Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-09-16 / 38. szám

Harminckilencedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1928 szeptember 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ♦.................................—................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -........—........................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZJÓZSEF THEOL. TANÁR FÁRA, FC- 4ft FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AMHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Egyházi élet. (Részlet dr. Antal Géza püspök úrnak az 1928 szept. 26-án kezdődő egyházkerületi közgyűlés elé terjesztett jelentéséből.) Ez év legkiemelkedőbb mozzanata országos zsi­natunk gyűlése, mely május hó 8-án nyílt meg Buda­pesten, a Kálvin-téri templomban tartott ünnepélyes istenitisztelettel. Istenitisztelet végeztével a zsinat tes­tületileg tisztelgett Magyarország kormányzójánál, hogy köszönetét nyilvánítsa a zsinat engedélyezéséért s azért, hogy az állam külön képviselőjének kiküldésé­től, bízva református egyházunk tagjainak hazafiságá­­ban, eltekintett. Az ünnepélyes megnyitás után rövi­desen megalakult a zsinat s hozzáfogott a törvényho­zási munkához, letárgyalván az iskolai és az egyházi bíráskodásról szóló javaslatokat. Vajha úgy oktatás­ügyünk terén, mint az egyházi fegyelmezés terén a letárgyalt és elfogadott javaslatok egyházi életünkre áldásos hatásuaknak bizonyulnának! Másik két törvényjavaslata zsinatunknak beható megvitatás végett leküldetett az egyházmegyékre: a lelkészválasztási és belmissziói javaslat s azok véle­ménye alapján módjában lesz egyházkerületünknek állást foglalni e törvényjavaslatokkal szemben, hogy így ezek is a közszükségletnek minél inkább megfelelő alakban kerüljenek ki a törvényhozói munkásságból. A zsinati ülésszak mintegy két heti időtartamra megszakította a mezőföldi egyházmegyében április hó 22-én megkezdett egyházlátogatásomat, melyet április 22-től május 6-ig, majd május 20-tól 24-ig tartottam meg, meglátogatván a belsősomogyi egyház­megye után legnagyobb egyházmegyénk összes gyüle­kezeteit. A fogadtatás szívélyessége s általában a kül­sőségek tekintetében ez a látogatás semmivel sem ma­radt a belsősomogyi egyházmegyében végzett körutam külső jelenségei mögött. A politikai hatóságok épen úgy, mint egyházunk hívei, mindent elkövettek, hogy megjelenésem mindenütt a benső szives szeretet je­gyében follyon le. Minden gyülekezetben rendes isteni­tiszteletet tartottam s istenitisztelet végeztével a kül­döttségek fogadása után az egyházak presbitériumával az előre beküldött jegyzőkönyvek alapján megbeszél­tem az egyház ügyeit. Adja a Mindenható, hogy ez az egyházlátogatás, amily bensőségteljes volt fogad­tatásom, épp olyan áldásos legyen a lelkekre való kihatásában. Örömmel jegyzem fel, hogy két gyüle­kezetben láttam azóta látogatásomnak maradandó em­lékét, az egyik a nádasdladányi gyülekezet, mely pár hónappal egyházlátogatásom után buzdító szavaim hatása alatt két új harangot szerzett be, a másik a balatonfőkajári gyülekezet, ahol nemes Szalay Jó­­zsefné szül. Rozs Ilka nemes szándékát, hogy elhalt szülői emlékére az egyház templomába orgonát állítson, megjelenésem elhatározássá erősítette s az orgonát 5600 pengő értékben a gyülekezet temploma számára megrendelte. Adja a kegyelem Istene, hogy megjele­nésem és igehirdetésem a szivekben, ha nem is a fenti módon megnyilatkozó, de az életre irányító és ki­hatásában áldásos lelki felemelkedést eszközölt le­gyen! Tisztelettel indítványozom, hogy fejezze ki egyházkerületünk a maga őszinte köszönetét mind­azoknak, akik utamon szívesek voltak elkísérni, a mezőföldi egyházmegye nagyérdemű elnökségének, nagytiszteletü Vargha Kálmán és Miklós Géza urak­nak, Pongrácz József és Győry Elemér theol. tanár uraknak, kik beszédeimet gyorsírták és a politikai hatóságoknak: Fejér és Veszprém vármegye alispán­jának és az illető járások főbíróinak. Az a hatás, melyet a püspöklátogatás alkalmá­val magamnak is alkalmam volt tapasztalni s amelyet a múlt évi belsősomogyi egyházmegyei esperesi jelen­tés éppen úgy, mint az ez ,évi mezőföldi egyházmegyei esperesi jelentés kiemel, indított arra, hogy a nem csekély fáradsággal járó körutat folytatva, püspöki jelentésem elkészülte után meglátogassam még ez év folyamán az őrségi egyházmegye csekély számú egy­házait, a jövő év tavaszán pedig a tatai egyházme­gyében levő gyülekezeteket. Az őrségi egyházmegyé­ben boldog emlékű elődöm, Antal Gábor járt 1899- ben, a tatai egyházmegyében tudomásom szerint nem volt a múlt században generális vizitáció s ez a kö­rülmény különösen kötelességemmé teszi, hogy ezt a generális vizitációt a tatai egyházmegye gyülekeze­teiben is megtartsam. Úgy az őrségi, mint a tatai egyházmegye közgyűlése örömmel fogadta látogatá­som bejelentését és megtette, illetve határozata szerint a jövő évben megteszi az előkészületeket, hogy itteni látogatásaim is méltóan sorakozzanak a belsősomogyi és mezőföldi egyházmegyékben végzett látogatá­saimhoz. Ha csak az egyházlátogatás alkalmával tapasz­taltakból ítélném meg egyházi életünket, úgy feltétle­nül annak a bizakodó reménységemnek kellene kifeje­zést adnom, hogy ez virágzó és az istenitiszteletek látogatása a legmesszebbmenő igényeket is kielégítő. Fájdalom, az egyházlátogatás csak egy-egy kiemel­kedő nap a gyülekezet életében, amelyet az egyhangú napok egész sora előz meg és követ. Egyházi életünk­ről csak úgy alkothatunk megközelítő véleményt, ha éppen ezekben az egyhangú napokban figyeljük meg

Next

/
Thumbnails
Contents