Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-03-04 / 10. szám

38., oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1928

Az osztály elnöke a Társaság ügyvezetőelnöke, helyettese a legidősebb szakosztályi elnök.

Az egyes szakosztályokba a következőket választották meg:

I. Hittudományi szakosztály. Tiszteleti tagok: Antal Géza, Baltazár Dezső, Erdős József, Geduly Henrik, Pröhle Károly, Raffay Sándor, Révész Kálmán, Schneller István, Szabó Aladár. Rendes tagok: Czeglédy Sándor, Csikesz Sándor, Csűrös István, Deák János, Forgács Gyula, Imre Lajos, Kállay Kálmán, Kecskeméthy István, Lencz Géza, Makkai Sándor, Marton János, B. Pap István, Payr Sándor, Br. Podmaniczky Pál, Pokoly József, Révész Imre, Soltész Elemér, S. Szabó József, Tavaszy Sándor, Vass Vince.

II. Bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztály. Tiszteleti tagok: Ballagi Aladár, Balogh Jenő, Bernát Lstván, Csánki Dezső, Dóczi Imre, Hegedűs Lóránt, Károlyi Árpád, Kovács Sándor. Rendes tagok : Alföldy András, Bartók György, Benedek Sándor, Bruckner Győző, Búza László, Darkó Jenő, Dékány István, Dézsi Lajos, Domanovszky Sándor, Finkey Ferenc, Gombocz Zoltán, Harsányi István, Hornyánszky Gyula, Imre Sándor, Rugonfalvi Kis István, Kolosváry Bálint, Kováts J. István, Kun Béla, Melich János, Mészöly Gedeon, Mikler Károly, Mitrovics Gyula, Moór Gyula, Nagy József, Nagy Miklós, Németh Gyula, Némethy Károly, Pápay József, Petz Gedeon, Polner Ödön, Pröhle Vilmos, Rácz Lajos, Schneller Károly, Szádeczky K. Lajos, Szelényi Ödön, Tankó Béla, Thienemann Tivadar, Thirring Gusztáv, Varga Zsigmond, Zsinka Ferenc.

III. Irodalmi és művészeti szakosztály. Tiszteleti tagok : Bánffy Miklós, Bartóky József, Kozma Andor, Pékár Gyula, Sántha Károly, Szabolcska Mihály, Szász Károly, Torkos László, Vargha Gyula. Rendes tagok: Áprily Lajos, Baja Mihály, Császár Elemér, Csók István, Gyökössy Endre, Hamvas József, Horvai János, Horváth János, Isoz Kálmán, Jakab Ödön, Kéky Lajos, Kodály Zoltán, Komáromi János, Kovács Dezső, Lampérth Géza, Maday Gyula, Muraközy Gyula, Papp Ferenc, Petri Mór, Reményik Sándor, Szemere György, Thaly Lóránd, Tolnai Vilmos, Zsigmond Ferenc.

IV. Természettudományi szakosztály. Tiszteleti tagok: Ilosvay Lajos, Imre József, Mágocsi-Dietz Sándor, Fröhlich Izidor. Rendes tagok: Darányi Gyula, Dávid Lajos, Fröhlich Pál, Gombocz Endre, Györffy István, Mikola Sándor, Pékár Dezső, Pékár Mihály, Ritoók Zsigmond, Soós Lajos, Szilády Zoltán, Vámossy Zoltán, Verzár Frigyes.

Templomi énekünnepély.

Egyházhatósági rendelkezések kötelességévé teszik immár az egyes egyházak szolgálattevő munkásainak az egyházi énekkarok megszervezését. Remélhetőleg elenyészően kevés azoknak a gyülekezeteknek a száma, amelyekben az idén meg nem szerveztetett az énekkar. Mert hiszen minden gyülekezet munkásának éreznie kell azt, hogy a megindult belmissziói munkában, annak végzésében milyen nagy fontosságú a gyermekek lelki gondozása mellett a gyülekezet felnőtt tagjainak összegyűjtése egy olyan egyesületbe, ahol nemcsak alkalom kínálkozik a lelkekkel való foglalkozásra, hanem ezenfelül mintegy segítőtársakat talál a maga számára.

