Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-09-30 / 40. szám
186. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 tikai hivatal stb. nevében dr. Konkoly-Thege Gyula, az országos protestáns patronázs nevében dr. Lázár Andor, a Zsófia Gyermekszanatórium és Dunántúli Közművelődési Egyesület nevében dr. Fodor Oszkár, Komárom, Szomód, Tata egyházak nevében Lőke Károly esperes, a Pápai Hitelbank nevében dr. Kende Ádám ügyész, a helybeli református egyházközség nevében dr. Csehszombathy László főgondnok köszöntötték meleg szeretettel a jubiláló főpásztort, aki a délelőtt és délután folyamán több mint három órát igénybevevő fogadtatás fáradalmai dacára minden egyes küldöttségnek teljes fizikai és szellemi frisseségben változatos szépségű válaszokat adott. Két óra tájban az üdvözlő küldöttsgéek fogadtatását megszakították s a helybeli és vidéki vendégek a nőnevelő-intézet gyönyörűen feldíszített nagytermében jöttek össze társas ebédre, amelyen 230-an vettek részt. Az első felköszöntőt a kormányzóra dr. Balogh Jenő főgondnok mondotta. Körmendy-Ékes Lajos főispán dr. Antal Géza püspököt, Medgyasszay Vince esperes Klebelsberg Kunó gróf minisztert, dr. Segesdy Ferenc egyházker. főjegyző dr. Baltazár és Kapi püspököket, dr. Jókay-Ihász Miklós a vendégeket, dr. Baltazár Dezső dr. Balogh Jenőt, Klebelsberg Kunó gróf az állam és egyház közös üdvét, Kapi Béla a nőnevelő-intézetet, dr. Óvári Ferenc a teljes Magyarországot, dr. Csajághy Károly a professzorok professzorát, dr. Antal Gézát éltették ékesebbnél ékesebb beszédekben. Frenetikus hatást keltett dr. Antal Gézának a felszólalása, amelyben tudtul adta, hogy a magyarok nagy barátja, lord Rothermere, aki a kollégiumnak 40.000 pengőt ajándékozott, a nála időző Rákosi Jenővel együtt Velencéből őt táviratilag üdvözölték s felhatalmazást kért arra, hogy az ünneplő társaság nevében a nemes lordot ő is táviratban üdvözölhesse. A felhatalmazást a vendégsereg zúgó tapsok között adta meg. Pongrácz József theol. tanár a külföldről jött levelek, sürgönyök közül Deissmann Adolf, a világhírű berlini tanár, dr. Antal Géza püspök iskolatársának meleghangú levelét, Choisy Jenő genfi egyetemi tanárnak a theológiai fakultás, Japikse N. neves holland történésznek a Királyi Történelmi Bizottság és Keller Adolfnak az Európai Protestáns Központi Segítőiroda vezetőjének üdvözletét olvasta fel. A nagyszabású bankettről a társaság négy óra után oszlott szét, amikor is a tornateremben tovább folytak az üdvözlések s tartottak majd hét óráig. A jó Isten sok áldást adott már dr. Antal Gézán keresztül széles köröknek, hisszük, hogy élete hátralevő részében még inkább felhasználja Püspök urunkat országa dicső céljainak munkálására, a szeretet és irgalom műveinek hatalmas arányú gyakorlására, egyházkerületünk, ennek intézményei és magyar hazánk felvirágoztatására. Azzal a szívből jövő kívánsággal zárjuk tudósításunkat, hogy továbbra is adjon neki az Ur Isten erőt, egészséget. Ad multos annos. A Pápai ref. Kollégium Diákszövetségének megalakulása. A sok szép és lélekemelő ünnepség között, mely Pápa városában a múlt héten főtiszteletü és méltóságos dr. Antal Géza püspök úr lelkészi és tanári szolgálatának 40 éves jubileuma alkalmából lefolyt, jelentőségét s főiskolánk jövőjére való kihatását illetőleg a legemlékezetesebbek egyike volt a Pápai Kollégium Diákszövetségének 1928 szeptember 26-án való megalakulása. A főiskola dísztermében