Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-12-23 / 52. szám
1928 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 239. oldal. testből és lélekből állott, a test a földből vétetett, a lélek pedig- Istenből származott. Az volt a lélek hivatása, hogy a test felett és minden felett, ami a testtel kapcsolatban áll, uralkodjék. De a bukás után test és lélek eredeti egyensúlyát megbontotta az eredendő bűn és az ember ettől kezdve nem test j lélek volt, hanem test -f- lélek -f- eredendő bűn. Ebben az összetételben azután képtelenné vált eredeti rendeltetésének betöltésére. Jézus ember volt, igazán ember: test -jlélek. De tökéletes ember, szent és igaz: test -f- lélek, eredendő bűn nélkül, sőt megvalósult rendeltetésszerű emberélettel. Ez pedig csak úgy volt lehető, ha valami olyan isteni erő lakozott benne, amelynél fogva ő újra ott kezdhette az életet, ahol az első Ádám. Ez az áj, ez az eredeti a titka Jézus személyének. Az az isteni hatalom ez, amelyik megölte az ember természetéhez tartozó bűnösséget és lehetővé tette az eredeti emberi hivatás megvalósulását, az Isten képének és hasonlatosságának a kiábrázolását. De az az isteni hatalom is ez, aminél fogva Jézus több, mint ember: Isten. Jézus személyének az összetétele tehát ez volt: test -flélek -f- új, eredeti, isteni képesség. Teljesen ember, mindenben hasonlatos hozzánk, kivéve a bűnt: második Ádám (1. Kor. 15:45; Róm. 5:12.). De az istenség hatalmát hordozta magában: Istenfia. íme ez a titok. Ennek a magyarázatát akkor találhatnánk meg, ha arra kérdésre tudnánk feleletet kapni, hogy mi volt Jézusban az az új és eredeti isteni erő, aminél fogva ő egy személyben második Ádám és Istenfia volt és hogy hogyan egyesülhetett ez az emberi természettel. Ä theológusok ezekre a kérdésekre is igyekeznek feleletet adni. Dr. yass Vince. A papné lelki élete.* Mikor papi társaságban papnékról esik szó, a véleményt nyilvánítók rendszerint így fejezik be szavaikat: »Természetesen a jelenlevők kivételek«. Remélem, ezt az udvariassági formát elengedik nekem a jelenlevők annál is inkább, mert egyszer már komolyan meg kell beszélnünk a papnék mai helyzetét. Minden ok meg van rá, hogy a jelenlevők ne kívánják a kitérő feleletet, akik éppen azért jöttek össze, mert a maguk papné mivoltából származó rendkívüli nehézségeket és feladatokat nagyon komolyan érzik, sőt néha nagyon szenvednek alatta. A személyükhöz fűzött fokozott igények pedig, melyek egyházunk mostani helyzetéből erednek, minden komoly asszonyt, ha eddig nem érintett volna is mélyen, most kell, hogy lelkét megérintse s tisztába jöjjön azzal: milyen igényeket támasztanak vele szemben, mint papnéval s kik azok, akik ezeket az igényeket támaszthatják. * Mielőtt kitűzött témám tárgyalásába behatolnánk, két gondolatot nyíltan meg kell tárgyalnunk s ha bennük egy véleményre jutunk, remélhetem, hogy kedvező befogadásra találnak fejtegetéseim. Az első gondolat az, hogy senki nem születik papnénak, úgy, hogy egyszerre készen pattanjon elő, mint Pallas Athene Zeus fejéből. Egész leánynevelésünk és a férjhezmenés esélyei mai református egyházi közéletünkben kizárják, hogy valaki papnénak készüljön már leány korában. A leány férjhez készül, de hogy kihez, azt három igen bizonytalan tényező * A budapesti theol. akadémia által 1926 január 8-án rendezett papnék konferenciáján elmondott