részben, hanem száz százalékban fizessék a rájuk kivethető egyházi adót, mint ahogy az állam sincs arra tekintettel az adókivetésnél, hogy valaki külbirtokos-e, vagy nem. Megkérte püspök urat, hogy a zsinaton hasson oda, hogy ez a gondolat, mint a tatai egyházmegye a kerü­letre is felterjesztette, törvényerőre emeltessék. Az iskolában tartott presbiteri gyűlésen, mely Besse Lajos imájával kezdődött és Komjáthy Aladáréval végződött, püspök úr rendben találta az egyház ügyeit. A gyűlés végeztével viszonozta a küldöttség vezetők tisztel-

Next

/
Thumbnails
Contents