Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-05-27 / 22. szám
Harminckilencedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1928 május 27. DDNÍNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. SÍÖ IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A lélek tüze* Lukács 12 :49. Mikor az Úr e szavakat mondta, még messze volt a Golgotától. Még sok feladat várt reá; nehéz utakat kellett megjárnia odáig, mig rábocsáthatta a világra azt a tüzet, amelyről szent leckénkben szól, amelyről azt szerette volna már, ha lángolt volna. Még nem volt itt a lángragyúlás ideje, még kemény szívek vették körül, nagyon alkalmatlannak látszott még a talaj, az emberi lélek, annak az isteni tűznek befogadására. Csodálkozhatunk-e rajta, hogy az a környezet, mely az Urat körülvette, néha csaknem elhordozhatatlan volt számára? Csodálkozhatunk-e, ha a lelkek keménysége láttára Ő is kifakadt: „Oh, hitetlen és elfajult nemzetség, vájjon meddig leszek veletek? Vájjon meddig szenvedlek titeket?“ Hiszen finom lelkű ember számára is akárhányszor menekülésre késztető az ellentét, mely közte és környezete közt fennáll. De milyen Jehetett az az ellentét, amely Jézus tiszta lelke és az Ő környezete között között állt fenn? Mekkora isteni békességgel tudta Ő elhordozni ennek az ellentétnek szorongatását! Mekkora türelemmel várt az Atya órájára, mikor majd elkészül a golgotái oltár és lehullhat az égből az oltárra a pünkösdi tűz! Mit várt Ő ettől a tüztől ? Milyen tisztító munkát, milyen átalakulást remélt ennek hatásától! Nem csoda, ha szorongattatva, a kívánt jövendő mielőbbi bekövetkezésének vágyától, így kiáltott fel: Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássák és (ahogy e hely legjobb fordítása hangzik) azt szeretném, ha már égne! . . ., Az Úr Jézus Krisztusnak eme szavai pünkösd ünnepén teljesedtek be. A Szent Lélek kiáradása hozta ezt a várva-várt tüzet, mely után a Megváltó lelke sóvárgott. Pünkösd ünnepén, a tanítványok imádkozó gyülekezetében jelentek meg azok a kettős tüzes nyelvek, melyek közül minden tanítványra rászállott egy-egy és az a tűz, melyet ők így e napon vettek, átalakította, áttüzesítette, új emberekké tette őket. Mindjárt, ezen a napon, háromezer lélek lett keresztyénné és azután terjedt a tűz, lélekről lélekre, szivekből szivekbe, s a Szent Lélek Úr Isten hatalmas munkája egyre folytatódik azóta is . . . Igen, tüzet bocsátani jött e világra az Úr és ezt a tüzet a Szent Lélek hozta el és hozza ma is mindnyájunk szívébe . . . Ma megkérdezzük, hogy mire van ennek a világnak szüksége és mire van szükségünk gyülekezeteinknek, családainknak és szíveinknek, nem felelhetünk másképen: A Szent Lélek tüze hiányik mindenünnét, a Szent Lélek’ tüzére van tehát szükségünk! Nagy a sötétség, hatalmas a bűn, hidegek a szívek a hitetlen* Nyáry Pálnak Örökkévaló szeretet cimü most megjelent kötetéből. ségnek és közönynek dermesztő fagya látható mindenfelé. Állandó napfogyatkozás van e világ felett ... A mennyei naptámadatot kell kérnünk, mely a Lélek tiizét hozza, a Lélek tüzének világosságát, pusztító erejét, életfakasztó hatalmát, hogy jöjjön a halál helyébe élet; a betegség helyébe gyógyulás; boldogtalanság helyébe örvendező megelégedés; aggódás helyébe bizalom; félelmek helyébe bátorság. Jövel Szent Lélek Ur Isten ! Ez a mi pünkösdi imádságunk. Jövel tüzeddel szívünkbe, ne csak egy-két ünnepi órára, ne csak az ünnep napjaira, hanem egész életünkre . . . Jövel és világosíts meg, irtsd ki belőlünk a bűnnek minden gyökerét és támassz szivünkben lángolást a Krisztusért és az Isten országáért. A református országos zsinat. (Folyt, és vége.) Külföldi testvéreink két képviselőjének megnyilatkozásáról már szólottunk. Ám a Presbiteri Világszövetség és a Skót Egyesült Szabad Egyház nevében elhangzott testvéri szózatok után május 10-én következett Macfarlandnak, az amerikai Protestáns Egyházak Szövetsége vezértitkárának, május 11-én pedig Keller Adolfnak, az Élet és Munka című világszervezet szociális intézete igazgatójának, s a protestáns egyházakat segítő európai akció vezetőjének üdvözlő beszéde. Macfarland angol beszédét Forgács Gyula tolmácsolta. Reá Dókus Ernő elnök válaszolt. Keller Adolf német beszédét pedig Kovács J. István, reája Baltazár elnök válaszolt. A beszédek nagy hatást tettek. Tanulságosak is voltak. Ezek a külföldi hittestvérek minden frázistól menten, egyszerűen, szabatosan, de sohasem tudákosan beszélnek. Semmiféle retorikai fogást, mesterkedést, külső hatási eszközöket nem alkalmaznak, de mindig tartalmasak, lélekteljesek és beszédükből nem annyira a felcsapó láng, mint az eleven parázs melege érinti a sziveket. Nekik módjukban van és készek is tanúságot tenni az igazságról és tanuságtételük nagyobb horderejű lesz, mint a kicsinyhitüek elgondolni tudják. Találóan mondta előttük Baltazár elnök: ha a világ ismerne bennünket, másként mérné az igazságot velünk szemben, kik meg vagyunk győződve, hogy a világháború emberek csatája volt a szeretet Istene ellen. A közoktatási törvényjavaslat letárgyalása volt az ülésszak egyik legfontosabb munkája. Sok nehéz kérdés merült itt fel, melyeket meg kellett oldani. A legtöbb vitát a tanítók és tanárok házasságkötésének kérdése okozta. A bizottsági munkálat azzal a javaslattal állott elő, hogy az eddigi törvény szövege íielyett, mely szerint a tanárok csak ref. vagy ág. h. ev. nőt vehetnek el, csak az köttessék ki, hogy nevezettek tartoznak előnyünkre reverzálist kötni, s gyermekeiket református vallásban nevelni. Tehát bár
