Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-02-26 / 9. szám

34. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 az iskolai rendet se zavarjuk a délelőtti mozikkal, a beszedett díjakat is a saját enemü felszerelésünk gya­rapítására fordíthatjuk. A theológiai oktatásnak öt év­folyammá fejlesztése az egyházkerületek egyező véle­ménye szerint olyan módon, hogy az ötödik gyakorlati év ne köttessék össze helyhez kötött kápláni szolgálat­tal, kivihetetlen, így ez az ügy lekerül a napirendről. A Presbiteri Világszövetség budapesti, múlt évi konfe­rencia költségeiből fennmaradt összeget hazánkban ta­nuló külföldi theológusok segélyezésére fogjuk fordítani. A' középiskolai vallástanári vizsga ezentúl próbatanítás­sal is ki lesz bővítve. A gimnáziumok ügyeivel kapcsolatban egy pár statisztikai adat: összes ref. intézeteink tanulói létszá­mában a reformátusok 66°/0-kal szerepelnek, Debrecen­ben 92% a református, felénél kevesebb a mi arány­számunk Csurgón, Gyönkön és Kiskunhalason, segé­lyek címén 233.601 pengőt élveztek növendékeink fele­kezeti különbség nélkül (ebből majdnem 50.000 P a tandíjelengedés), az internátusi kedvezmények értéke 70.000 P, a konviktusiaké 23.000 P; a fiuk közül 81%, a lányok közül 100% tette le sikerrel az érettségi vizs­gát; cserkész az egész tanuló ifjúságnak 17’4%-a, leg­nagyobb sikert ért el a bupapesti cserkész-csapat. A ref. tanárok gyermekei nevelési alapjából közel 4500 P segélyt osztott ki az Egyetemes Tanügyi Bizottság. Az ország összes iskoláiba járt református tanulók 66%-a nem a mi intézeteinkben tanult, ami a hitoktatók mun­kájának jelentékeny súlyt biztosít, akiknek jogi és anyagi helyzete javítása érdekében újabb felirat megy a kor­mányhoz. A tárgyaknak mintegy ötödrésze a különböző kultuszminiszteri rendeletek sérelmes intézkedései körül forgott, ami nagy mértékben figyelmeztető jel arra, hogy élénk figyelemmel kisérje a közérdeklődés mind azt, ami iskolai önkormányzatunkkal összefügg. Videamus! R. K. A svájci protestantizmus köréből. A svájci Református, Egyházak Szövetsége, mely­ben helyet foglalnak az összes kantonok nevezetesebb u. n. állami és szabad egyházai, a helvét diaspora egy­házai, sőt, mint speciális csoportok, a svájci püspöki methodista, továbbá a génuai és nápolyi egyházak is, közzétették legújabb statisztikájukat. E szerint a szö­vetséghez az 1920. évi népszámlálás alapján 2,230.343 lélek tartozik, kik a következőkép oszlanak meg: Zürich 410.027, Bern — a szolothurni diaspora egy részével — 608.541, Glarus 23.728, Freiburg 17.722, Basel-város 90.356, Basel-vidék 62.652, Schaffhausen 39.294, Ap­penzell 48.841, Szent-Gallen 118.863, Graubünden 62.146, Aargau 137.604, Thurgau 91.474, Vaud 264.522, Neuchätel 109.949, Genf 84.977, Közép-svájci Unió 37.088, Szolothurn 17.464, Valais 3500, egyéb szórvány 1894, püspöki methodista egyház 11.888. 1926-ban a megkereszteltek száma 37.219, a konfirmáltaké 41.582, a házasságot kötötteké 14.059, temetés 25.180 volt. 1925-ben missziói célra 1,882.377 frank 43 c.-mes ön­kéntes adomány folyt be. A szövetség ügyeit egy bi­zottság intézi, melynek tagjai sorában majdnem az összes kantonok képviselőit ott találjuk. Bern reformációjának négyszázados jubileuma. 