Egy megszervezett s munkában álló énekkar természetszerűleg szereplési lehetőséget keres a maga számára és örül, amidőn a nyilvánosság előtt bizonyságot tehet arról, hogy nem tétlen életet él. így mintegy önként felkínálva magát, jön segítségére az énekkar a belmisszió nehéz munkáját végző lelkipásztornak.

Ha az énekkar munkáját fel akarjuk használni, ha azt akarjuk, hogy megszervezett énekkarunk lelkesedése, munkakedve ne lankadjon, kell, hogy szereplési lehetőségeket teremtsünk a számára.

Az igaz, hogy szerepelhet énekkarunk a templomi istentiszteleteken, vallásos előadásokon, s tapasztalatból mondhatom, hogy az énekkar szereplése erősen megnöveli a vallásos előadáson megjelentek számát, — szerepelhet hazafias ünnepélyeken, temetéseken, de én ezeken a szereplési lehetőségeken felül nagyon üdvösnek tartanám s nemcsak belmissziói munkásokra, de énekkaraink fejlődésére nézve is nagy jelentőségű lenne a lelkészi kiskörök mintájára, illetve azok területén a kisköri templomi énekünnepélyeknek megszervezését.

Lehet, hogy azt mondja valaki, hogy ez keresztülvihetetlen, mert nehéz annyi embert, falusi embert ilyen dologban falujából kimozdítani.

Az aggságoskodókat kell, hogy megnyugtassam és elibük megtörtént tényeket állítsak annak bizonyítására, hogy ilyen énekünnepélyeknek tartása, megszervezése nem lehetetlen.

A mi lelkészi kiskörünkben a szilasbalhási énekkar öregje (mert vannak ebben az énekkarban 40 éves dalárdista múltra visszatekintők is) és ifja szívesen megtette az utat Sáregresre és a sokkal távolabbi Pálfára és 8 tagú kisebb kara Simontornyára, hogy ezekben a gyülekezetekben rendezett vallásos estélyeken résztvegyenek. S megtette az igari ref. dalegyesület is, hogy felajánlotta szolgálatát a Simontornyán és Dégen tartott vallásos estélyek alkalmával, hogy e gyülekezetek körében énekével Isten ügyét szolgálja.

Kiskörünknek mindegyik megszervezett és működő énekkara össze is jött január 29-én az igari ref. templomban d. u. 3 órára megrendezett templomi énekünnepélyre. Amilyen készséggel Igarra jöttek, — meg vagyok győződve — ép olyan szívesen megjelentek volna a kiskör bármely más egyházában is.

S hogy az ilyen u. n. körzeti ünnepélynek milyen nagy áldásai lehetnek, az kibeszélhetetlen.

Magában abban az egyházban, ahol rendeztetik az ünnepély, valóságos ünnep. Zsúfolt templom s jelen vannak olyanok is, kik csak nagy ünnepeken keresik fel az Úr házát. Most jönnek talán azért, mert a szomszédos községből az énekkarral együtt rokonuk, vagy barátjuk jött el, akit illő elkísérni, talán kíváncsiságból, de az a fontos, hogy ezek is ott vannak, ahol Isten igéje — melyet kerülnek — szállhat hozzájuk is.

Alkalom ez arra, hogy a rokonok, jóbarátok felkeressék egymást, hogy egyik gyülekezet látogatást tegyen a másiknál, mert hisz Igaron is nagyon sokan voltak jelen a szomszédos gyülekezetekből olyanok, kik mint hallgatók vettek részt az ünnepélyen.

Alkalom ez az énekkarok számára, hogy egymást meghallgatva, tanuljanak s még lelkesebb s odaadóbb munkára buzduljanak.

Az ének, az Istent magasztaló ének által az Úr trónja elé vezetett lelkek áldott találkozási alkalma egy ilyen ünnepély, amely talán örökre feledhetetlenül bevésődik a résztvettek szivébe s a rá való gondolás csak magasztos, fenkölt érzéseket vált ki a szívből.

Ilyen ünnepélyek megvalósítása nem lehetetlen, de ha lehetetlenségnek látszana is, akkor is meg kellene próbálnunk, mert Isten ügye, amelynek szolgálatába akarjuk állítani egyházunk énekkarait is, minden munkát, minden fáradságot megérdemel.

Az igari templomi énekünnepély programmja a