Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-11-25 / 48. szám
222. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928. hát, nem ismételt gyászistentiszteletet, hanem megfelelő emlékbeszédet felettük, itt nyíltabban, szabadabban beszélhetünk, elmondhatunk még olyant is, mit a templomban nem mondhatnánk el az emberkultusz vádja nélkül. A temetésutáni gyászistentiszteletek az Ágendából is, a liturgiából is törlendők. A papszentelés rendjében a Dunántúl gyakorlatban levőtől az az eltérés, hogy a térdeplő lelkészeket egy-egy bibliai igével nem a püspök, hanem a széniorok áldják meg. Ez tán azért helyesebb, hogy a szénioroknak némi aktiv, nem pedig csak néma statiszta szerepük lesz. A templomszentelésnél épúgy, mint a harangszentelésnél is helyesebbnek tartom, ha a sorrendben a felszentelés előbb következik, mint a rendes istentisztelet, csak azért is, hogy a legelső rendes istentisztelet már felszentelt templomban menjen végbe. A lelkipásztor beiktatásának helye, ideje és sorrendje a megszokott és helyes. A püspökszentelés kapcsán novum az, hogy fel kellene szentelnünk az esperest is, ami imádsággal, bibliaolvasással és megáldással történhetik az egyházmegyei közgyűlésen, vagy rendes istentisztelet keretében. Mivel az esperes ép olyan elválasztódja a gyülekezetnek Isten szolgálatára, mint a püspök, csak hatásköre s ennélfogva felelőssége kisebb: éppen úgy felszentelendő az egyházmegyén, mint a püspök a kerületen. Az esperes eddig csak beiktatva lett. A püspökszentelési szertartás menete a gyakorlaton alapul, nagyon lényegtelen különbséggel az egyházkerületek szokott módjától. Más egyházi elöljárók, tisztviselők felesketése és beiktatása címén az Ágenda az egyházközségi elöljárók, tisztviselők, fő- és algondnokok, presbiterek, tanítók, énekvezérek, egyházmegyei és egyházkerületi tisztviselők felesketéseiről és székfoglalásairól szól, melyről a bizottsági javaslat nem emlékezik meg. Az Ágenda utasításai helytállók, gyakorlatiak, valamint a 40. §-ban az egyház jogi életére vonatkozók is. Ismételten hangsúlyozom én is, hogy minden közönséges gyűlésnek a lehetőség szerint énekkel, de mindenesetre imádsággal, bibliaolvasással kell kezdődnie, imádsággal és áldással végződnie. „Az istentiszteletek sorrendje“ a megelőzőkben már adva van, úgyszintén említvék az „Istentiszteletek bibliai és hitvallási alkotó részei“ is. Az Ágenda gyakorlati része liturgiális példákat foglal magában a kereszteléstől kezdve a messze idegenben meghalt és eltemetett kedves temetése napján tartott házi istentiszteletig. E gyakorlati példák részben eredetiek, részben fordítottak és átdolgozottak; legfeljebb egyik-másik beszéd hosszadalmassága kifogásolható, de hát ezen minden gyakorlati lelkipásztor könynyen segíthet. (Vége) Az őrségi egyházmegye püspöki meglátogatása. Még ugyanaznap délután látogatta meg Püspök úr Kerczát. A senyeházai leventék biciklin Püspök úr elé kivonultak és elkisérték egész Kerczáig, hol nagy tömeg várta Püspök úr megérkezését a diadalkapu előtt. Darvas Oszkár körjegyző a körjegyzőség, Pongrácz Jolán az ifjúság nevében üdvözölte Püspök urat és ez utóbbi hatalmas virágcsokrot is nyújtott át. A lelkészlak előtt felállított diadalkapunál Hodossy Lajos lelkész intézett Püspök úrhoz igen megkapó beszédet az anya- és leányegyházközségek nevében. Megérkezése után Püspök úr nyomban istenitiszteletet tartott s a XCV. zsoltár 4. verse alapján felépített filozófiai mélységű egyházi beszédében rámutatott a világban lévő utak és ösvények sokféleségére, melyeken haladva keresi az ember boldogulását, s nagy