Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-12-16 / 51. szám
234. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 I Csizmadia Lajos 1858-1928. Az evangélium szelíd szavú hirdetője, egész lelkésznemzedéknek a theologiai katedrán meleg szivü oktatója, egyházi irodalmunknak tevékeny munkása, az ifjabbak szeretett „Lajos bácsija“ elment a minden élő útján. E lapnak is szorgalmas munkatársa volt eredeti és fordított cikkeivel. Méltó, hogy emlékét e hasábokon is megörökítsük és pályájának nagy vonásait a jövendő számára feljegyezzük. Csizmadia Lajos 1858 szeptember 3-án, a fejérmegyei Tác községben született. Elemi iskoláit szülőfalujában elvégezvén, a gimnázium I-ső osztályába Pápára iratkozott be. A II. osztályt magánúton, a III—V. osztályt a budapesti ref. gimnáziumban, a VI—Vili. osztályt ismét Pápán végezte. A gimnázium után először Budapestre ment, ahol egy évet az orvosi fakultáson töltött, majd egy évig segédjegyző volt Csór községben. 1878-ban végre megtalálta a pályát, amelyre Isten rendelte: theologus lett. A theologia mind a négy évét Pápán hallgatta. Az 1882,83. tanévben mint pályavégzett ifjút szeniornak választotta meg a tanári kar. Az 1883 84. iskolai évet a Skót Szabad Egyház ösztöndíján Edinburghban töltötte, mely esztendő nemcsak azért volt nagy hatással további életére, hogy elsajátította az angol nyelvet, hanem a skót presbiterianizmusnak az edinburghi New Collegében érvényesülő szelleme rányomta bélyegét egész lelki fejlődésére. Az időben a New College tanári karában oly férfiak működtek, mint Davidson A. B. az ótestamentumi, Rainy az egyháztörténeti, Laidlaw a rendszeres theologiai szakon. Külföldről hazajövet 1884 november 1-től a mezőföldi ref. egyházmegyében szolgálta az anyaszentegyházat. Részint mint segéd-, részint mint helyettes-lelkész megfordult Sárkeresztesen, Mezőkomáromban, Kiskeszin és Sáregresen. II. lelkészképesítő vizsgát 1888 szeptember 15-én tett Pápán. 33-an vizsgáztak ekkor, akik közül Barsi Sándor bokodi, Fodor Gyula mezőlaki, Galambos László rétéi, Demjén Márton veszprémi, Mezey Pál kutasi, Rébék László dégi, Tánczos Gyula balatonudvari, Neupor Béla dereskei, Szabó Kálmán soponyai, Szűcs Zoltán enyingi lelkészek vannak még életben, Borsos István, Kis József és a többiek már mind elhunytak. Rendes lelkészi szolgálatát Nádasdladányban kezdte meg, ahol két évet töltött, innét a tekintélyes lepsényi gyülekezet választotta meg lelkészének s itt maradt tizenegy évig, amikor 1901-ben az egyházkerület bizalma a pápai theol. akadémia gyakorlati tanszékébe ültette. Katedráján épen 25 évet töltött; 1926 szeptember 1-én ment nyugdíjba. Mint tanár a saját szaktárgyain kívül hosszú ideig előadta a bibliai régiségtant, a bibliai földrajzot, az ó- és újszövetségi bevezetést. Előadásait jellemezte mindenhol átütő erős evangéliumi hite, egyéni bibliatanulmányozás útján szerzett alapos bibliaismerete, az életet ütött szemmel néző bölcs keresztyénnek sok érdekes tapasztalata. A csendes, kitartó munka embere volt. Vállalt kötelezettségeit örömmel teljesítette. 1907-ben résztvett az Evangelical Alliance-nak Londonban tartott világgyülésén, ahol örömmel újította fel és szélesbbítette ki skóciai diákéveiben szerzett nagybritanniai egyházi összeköttetéseit. Magán és családi élete is az evangélium üdítő vizéből táplálkozott. Telve volt meghittséggel, csendes derűvel. 