Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-10-21 / 43. szám

1928.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

201. oldal.

©@@©@®®®@®®®®®©@@®@®@®@®@®©®@®@@®@®®®@® © @

| VEGYESEK I

@©@@®®©®@©@@®®@@®@@@@©@@®©@©©©©@©@@©@@®

Felhívjuk a Nagy tiszteletű Lelkész Urak figyelmét, hogy a reformációi perselypénz az országos református egyházi közalap javára küldendő be az egyházmegyei közalapi pénzkezelőkhöz.

— Deissmann Adolf berlini tanár, az Újszövetség világhírű kutatója, dr. Antal Géza püspök úr 40 éves lelkésztanári jubileuma alkalmából a következő levelet irta Püspök úrhoz: „Kedves Régi Barátom! Áldásos egyházi működésed mostani jubileuma kedvező alkalom nekem, hogy a messze távolból is köszöntselek Téged és biztosítsalak arról, hogy lélekben azon a szép ünnepen én is együtt vagyok veletek. Nagy örömmel emlékezem mindig vissza a mi Tübingában együtt töltött szép napjainkra, akkor Te még karcsú ifjú, barátságos szemű és jó szívű egyetemi hallgató voltál és minket a barátság köteléke fűzött hozzátok magyar bajtársakhoz. Azután az Isten különböző utakon vezetett mindegyikünket s ha sokáig megszakadtak is a szálak, lelkileg azonban mégis mindig egyek voltunk. A háború utáni idő közös tragédiája hozott össze ismét személyesen bennünket azokon a hollandi őszi napokon, melyeknek zűrzavarából és nehézségeiből a résztvevők jóakarata folytán mégis hasznos gyümölcsök termettek. Akkor kedves Antal barátom mi szónélkül is megértettük egymást, mindketten hazaíiui bánattól mélyen lesújtva, de mindketten afelől is megbizonyosodva, hogy az evangélium az erőnek és bizakodásnak egyetlen forrása még a legnehezebb megpróbáltatások között is. Azóta gyakran találkoztunk és együtt dolgoztunk annak az egyetemes közösségnek a felépítésén, amelyben a két nagy magyar protestáns egyház olyan nagyra becsült helyet foglal el. A jelenkor nagy mozgalmában való együtt dolgozás érlelte azokat a magvakat, amelyeket a mi ifjúkorunk tübingai aranyos napjai belénk elvetettek. Most itt állsz életed fontos szakaszának magaslatán és hálásan tekintesz vissza és bizonyára bizakodva előre. Nem állsz ott egyedül, hanem körülvesz Téged a hála, szeretet és hűség és az ünneplők ezen gyülekezetébe szabad legyen nekem is belépnem és biztosítanom Téged arról, hogy én Istennek különös kegyelmét kérem Reád és Tieidre és mindenek felett a reád bízott magas méltóságra. Odaadó szeretettel mindig régi barátod és testvéred: Deissmann Adolf“.

— Gyászhirek. A sárospataki főiskolát súlyos gyász érte. Világi gondnoka Dókus Gyula, életének 79-ik, gondnoki működésének 42-ik évében 1928 október hó 12-én meghalt. Egyéniségét és munkásságát a főiskola gyászjelentése a következő szép szavakkal méltatja: „A dicsőséges magyar múltnak volt rajongója, a magyar élet drága emlékeiben való növekedés volt élete. Ebből a múltból azonban ideálokat szívott mindenek felett magába s ezért a magyar múlt eszményeinek lobogása volt az élete. Ilyen eszményeken táplálkozott Alma Materünk kebelén, mint főiskolánknak halálig hű és hálás tanítványa s ilyen eszményeket lobogtatott főiskolánkban, mint annak 42 éven át világi gondnoka. Elsősorban erős kezű kormányzója volt főiskolánknak, de keblében meleg szív dobogott s abból fiúi szeretet áradott főiskolánkra. Vézéri helyéről nemcsak eszményeket lobogtatott, hanem beleszőtte iskolánkba erejének, munkás életének javát s így áldozott érte hűséges leikével csaknem egy félszázadon át. Főiskolánkhoz hozzánőtt nemes lelkű testvérével együtt, plántáltak, öntöztek, az egek Urától várva a növekedést. Emlékét kegyelettel őrizzük főiskolánk százados falai között. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek temlomában és onnét többé ki nem jő . . . (Jel. könyve 3:12.)“ A megboldogultban Dókus Ernő konventi és zsinati világi elnök bátyját gyászolja. A hű munkás emlékezete áldott.

