Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-02-12 / 7. szám
Harminckilencedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1928 február 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -............................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁRA, FŐ- * FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A M. P. I. T. jövője. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság a magyar protestantizmus újabbkori életének legjelentősebb vállalkozása. Az idősebbek közülünk mind emlékeznek arra a boldog békeidőre, amikor e társaság magas színvonalú folyóirata, különböző olvasóközönség számára készült sorozatos kiadványai oly sok örömet szereztek lelkészi és világi házakban egyaránt. Ha végig forgatjuk a Protestáns Szemle XXXVI évfolyamát, nem kell szégyenkeznünk, a benne közölt tanulmányok, cikkek közt sok maradandó értékű van. Mint könyvtáros tapasztalom, hogy az egyházi folyóiratok közt ez ma is a legkeresettebb és legtöbbet forgatott. Az egyéb kiadványok közül óriási jelentősége volt és van a Koszorú füzeteknek, melyekkel a társaság az idegenből beözönlő és sokszor rossz magyarságú népies traktátusokat akarta ellensúlyozni, illetve kiszorítani. Népünk szomjazza a vallásos irodalmat és elismerésre méltó a törekvés, hogy ezt oly zamatos magyar nyelven kaphatta meg e füzetek legtöbbjében. Öntudatos egyház- és kultúrpolitika gyümölcsei a Kiadványok cím alatt megjelent monographiák. Pokoly és Zsilinszky nagyszabású munkái nemcsak ismereteinket öregbítették múltúnk felől, de a tények feltárásával fokozták az egyházhoz való ragaszkodást. A három reformátor: Zwingli, Luther, Kálvin alapvető műveinek lefordításával meg egyenesen megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a protestantismus ügyének. A Házi Kincstár kötetei közt is sok van, ami nélkül szegényebbek volnánk. Az Egyháztörténeti Adattár tizenegy kötetének értékéről a szakemberek a legnagyobb elismeréssel szólnak. A világháborút követő felfordulások ezt a szépen fejlődő, jól átgondolt terv szerint haladó munkát teljesen megbénították. A társaság kötvényekben elhelyezett vagyona megsemmisült. A lekapcsolt országrészekkel sok régi, lelkes tag szakadt el, akikkel éveken át lehetetlen volt érintkezni. Közben új nemzedék nőtt fel, amely már nem ismerte annyira a társaságot és ép ezért nem is tudott azért annyira lelkesedni. A fellélekzés után. egyházunk vezetőinek első gondjai közé tartozott a M. P. I. T. új életre keltése. Megindították a Protestáns Szemlét, melynek buzgó szerkesztője nagy agilitással megszervezte a vidéki központokban a szemlét támogató estélyeket. Az érdeklődés növekedőben van. Isten iránt érzett különös hálával kell elmondanunk, hogy a Protestáns Szemle olvasóinak száma eléri a békebelit, pedig akkor Nagvmagyarországban éltünk. Csonka országunk érzi, hogy lélekre van szükség és ezért a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság vezetősége elhatározta, hogy új lendülettel megpróbálja még nagyobb arányúvá fejleszteni a munkát. Taggyűjtő felhívást tett közzé, a gyülekezetek is felhivatnak, hogy évi adománnyal vagy tagul belépéssel támogassák a társaságot. Olyan időket élünk, amikor ha e társaság nem volna, sürgős életszükséglet volna annak azonnali megalakítása. Bizalommal kérünk mindenkit, tegyen meg mindent, hogy a társaság ügyét pártolják. Jelentkezzünk előfizetőknek, szerezzünk gyülekezetünkben is érdeklődő világiakat tagoknak, elsősorban terjesszük a társaság kiadványait és gyülekezeteinkkel is szavaztassunk meg évi járulékot. Tudom, hogy nagy a pénzhiány mindenfelé, ismerem gyülekezeteink nehéz viszonyait is, de itt olyan ügyről van szó, amely nemcsupán becsületbeli kötelesség, hanem létfeltétel. Mint példát hozom fel a pápai ref. gyülekezetei, amely maga is óriási anyagi feladatok előtt áll, — templomépítés — mégis Püspök úr indítványára évi 40 pengőt szavazott meg a társaság céljaira. A társaság élén olyanok állanak, akiknek vannak látásaik a magyar protestantismus feladatairól és akik mindenképen méltók legteljesebb bizalmunkra. P- J. Református Lelkészuék Országos Szövetsége. Örömtől dobban meg sok papné szíve e cim láttára, hogy amit éveken át hordozott imádságos lelke mélyén, mint óhajtást, ime valóra vált! Nem csak a forma, hanem az a szeretetközösség, amely voltakép a forma magva, tartalma. Mert a mi szövetkezésünk valóban belülről fejlődött és érett. A formát, a címet, a keretet belső szükségesség hozta létre. Most már ez is megvan, hála legyen érte a gondviselő Istennek. A református lelkésznék szövetségének komolysága és nagy jelentősége mind világosabban és erőteljesebben bontakozik ki. A magyar református lelkésznét az isteni gondviselés olyan helyzetbe állította, amelyben, ha világítani tud, az messzire látszik. És amely világosságnak élő energia a forrása, azzal rendesen együtt jár a melegség és a mozgató erő is. A református lelkésznék ott állanak önálló férjük oldalán Csonka- és Nagymagyarország minden pontján . . . Gondoljuk el, milyen mélyreható jelentőségű dolog az, ha a felfelé figyelő, imádkozó életű, művelt lelkű, dolgos kezű, keveset beszélő, de sokat cselekvő magyar református lelkészné áldott egyénisége magához vonzza, bizalomra gerjeszti az ázó-fázó, szomorú, sokszor megcsúfolt és tévedező, botladozó, szive mélyében zárkózó, magyar lelkek seregét, és azok megpihennek, megmelegednek mellette, mint egy áldott élő tűzhely körül. A Református Lelkésznék Országos Szövetsége azt
