Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-02-26 / 9. szám
34. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 az iskolai rendet se zavarjuk a délelőtti mozikkal, a beszedett díjakat is a saját enemü felszerelésünk gyarapítására fordíthatjuk. A theológiai oktatásnak öt évfolyammá fejlesztése az egyházkerületek egyező véleménye szerint olyan módon, hogy az ötödik gyakorlati év ne köttessék össze helyhez kötött kápláni szolgálattal, kivihetetlen, így ez az ügy lekerül a napirendről. A Presbiteri Világszövetség budapesti, múlt évi konferencia költségeiből fennmaradt összeget hazánkban tanuló külföldi theológusok segélyezésére fogjuk fordítani. A' középiskolai vallástanári vizsga ezentúl próbatanítással is ki lesz bővítve. A gimnáziumok ügyeivel kapcsolatban egy pár statisztikai adat: összes ref. intézeteink tanulói létszámában a reformátusok 66°/0-kal szerepelnek, Debrecenben 92% a református, felénél kevesebb a mi arányszámunk Csurgón, Gyönkön és Kiskunhalason, segélyek címén 233.601 pengőt élveztek növendékeink felekezeti különbség nélkül (ebből majdnem 50.000 P a tandíjelengedés), az internátusi kedvezmények értéke 70.000 P, a konviktusiaké 23.000 P; a fiuk közül 81%, a lányok közül 100% tette le sikerrel az érettségi vizsgát; cserkész az egész tanuló ifjúságnak 17’4%-a, legnagyobb sikert ért el a bupapesti cserkész-csapat. A ref. tanárok gyermekei nevelési alapjából közel 4500 P segélyt osztott ki az Egyetemes Tanügyi Bizottság. Az ország összes iskoláiba járt református tanulók 66%-a nem a mi intézeteinkben tanult, ami a hitoktatók munkájának jelentékeny súlyt biztosít, akiknek jogi és anyagi helyzete javítása érdekében újabb felirat megy a kormányhoz. A tárgyaknak mintegy ötödrésze a különböző kultuszminiszteri rendeletek sérelmes intézkedései körül forgott, ami nagy mértékben figyelmeztető jel arra, hogy élénk figyelemmel kisérje a közérdeklődés mind azt, ami iskolai önkormányzatunkkal összefügg. Videamus! R. K. A svájci protestantizmus köréből. A svájci Református, Egyházak Szövetsége, melyben helyet foglalnak az összes kantonok nevezetesebb u. n. állami és szabad egyházai, a helvét diaspora egyházai, sőt, mint speciális csoportok, a svájci püspöki methodista, továbbá a génuai és nápolyi egyházak is, közzétették legújabb statisztikájukat. E szerint a szövetséghez az 1920. évi népszámlálás alapján 2,230.343 lélek tartozik, kik a következőkép oszlanak meg: Zürich 410.027, Bern — a szolothurni diaspora egy részével — 608.541, Glarus 23.728, Freiburg 17.722, Basel-város 90.356, Basel-vidék 62.652, Schaffhausen 39.294, Appenzell 48.841, Szent-Gallen 118.863, Graubünden 62.146, Aargau 137.604, Thurgau 91.474, Vaud 264.522, Neuchätel 109.949, Genf 84.977, Közép-svájci Unió 37.088, Szolothurn 17.464, Valais 3500, egyéb szórvány 1894, püspöki methodista egyház 11.888. 1926-ban a megkereszteltek száma 37.219, a konfirmáltaké 41.582, a házasságot kötötteké 14.059, temetés 25.180 volt. 1925-ben missziói célra 1,882.377 frank 43 c.-mes önkéntes adomány folyt be. A szövetség ügyeit egy bizottság intézi, melynek tagjai sorában majdnem az összes kantonok képviselőit ott találjuk. Bern reformációjának négyszázados jubileuma. 1528-ban kezdődött meg Bernben a hires vallási disputa, minek Francia-Svájcra igen nagy kihatása lett. A vita, a zwingliánus eszmék győzelmével végződött, azaz febr. 7-ikén beszüntettettek az összes róm. kath. istentiszteletek és kimondatott az iskolák újjászervezése. Már Zwingli megkísérelte a protestáns kantonoknak szövetségbe tömörítését Bern székhellyel és ezt a szövetséget különféle jogokkal kívánta fölruházni, eszméje azonban csak a XIX. században valósult meg. Bern reformációjának négyszázados évfordulóját nagy ünnepiességgel ülték meg f. évi február hó 5-én és 6-án, a berni kanton lelkészein, egyháztanácsain kívül jelen voltak az összes kantonok képviselői, sőt a külföldről egyedül meghívott — u. i. reformátorai, Bucer és Capiton jelentős szerepet vittek a berni reformációban — straszburgi egyházi képviselői is. Mind két nap több beszéd hangzott el, több mint 20 szónok méltatta a nap eseményét. A genfi evangéliumi kér. leányegylet, mely szoros kapcsolatot tart fenn nemcsak a világszövetséggel, hanem a többi istenországáért működő keresztyén egyesületekkel is s a lelkészek társaságával, közzétette 1927. évi jelentését. Ebből a jelentésből megismerhetjük az egyesület célját: harc a családi élet tisztaságáért s mind az ellen, ami azt veszélyezteti, kiváltkép az erkölcsrontó irodalom ellen; szép munkát folytatott a konfirmandus leánykák, szülők és családok körében. Múlt évi számadása 11.296 frank kiadás mellett 730 frank deficittel zárult. VEGYESEK Dr. White János Henderson. ^ VS7 'J? --Örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy a Kormányzó úr őfőméltósága a m. kir. miniszterelnök úr előterjesztésére, akinek dr. Antal Géza püspök úr hívta fel ez ügyben a figyelmét, Dr. White János Henderson urat, az amerikai Egyesült Presbiteriánus Egyház végrehajtó titkárát, „a Magyarország érdekében kifejtett jótékony tevékenységével szerzett érdemei elismeréséül“ a magyar vöröskereszt érdemkeresztjével tüntette ki. Dr. Whitet boldogult dr. Good James daytoni tanár ismertette meg a magyar viszonyokkal és mint az evangéliumi buzgóságáról jól ismert Egyesült Presbiteriánus Egyház vezető funkcionáriusa, 1921 óta igen sokszor jött magyar református egyházunk támogatására. Legelsősorban dunántúli egyházkerületünk élvezte a testvéri szeretet megnyilvánulásait. Kerületünk intézeteinek tanárai, növendékei, a különböző belmissziói munkák, nagy családú lelkészeink, lelkészözvegyek és árvák áldva emlegetik dr. Whitet és ha a Theológiai Internátus felépül, abban jelentős része lesz neki is, mert az első jelentékeny kezdetekhez az ő révén jutottunk. Dr. White 1869 augusztus 4-én született olyan családból, amely már a 18-ik évszázad elején Amerikában volt. 1897-ben szentelték lelkésszé. Buzgósága és gyakorlati érzéke csakhamar magára vonta egyháza vezetőinek figyelmét, mindig nagyobb és felelőségteljesebb munkatérre állították be és 1914-ben az egyház, mondhatni legjelentősebb hivatalát, a végrehajtó titkárságot vele töltötték be. Az ő hivatása az egyházban előmozdítani a tizedadást és általában a sáfársági mozgalmat; hozzá gyűlnek be, mint központi pénztárba az egész Egyesült. Presbiteriánus Egyház missziói adományai és ezek szétosztása az ő feladata.
