Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-04-01 / 14. szám
54. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 csak vonzóbbá tették ezirányú műveit. Meg volt győződve, hogy Isten országát nemcsak élőszóval való bizonyságtevéssel, de különösen tollal lehet szolgálni. Ezért úgyszólván egész életét az egyházi irodalomnak szentelte. Irt még Koszorú-füzeteket s „Esti órák“ címen vallásos tárgyú elbeszéléseket. Ezekben is az evangélium mély igazságait egyszerű, népies nyelven, életből vett képekben tárja az olvasók, illetve a hallgatóság elé. Hosszú volt az élet, mely Sz. Kiss Károlynak adatott, de sok volt a munka is, amelyet elvégzett. Bár élete végső 20 esztendeje az elfáradt munkás pihenése volt, amelyet az Úr megáldott egészséggel utolsó napjáig. Emlékezem egyik bibliamagyarázatára, amelyben arról szól, hogy az Isten legnagyobb földi áldásában részesül az, akinek hosszú élet adatik. Akinek megadatik az, hogy élete alkonyán csendben, lelki nyugalomban, békességben, szerető családja körében élhet s végül mint megért gabona hajolhat az arató kaszájába. Családja rszeretetén kívül mindezt megadta neki a kegyelmes Úr s ez utóbbit is pótolta rokoni szivek szeretetével, ragaszkodásával. A hosszú élettől megviselt test elfáradt, elpihent. Az életfolyam oly hosszú út után az Élet tengerébe torkolt. A lélek, amely oly sokaknak világított, oly sokakra hintett szeretet, derűt, hitet, vigasztalást, elszállt ama jobb hazába, ama lelki igéret-földre, ahol nincsen csalódás, fájdalom, ahova nem kisérik a fáradt vándort az élet nehézségei, hanem az Isten kimondhatatlan kegyelme fogadja az Élet-pusztából hazatérőt. A test eltűnt, a lélek elszállt. De él az emlék s megmarad a szeretet, a hála. Nagyigmánd. Kovács József. 40 éves lelkészi jubileum. Mozsonyi Sándor kadarkuti ref. lelkész március 17-én töltötte be 40 éves lelkészi szolgálatát. A négy évtizedes jubileum alkalmával, mint a Belsősomogyban olvassuk, Kadarkút község és az egyház lelkes ünnepséget rendezett tiszteletére. Az ünnepségre érkezett Tallián Andor alispán, Huszár Aladár felsőházi tag, egyházmegyei gondnok, Halka Sándor erdőcsokonyai esperes, mint Antal Géza püspök képviselője. Stephaich Pál főszolgabiró, a környék számos lelkésze s intelligenciájának nagy tábora. Kora reggel a presbitérium tisztelgett a parochián s üdvözölte Mozsonyi Sándort jubileuma alkalmával. Az ősz lelkész meghatva mondott köszönetét az ünneplésért s ezután a presbitériumtól kisérve megindult az Isten házába. A zsúfolásig telt templomban az ünnepi istentisztelet után újból a presbitérium tisztelgett előtte, majd Antal Géza püspök nevében Halka Sándor esperes köszöntötte s Isten áldását kérte az ünnepeltre. Kovács József kaposszentbenedeki lelkész lelkésztársai nevében mondott örömmelteljes üdvözlő beszédet. A templomból négyes fogat vitte Mozsonyi Sándort a községházára, ahol a képviselőtestület díszközgyűlést tartott Stephaich Pál főbíró elnöklésével. Tallián Andor alispán szivbenmkoló ünnepi beszéde után a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel Kadarkút díszpolgárává választotta Mozsonyi Sándort, aki könnyezve mondott köszönetét a nagy megtiszteltetésért s minden érdemet embertársaira hárított. A község bőrkötéses díszoklevelét Stephaich Pál főszolgabiró adta át az új díszpolgárnak. Ä közgyűlésen 10 küldöttség szónoka üdvözölte s a 75 éves pap minden szónoknak külön-külön válaszolt. Délben a jubiláns tiszteletére 120 személyes bankett volt. Az Úr áldja meg gazdagon lelkésztársunk további működését is. ®@®©®®®®®®®®@@®@®®®®@®®@®®®®®®®@®@®®®@® ® ® VEGYESEK I @ © ~ "" !)®®®@©@®@@®®@@®®®@@©®@®®©®®®®®®®©®®®(?} Darányi Kálmán államtitkár. Darányi Kálmán dr.-t, főiskolánk kiváló világi gondnokát a kormányzó úr miniszterelnökségi államtitkárrá nevezte ki. Ez örvendetes alkalomból közöljük a Győri Hírlap nyomán az új államtitkár életrajzi adatait: „Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán dr. 1886-ban született, Budapesten. — Néhai Darányi Béla földmivelésügyi államtitkár fia. Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter nagybátyja volt. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és itt tett államtudományi doktorátust. Hosszabb külföldi útja során bejárta Európa legnagyobb részét és itt beható tanulmányokat folytatott. A német, francia és a román nyelvet beszéli tökéletesen. 1909-ben közigazgatási gyakornoknak nevezték ki Pestmegyéhez, de még ugyanabban az évben, mint segédfogalmazó, a belügyminisztériumba került. 1910-ben főszolgabiró, 1917-ben vármegyei főjegyző lett, 1917 júliusában pedig Zólyomvármegye főispánjává nevezték ki. A világháború idején, mint tartalékos huszárfőhadnagy, az orosz és román harctéren teljesített szolgálatot és több kitüntetést szerzett. 1920-ban Győr vármegye, Győr város és Komárom vármegye kormánybiztosa. 1920 szeptember 15-én a kormányzó Győr vármegye és Győr város főispánjává nevezte ki, főispáni székébe itt október 7-én iktatták be, nagy lelkesedéssel. 1923-ban Moson vármegye főispánjává, 1924-ben Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr város főispánjává nevezték ki. E minőségében működött 1927 február 25 ig, amikor a magyaróvári választókerületben, egységespárti programmal, egyhangúlag országgyűlési képviselővé választották. — Igazgatósági tagja, illetve tisztségét viselője az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Magyar Gazdaszövetségnek, a Magyar Nemzeti Szövetségnek és még számos kulturális és társadalmi egyesületnek. Nagyképzettségü és kiváló közigazgatási szakember és európai műveltségű, széles látókörű politikus kerül az ő kinevezésével a miniszterelnökségi politikai államtitkári tisztségbe. Kinevezése mindenütt, ahol egyéniségét és munkásságát megismerték, őszinte örömet keltett, de megnyugvással fogadták politikai körökben is, pártkülönbség nélkül. Úgy a hivatalos, mint a társadalmi körökben mindenki csak megszerette és igazán becsülte. Szigorú és hozzáférhetetlen pártatlanság, férfias egyenesség, lovagiasság, a közérdekű kérdések megértő és odaadó támogatása jellemezte a főispáni székben. Mint országgyűlési képviselő, rendkívül sok szerető melegséggel karolt föl minden igazságos ügyet, a kisemberek baján számtalanszor segített. A parlamentnek nem hangos tagja volt, hanem a bizottságokban és azokon a helyeken, ahol a komoly munka folyt, ebből a munkából vette ki részét és gyakran adott irányítást nagy tudásu, értékes tanácsa.“ Ehhez mi annyit füzünk hozzá, íiogy egyházi és