előadás. szabja meg: 1. aki kéri; 2. aki beleszeret; 3. s akibe beleszeret. A nő sorsát ez a három szabja meg. A leánygyermek bölcsője mellé nem teszik oda a csillagjóslás prognózisát, hogy kihez megy férjhez, azért úgy neveljék és úgy készüljön. Mélységes református hitigazságunkat, a predesztinációt nem kell ide' belekeverni, mert csak utólag lehet felismerni és kapcsolatba hozni a férjhezmenetellel, de nem előre. Azért legtöbb nőnél akkor jön el a sorsdöntő pillanat, mikor pap kéri meg a kezét, hogy érez-e magában készséget a papnéságra s a papnéságot akkor kezdi megtanulni, mikor már papné lett. Ebben nincs is semmi baj, hiszen a komoly és keresztyén családi nevelés és művelődés mindig biztos alap arra, hogy a lelkipásztor hű élettársat kapjon egy keresztyén lelkületű leányban. De abban a nagy nehézségben, amelyben egy fiatal lelkipásztor házassága előtt van, benne rejlik a papnéság egész problémája. Sok fiatal lelkipásztort ismerek, akik nem mernek megházasodni, mert nagyon ritkán találkoznak olyan leányokkal, akikben papnét kereső igényeik és eszményeik miatt aggodalom ne fogná el lelkűket. Azt hiszem, abban megegyezhetünk mindnyájan, hogy senki sem kész papné egyszerre. Sokat kell addig tanulni, idomulni, átalakulni, mig azzá lesz. Megkönnyíti a helyzetet az, hogy az igaz és mély szerelem feloldja a nő egész lelkivilágát s új formába öntetik minden asszony, ha van férfi, aki formába tudja önteni. Nem is ott a nehézség, ahol van egy férfi, hanem ott, ahol a férfi nem papi egyéniség, aki a maga lelkipásztori karakterét, mint pecsétnyomót az olvadt viaszkba, nem nyomja rá szerelmesen élettársa lelke és jelleme kialakítására. Abban próbáljunk másodszor egységre jutni, hogy a papné más-e, mint egy komoly és alázatos szelíd és hivő asszony, vagy ennél még több s reá más feladat is vár, vele szemben epeciális igények támadhatnak, melyeknek meg kell felelnie? Kívánatos, hogy olyan kegyes asszony legyen, mint a legbuzgóbb a gyülekezet tagjai közül, de mint anya, mint hitves, mint háziasszony mellett ott van még, hogy ő a papné. Ilyen minden gyülekezetben csak egy van és abból, hogy a férje pap, egészen speciális lelki követelmények önként adódnak. Nem arról van itt szó, hogy extra anya, valami mutogatásra szánt hitves, vagy hét vármegyére hires háziasszony legyen. Nem. Legyen olyan, mint a többi, a legjobbak közül való. A különcök és az extrák kiállhatatlanok. De van ezek mellett még egy hivatás, a papnéság, amit a fokozott lelkiségben látok, aminek sugárszálait, mint a fehér napsugárnak hét szivárványszínét próbálom felmutatni. * Az első az igaz kegyesség. A Timotheushoz írott levél III. rész, 9. versében az egyházi szolgától megkivántatik, hogy: meg legyen nála a hit titka tiszta lelkiismerettel. A papnénak is tudni kell, hogy mi az a titok, a hit titka, mely az urára van bízva. Beavatottnak kell lenni «ebbe a titokba, ímely az Istené és az Anyaszentegyházra reá bízta, hogy ebbe a titokba avasson be lelkeket. Ez a titok nem mondható el egy szóban, a legprecízebb theológiai kifejezés, a legvilágosabb bibliai idézet sem elég, hogy az Isten titkába beavatottak legyünk. Ez a misztérium az élet misztériuma: az Isten megjelent testben a Krisztusban. Aki felismerte Benne Istent s elfogadta Urának, aki meghódolt előtte, annál van a hit titka. Ebbe a titokba beavatottak az Isten gyermekei. Az