délután 4 órára összehívott alakuló értekezleten mintegy kétszázan jelentek meg az ország különböző részéből, ennél is többen jelentették be csatlakozásukat s az összehívó bizottságnak közel 800 pontos cim áll rendelkezésére. A megjelentek közt legidősebb volt a 85 éves dr. Berzsenyi Jenő felsőházi tag, aki 1863- ban tett érettségit s Marton Ignác hitközségi titkár, aki 1866-ban végezte a gimnáziumot. Az értekezletet dr. Anted Géza püspök úr nyitotta meg s a megjelentek üdvözlése után felkérte dr. Berzsenyi Jenő urat a korelnöki szék elfoglalására, aki ettől fogva korát meghazudtoló szellemi frissességgel vezette a gyűlést. Faragó János főigazgató előterjesztette az Alapszabálytervezetet, melyet az értekezlet kevés módosítással elfogadott. Majd megválasztották a tisztikart. Elnök lett dr. Antal Géza, alelnök dr. Borsos Endre, ügyvezető alelnök Faragó János főigazgató, titkár Fazekas Mihály, ügyész dr. Molnár Imre, jegyző dr. Adorján Gyula, pénztáros Vitéz Karcsay Béla, ellenőr Tóth Ferenc. A választmány tagjai: dr. Horváth Lajos, dr. Csajághy Károly, Chernél Antal, dr. Jókay- Ihász Miklós, dr. Korpády Zoltán, dr. Berzsenyi Jenő, dr. Lázár Ferenc, Vargha Kálmán, Mihály Sándor, dr. Liszkay Jenő, Medgyasszay Vince, Pongrácz József, dr. Szabó Sándor, dr. Domonkos Géza, dr. Lázár Andor, dr. Kende Ádám, dr. Szily János, Borsos Károly, dr. Simon András, Tóth Miklós, Bakó Lajos, Iglauer István, dr. Weltner Sándor, Ólé Sándor. Az első lépés megtörtént. Hisszük és reméljük, hogy amilyen jó volt a kezdet, olyan jó lesz a folytatása is s a főiskola 400 éves jubileumára hatalmas, az egész országot behálózó egyesület lesz a most megalakult szövetségből. • Megható az a szeretet és ragaszkodás, mely a volt tanítványok leveleiből megnyilatkozik a főiskola s annak tanárai iránt. A sok közül itt közöljük dr.# Pollák Illés levelét, melyet az alakulás alkalmából Faragó János főigazgatóhoz intézett: Budapest, 1928 szeptember hó 20. Tisztelt Főigazgató Ur! Mély szeretettel pápai főiskolánk iránt, melynek világnézetemet, bölcselkedésre való hajlamomat és minden szépért és igazért való lelkesedni tudásomat köszönöm, 60 év óta hozzátartozom ahhoz a baráti körhöz, mely ha szervezetlenül is, de eddig is szerette és fiúi kegyelettel szivébe zárta a pápai alma matert. Nem tudom, hová lettek volt osztálytársaim és bizonyára kevesen vagyunk már, akik szeptember 26.-án hálájuk koszorúját letehetik a főiskolánk emlékének szivünkben emelt szobor talapzatára, de én úgy érzem, hogy ahányan voltunk és ma még vagyunk, utolsó percig sem tudunk megfeledkezni arról a tanári karról, mely minket az életre előkészített és arról a főiskoláról, melynek légkörében az a tanári kar lelkesedést és a tanításra lehetőséget találhatott. Akik Bocsor István szájából a történelem oknyomozó megértését, Tarczy Lajostól a fizika csudáit. Szilágyi Józseftől a klasszikus ókor dicsőségét, Váli Ferenctől az élet bölcsességét és Kerkápoly Károlytól a gondolkodás mathematikáját hallgathatták és élvezői voltak annak a fenkölt szellemnek, mely mindezt, mint valami gloria körülfonta, az a pápai alma mater emlőin töltött éveinek emlékét és tanulságait, mint valami drága amulettet leikébe zárva, életén át magában és magával hordja. Nagyon szerettem volna eljönni és egy pálmaágat letenni arra a lelki emlékkőre, melyet Önök most a Múltnak, és arra a talapzatra, melyet a Jövőnek készítenek. Fájdalom, a néhány évvel ezelőtt ért