1890-ben házasodott, feleségül vevén Szabó Izabellát, dr. Szabó Aladár jelenlegi budapesti lelkész, a magyar belmissziói munkák első nagyszabású apostolának nővérét. Házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg, akik közül azonban csak Irén nevű leánya él. Isten kikutathatatlan végzete elvette leányukat, Lajos fia a világháborúban orosz fogságban halt meg, itthon pedig Aladár nevű, a legszebb reményekre jogosító theologus fiát tífusz ragadta el. A csapások megtörték, de „az Istennek békessége, amely minden értelmet felülhalad, megőrizte szivét és gondolatait a Krisztus Jézusban“. Mikor leánya férjhez ment, az ő boldog családi élete kies őszi virágzást hozott a szülők számára. Unokájával, iíj. Szutter Zoltánnal szeretett eljátszogatni és halála estéjén is annak akart örömöt szerezni mikulási ajándékkal. Irodalmi tevékenysége nevét az egész országban ismertté tette. Lapunkban, különösen a 90-es években szintén sokat dolgozott. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadásában jelent meg tőle Drummond Henrik hires könyvének: Természeti törvény a szellemi világban a fordítása.'Tudjuk, hogy e könyvnek sok támadója is volt, nemcsak külföldön, de hazánkban is, azonban még több barátja volt, amit bizonyít az a tény, hogy a magyar fordítás eddig három kiadást ért, oly siker, mellyel a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság egyetlen más kiadványa sem dicsekedhetik. Csizmadia szerencsés szemmel meglátta, minő müveket kell a külföld rengeteg irodalmából lefordítania a magyar közönség számára. Hastings Van Isten cimü apologetikus műve, Sheldon világszerte elterjedt Az Ö nyomaokain c. vallásos regénye, Dalhoffnak A keresztyén szeretet munkái cimü, a magyar viszonyok szerint átdolgozott müve, Kér János mélységes Egyházi beszedei mind a komoly magyar evangéliumi ébredés ügyét szolgálta. Az Ige érdekében vállalkozott arra a fárasztó munkára is, hogy összeállította Bibliai Szókönyv címen a revideált bibliafordítás alapján a legteljesebb magyar bibliai konkordanciát. Sokat dolgozott egy tudományos bibliai régiségtanon és földrajzon, de ezek nem készültek el. Bibliai földrajza, amint mondotta, csaknem egészen nyomda alá kész állapotban volt. Ennek alapján irta meg a bibliai földrajzot és természetrajzot a nagy közönség számára a Sylvester által kiadott Czeglédy-féle Bibliai Kézikönyvben. E mű hatodik köteteképen jelent meg legutolsó müve, két nappal halála előtt: Nehezebb szentirasi helyek magyarázata cimen. Amint az években előre haladt, úgy mélyült el mindig jobban Csizmadia Lajos hite is. A pápai gyülekezetben szívesen vett részt a gyülekezeti munkában. Sokáig presbiteri jegyző volt, er ől pár évvel ezelőtt lemondott, de presbiterségét haláláig megtartotta. Kis József lelkész halála után egy darabig mint helyettes-lelkész ő vezette a gyülekezetét. A bibliaköri munkában lelkesedéssel dolgozott úgy a theologián, mint a gyülekezetben. Halála hirtelen következett be. December 5-én este 10 órakor lefeküdt, hirtelen felkiáltott s pár perc alatt vége lett. A nyár folyamán trombosisa volt, valószínű ez okozta halálát. Temetése folyó hó 7-én volt nagy részvét mellett. A háznál dr. Vass Vince theol. tanár a Zsolt. 7n alapján, a sírnál Tóth Lajos főiskolai igazgató I. Móz. 122 alapján hirdette a vigasztalás igéit, Németh János főiskolai szenior pedig a volt tanítványok nevében búcsúzott el a kedves, szelidszavu prof sszortói. A főiskolai kántus gyászdalokat zengett, a bibliakörök tagjai az elhunyt kedvelt énekét énekelték el. L
