Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-12-29 / 53. szám

6

Szórványban lakó református atyánkfiáihoz!

Ismét megérkezik az Örömüzenet szórványokban lakó atyánkfiáihoz, hogy azoknak, kik betegség, nagy távolság, vagy bármiféle más el nem hárítható akadály miatt a nagypénteki és húsvéti szent ünnepeken nem jelenhetnek meg és nem vehetnek részt a gyülekezeti istenitiszteleteken, hirdessen vigasztalást, reményt, örömöt és szerezzen mondhatatlan lelki boldogságot. Ezért közöljük Krisztus Urunk szenvedésének és feltámadásának történetét a szentirásból, főtiszteletü püspök úrnak e történethez írt gondolatokat keltő elmélkedését, egy nagypénteki és egy húsvéti imát, illetve énekeket. Ez az Örömüzenet akkor fog igazán örömöt fakasztani, ha a családfő a családtagok előtt felolvassa mindazt, ami benne van és az énekeket együtt énekelve — egyik szép dicséretünk szavaival fejezve ki — megérzik, hogy az örökélet, már e földön az övék lesz.

Jézus halálának és feltámadásának haszna.

Nagypéntek és husvét egymástól elválaszthatatlanok, mert Jézus halála dicsőséges feltámadásával egyetemben a mi üdvösségünknek fundamentuma. Nagypéntek világra szóló bánatába és gyászába beleszövődik a húsvéti diadal és az élet és a kettő együtt képezi azt a kősziklát, melyen vészben, viharban, fájdalomban és szenvedésben megingathatatlanul és bátorságosan áll meg a lelkünk.

A keresztyénség, közelebbről református egyházunk minden nagy ünnepének meg van a megtermékenyítő ereje, vigasztaló áldása és megszentelő haszna és a mi üdvösségünk szempontjából mind egyformán értékesek, ezért ünnepelünk karácsonykor, nagypénteken, husvétkor, áldozócsütörtökön és pünkösdkor, mégis azt mondjuk, hogy a legfontosabb a nagypéntek és a husvét, mert az összes többi ünnepek középpontjában is a megfeszített és a feltámadott Krisztus alakja áll. A mi igehirdetésünk állandóan arról a Jézus Krisztusról szól, aki megfeszíttetett a mi bűneinkért, „hogy a bűnnek teste megerőtlenüljön, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek ,és aki feltámadott' a mi megigazulásunkért. . . hogy amiképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk“.

Ebből az egynéhány sorból ki is ragyog Jézus halálának és feltámadásának haszna, de hogy minél nyilvánvalóbb legyen ez mindenki előtt, két kérdést és az ezekre a kérdésekre adott feleletet közlünk a Heidelbergi Kátéból, mely a mi református egyházunk hitvallását foglalja magában és amelyet vasárnap délutánonként magyarázni szoktak lelkipásztoraink a templomban; különösen pár évtizedekkel ezelőtt, az idősebb atyánkfiái bizonyosan emlékeznek még ilyen kátémagyarázatokra.

A Heidelbergi Káté 43-ik kérdése és felelete így hangzik: „Mi egyéb hasznunk van még Krisztus keresztfán való áldozatából és halálából ?

Felelet: Az, hogy annak ereje által a mi ó-emberünk Ő vele együtt megfeszíttetik, megöletik és eltemettetik, hogy a test gonosz indulatai ne uralkodjanak többé mi bennünk, hanem mi magunkat hálaáldozatul Őneki szenteljük“.