1528-ban kezdődött meg Bernben a hires vallási dis­puta, minek Francia-Svájcra igen nagy kihatása lett. A vita, a zwingliánus eszmék győzelmével végződött, azaz febr. 7-ikén beszüntettettek az összes róm. kath. istentiszteletek és kimondatott az iskolák újjászervezése. Már Zwingli megkísérelte a protestáns kantonoknak szö­vetségbe tömörítését Bern székhellyel és ezt a szövet­séget különféle jogokkal kívánta fölruházni, eszméje azonban csak a XIX. században valósult meg. Bern reformációjának négyszázados évfordulóját nagy ünnepiességgel ülték meg f. évi február hó 5-én és 6-án, a berni kanton lelkészein, egyháztanácsain kí­vül jelen voltak az összes kantonok képviselői, sőt a külföldről egyedül meghívott — u. i. reformátorai, Bucer és Capiton jelentős szerepet vittek a berni reformáció­ban — straszburgi egyházi képviselői is. Mind két nap több beszéd hangzott el, több mint 20 szónok méltatta a nap eseményét. A genfi evangéliumi kér. leányegylet, mely szoros kapcsolatot tart fenn nemcsak a világszövetséggel, ha­nem a többi istenországáért működő keresztyén egye­sületekkel is s a lelkészek társaságával, közzétette 1927. évi jelentését. Ebből a jelentésből megismerhetjük az egyesület célját: harc a családi élet tisztaságáért s mind az ellen, ami azt veszélyezteti, kiváltkép az er­kölcsrontó irodalom ellen; szép munkát folytatott a konfirmandus leánykák, szülők és családok körében. Múlt évi számadása 11.296 frank kiadás mellett 730 frank deficittel zárult. VEGYESEK Dr. White János Henderson. ^ VS7 'J? --­Örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy a Kormányzó úr őfőméltósága a m. kir. miniszterelnök úr előterjesz­tésére, akinek dr. Antal Géza püspök úr hívta fel ez ügyben a figyelmét, Dr. White János Henderson urat, az amerikai Egyesült Presbiteriánus Egyház végrehajtó titkárát, „a Magyarország érdekében kifejtett jótékony tevékenységével szerzett érdemei elismeréséül“ a magyar vöröskereszt érdemkeresztjével tüntette ki. Dr. Whitet boldogult dr. Good James daytoni tanár ismertette meg a magyar viszonyokkal és mint az evangéliumi buzgóságáról jól ismert Egyesült Presbite­riánus Egyház vezető funkcionáriusa, 1921 óta igen sokszor jött magyar református egyházunk támogatására. Legelsősorban dunántúli egyházkerületünk élvezte a testvéri szeretet megnyilvánulásait. Kerületünk intézetei­nek tanárai, növendékei, a különböző belmissziói mun­kák, nagy családú lelkészeink, lelkészözvegyek és árvák áldva emlegetik dr. Whitet és ha a Theológiai Internátus felépül, abban jelentős része lesz neki is, mert az első jelentékeny kezdetekhez az ő révén jutottunk. Dr. White 1869 augusztus 4-én született olyan családból, amely már a 18-ik évszázad elején Ameriká­ban volt. 1897-ben szentelték lelkésszé. Buzgósága és gyakorlati érzéke csakhamar magára vonta egyháza ve­zetőinek figyelmét, mindig nagyobb és felelőségteljesebb munkatérre állították be és 1914-ben az egyház, mond­hatni legjelentősebb hivatalát, a végrehajtó titkárságot vele töltötték be. Az ő hivatása az egyházban előmozdítani a tized­­adást és általában a sáfársági mozgalmat; hozzá gyűl­nek be, mint központi pénztárba az egész Egyesült. Presbiteriánus Egyház missziói adományai és ezek szét­osztása az ő feladata.

Next

/
Thumbnails
Contents