meggyőző erővel hirdette, hogy „ha valaki végig tekint az életen, ha elgondolja, mi földi életének a célja és micsoda rendeltetést kell betöltenie, lehetetlen, hogy az értelem világánál megtalálja azt az utat, mely céljához vezeti. Ilyenkor mindig felsóhajt a zsoltáriróval: utaidat Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem“ és végül rámutatott az Ur Jézusra, mint egyetlen lehetséges Útra, aki által célhoz jutunk, békességet találunk és üdvösséget nyerünk. Érdemes a megemlítésre, hogy Kerczán az új énekeskönyv már teljesen be van vezetve, úgy, hogy az énekszámok is csak az új énekeskönyv szerint vannak jelezve. ístenitisztelet végeztével Püspök úr a templomban küldöttségeket fogadott. Elsőnek a presbitérium ragaszkodó szeretetét Hodossy Lajos lelkész tolmácsolta; Fülöp János magyarszombatfai körjegyző azoknak a községeknek küldöttségét vezette Püspök úr elé, melyekben a kerczai anyaegyházhoz tartozó református hívek laknak és igen szép beszédben szólott a püspöki látogatás jelentőségéről. A legmegkapóbb azonban az volt és könnyek ültek mindenki szemében, amikor az elszakított leányegyházak hivei tisztelegtek Püspök úr előtt, akiknek nevében Hodossy Lajos lelkész a babyloniai fogságból vett illusztrációkkal vázolva elszakított véreink helyzetét, mély hittel és élő reménységgel meghatottál! és meghatóan köszöntötte Püspök urat. Igen mély hatást keltett Hodossy Lajos lelkész beszéde is, de még inkább Püspök úr prófétai erejű válasza, melyben kitartásra, hitük és reménységük megőrzésére kérte elszakított véreinket, biztosítva őket szeretetéről és arról, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is munkálkodni fog, hogy ismét egyek legyünk területileg is. A negyedik küldöttséget Szabó István veleméri tanító vezette, aki az összes leányegyházak tanítói nevében köszöntötte Püspök urat, majd Ugray József kerczai tanító a tüzoltó- és levente-egyesületek nevében és végül az iskolás gyermekek külön az anya- és leányegyházakból járultak Püspök úr elé és kérték Isten áldását életére és útjára. Az istenitisztelet, illetve a küldöttségek fogadása után Püspök úr presbiteri gyűlést tartott, melyen az istenitisztelet buzgó látogatására, énekkar és takarékmagtár építésére hívta fel a figyelmet. Vacsorára Hodossy Lajos lelkész kedves családi körben látta vendégül Püspök urat kíséretével együtt. A vacsora előtt igen kedves meglepetés volt Püspök úr számára, előbb a leventék és tűzoltók lampionos felvonulása, utána pedig Hodossy Lajos lelkész által szervezett „családi énekkar“ gyönyörű szerenádja; karnagy maga Hodossy Lajos lelkész s egyúttal a kedves kis énekkar basszistája, tagjai voltak a nagytiszteletü asszony és kis leánykái, Ugray kántortanító és felesége, Koós Jolán magyarszombatfai tanítónő és Koós Katica, Baja József nyug. menekült tisztviselő és felesége. Ezáltal a kis énekkar által előadott darabok nemcsak művészi precizitásukkal gyönyörködtettek, hanem a családi szeretet melegségének megéreztetésével és a falusi úri családok harmóniájának megbizonyításával úgy hatottak, mint ölelő kar és szinte azt susogta lelkünk az énekek visszhangjaként: „Jó minekünk itt lennünk“. A körút legkedvesebb emlékei között őrizzük meg e kis családi énekkar emlékét. Vacsora alatt megérkezett a helybeli római katholikus plébános is, aki a fehér asztalnál tolmácsolta egyházközsége üdvözletét Püspök úr előtt; utána felszólalt Kiss Elemér főszolgabíró, aki Kerczán újra csatlakozott Püspök úrhoz, de egyszersmind el is búcsúzott tőle járásának a püspöki körút programuljába utolsó helyen felvett községében.