Súlyos veszteség érte a komáromi ref. egyházat, egyik agilis presbitere, dr. Toóth Zsigmond, Komárom városa helyettes polgármesterének folyó hó 13-án történt elhunytával. Temetésén részt vett az egész város felekezeti különbség nélkül. A református templom előtt felállított ravatal mellett

Lőke Károly esperes Zsoltárok könyve CII. 25. verse alapján tartott gyászbeszédet, a temetőben pedig Sáry Imre lelkész búcsúzott az egyház és a város nagy halottjától.

— Kapi Béla püspök beiktatása Győrött. Kapi Béla evangélikus püspök, ki eddig a szombathelyi protestáns egyház lelkésze volt, folyó hó 7-én vett búcsút szombathelyi gyülekezetétől s folyó hó 14-én foglalta el Győrött lelkészi állását. A beiktató ünnepségen részt vett dr. Antal Géza püspök úr is, ki a dunántúli egyházkerület és a győri ref. egyház nevében üdvözölte a dunántúli evangélikus egyházkerület püspökét új lelkészi állomás helyén a Győri Hírlap szerint a nap egyik legszebb beszédével. Délben bankett volt, melyen egyházkerületünk püspökét úgy a reá szóló felköszöntő alatt, mint távozásakor rendkívül meleg ovációban részesítették. A banketten Kapi Béla püspök urat Győry Elemér református lelkész köszöntötte fel szép szavakkal. Kapi püspök urat új állomáshelyén mi is meleg szeretettel köszöntjük és tevékenységére Isten gazdag áldását kérjük.

— Keresztelő dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnok úrnál. Kedves családi ünnep folyt le dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnok úr budapesti Géza-utcai lakásán folyó hó 17-én, amikor második kis leánykáját keresztelte meg dr. Antal Géza püspök úr a szülők, dr. Darányi Gyula, dr. Hóman Bálint s még néhány családtag jelenlétében. Szívből kívánjuk, hogy a kis újszülött leányka, ki a keresztségben Mária Anna Antónia nevet kapott, növekedjék testben, lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben, hogy legyen szülőinek és hozzátartozóinak örömére és boldogítására.

— LJj egyetemi tanár. Kállay Kálmánt, régebben pápai theol. akadémiánknak a tanárát, aki az elmúlt esztendőkben a debreceni lelkészképző-intézet tanára volt, a kormányzó az „ószövetségi irásmagyarázat és segédtudományai“ tanszékére debreceni nyilvános rendes egyetemi tanárrá nevezte ki. Szívből gratulálunk.

— A Protestántizmust Védő Nemzetközi Szövetség

folyó hó 15—18. napjain tartotta gyűlését Budapesten és Debrecenben. A budapesti gyűlésen részt vettek egyházkerületünk részéről dr. Antal Géza püspök, dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok s lapunk felelős szerkesztője. A 15-én délután a konventi székházban tartott ülésen dr. Antal Géza püspök úr tartott német nyelvű előadást egyházunk felekezetközi viszonyairól s ugyanaz nap este ő köszöntötte fel a konventi elnökség megbízásából az egybegyült vendégeket református egyházunk nevében a Nemzeti Kaszinó külön termében. Dr. Balogh Jenő főgondnok úr a kálvinién templomban, a nyilvános gyűlésen megnyitó beszédet mondott. A szövetség két napi budapesti ülésezés után Debrecenbe ment, honnan csütörtökön újra Budapestre visszatérve, pénteken oszlott szét.

— A balatonfőkajári református gyülekezetnek október 7-én szép ünnepe volt. Díszesen renovált templomába özv. Szalay Józsefné Rozs Ilka 5600 pengős költséggel új orgonát állíttatott, mely ekkor adatott át rendeltetésének. A felszentelő imádságot Medgyasszay Vince mezőföldi esperes mondotta, az igét pedig dr. Vass Vince theol. professzor hirdette az L. zsoltár 5. versének alapul vételével. (Gyüjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet.) Meggyőző erővel beszélt az áldozatkészségnek leikéről s kegyelettel hódolt az aradi tizenhárom vértanú emlékének is. Bakó Béla szabadhidvégi lelkész keresztelt, Bakó Lajos helyi lelkész pedig röviden ismertette a templom és parochia renoválásának, valamint a tanítói lakáson és az iskolán végzett jelentősebb javítási munkáknak lefolytatását, mit hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönből teljesíttetett az egyház. Örömmel vette tudomásul a gyülekezet, hogy özv. Gáspár Pálné és Mészáros D. Józsefné — az egyházgondnok neje — szép kivitelű urasztali- és szószékterítőt, Cserky Ádám presbiter és neje egy urasztala alá, használandó nagyobb szőnyeget s a padsorok közé 33 folyóméter futószőnyeget ajándékoztak, Horváth Gizella úrnő pedig vörösmárvány keresztelő kutat rendelt a templom részére. Az ünnepélyre kilenc palástos lelkész vonult fel és zsúfolásig