Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-08-26 / 35. szám

154 oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1928.

áldozatkészség tekintetében semmi aggodalomra nincsen ok, a lelkészek és tanítók buzgó munkájáról tanúskodik az egyházias élet emelkedő irányzata. Aggodalommal látja azonban, hogy a losonci theol. szeminárium növendékei egyes helyeken kiszállnak és nem szerencsés módon ajánlják fel szolgálataikat az illető egyház ifjúságának evangélizálás céljaira való megszervezésére. Erről a szeminárium vezetősége bizonyára nem tud és szükségesnek mutatkozik hogy a túlbuzgó és tapasztalatlan ifjak felvilágosíttassnak. A konferenciák nemes voltát és célját elismeri, de elitéli azokat a kinövéseket, amelyek azok nyomában fakadhatnak. Helyteleníti a nagy reklámozást és elitéli, hogyha valamely lelkész a konferenciák miatt gyülekezetének lelki építését elhanyagolja.

A maga részéről az egyház megerősítésének hathatós eszközeit a templomi igehirdetésben, a vallásnak alapos és szorgalmas iskolai tanításában, a szülők példaadásában, az iffuságnak vasárnapi iskolába gyűjtésében, vallásos esték tartásában, a lelkipásztori gondozás fokozottabb gyakorlásában, a vezetők istenfélő életében, az önzetlen szeretetben és áldozatkészségben látja. Ezekkel az eszközökkel lehet eredményesen folytatni a lelkek építő munkáját.

A jelentéshez Mohácsy János dr. szólalt elsőnek, aki kijelentette, hogy nem érthet egyet az esperesi jelentésnek az ifjúság munkásságát elitélő részével, véleménye szerint örömmel kell fogadni a theológusokat, ha segítségére sietnek a lelkészeknek az ifjúság megszervezésében. Az esperesi jelentés e részét nem veszi tudomásul. Mórocz Mihály semmi aggodalomra való okot nem lát abban, ha a theológusok kiszállnak valamelyik gyülekezetben, az ő egyházában is jártak és igen elismerésreméltó munkát végeztek. Boross Kálmán a konferenciázókat vette védelmébe, akiknek tevékenysége csak a hitélet fejlesztésére irányul és céljuk a buzgó vallásos emberek számát szaporítani. Kúr Géza az esperesi álláspont mellett szólal fel és nagy helyeslés közben helyteleníti a szeminárium hallgatóinak eljárását. Majd Galambos Zoltán hosszabb beszédben szól a tárgyhoz és keresi az összhangot az esperes álláspontja és a konferenciázók munkássága között. Szerinte semmi ellentét nincsen a kettő között, mert szóló is azt tartja, hogy az a konferencia eredmény nélküli, amely csak a szalmalángot lobbantja fel, de nyomot nem hagy a lelkekben.

Gyalókay László esperes, aki az elnöki széket átadta Tóth Kálmán tb. esperesnek, az elhangzottakra azt válaszolja, hogy hosszú évtizedek tapasztalatai érlelték meg felfogását, amely nem tartja célravezetőnek a lelkiélet kiépítésére nézve az eszközök örökös váltogatását és a kísérletezést. A jelentésében körvonalozott álláspontját kénytelen fenntartani, mert meggyőződésével jönne ellenkezésbe, hogyha ezt nem tenné. Ha a közgyűlés a felelőssségteljes, fontos kérdésben más véleményen van, az esperesi tisztet kész az egyházmegye rendelkezésére bocsátani.

Az esperes lemondásának bejelentésévél szemben a közgyűlés azonnal egyhangúan állást foglalt és zajos „Nem fogadjuk el“ felkiáltásokban adott ennek kifejezést. Az esperes azonban a tanácskozótermet is elhagyta, amely után a vita tovább folyt. A felszólalók valamennyien kifejezést adtak annak, hogy a lemondást nem fogadják el és Parais Árpád, Boross Kálmán felszólalása után Soós Károly főjegyző tett konkrét indítványt arra, hogy az általa már előbb előterjesztett javaslat szerint fogadja el a közgyűlés az esperesi jelentés ide vonatkozó részét, szavazzon bizalmat az esperesnek és lemondását ne vegye tudomásul.

Nagy Nándor világi elnök feltette a kérdéseket és a közgyűlés a jelentést óriási szótöbbséggel tudomásul vette, az esperes lemondását pedig egyhangúlag nem fogadta el.

Gyalókay esperes elfoglalván az elnöki széket, az esperesi jelentés feletti tárgyalás folytatódott. Az egyházmegyei főjegyző további ismertetése után a közgyűlés többek között feliratot intéz a felettes egyházi hatóságokhoz, hogy az Iskolaügyi Referátus illetékes osztályánál hassanak oda, hogy a nyelvrendeletet a tanfelügyelők a magyar iskolaszékekkel és tanítókkal szemben tartsák be.

Majd kegyeletes érzéssel emlékezik meg a jelentés Nagy Kálmán lakszakállasi, Tóth Béla cs. aranyosi, Lénárth Lajos kisujfalusi, Soós János zsigárdi lelkészek, Böjthe Sándor theol. szenior elhunytáról, valamint a Balogh Elemér püspököt hőn szeretett hitvesének elhunytával ért gyászáról, hasonlóképen Vecsey Kálmán martosi, Gáspár Sámuel csúzi tanítók elhunytáról. A megboldogultak emlékét az egyházmegye jegyzőkönyvében örökíttette meg.

Lelkes Ferenc kisujfalusi h.-lelkésznek bátorkeszi rendes lelkésszé választását tudomásul vette a közgyűlés, amely dr. Hepp hollandi egyetemi tanárnak, az április 17-én tartott rendkívüli egyházmegyei közgyűlésen tartott magasröptű előadásáért köszönetét fejezte ki. A kamocsai lelkészt a polgári közigazgatási hatóság két ízben összesen 500 koronára büntette azért, mert a református iskolában vizkereszt és boldogasszony napjaira nem rendelt el szünetet. Ezt a vallássérelmi esetet az egyházmegye bejelenti az Egyetemes Konventnek.

Az egyházmegyei közgyűlés kimondotta, hogy a lelkészi és tanítói jövedelmeket biztosító földeket semmiféle kölcsönnnel megterhelni nem lehet és erre az esperes engedélyt nem adhat. A tanügyi bizottság létszámát az elnökön és jegyzőn kívül három lelkészi és három tanítói tagban állapítja meg a közgyűlés és a bizottság tagjaivá Csekes Béla, Galambos János, Parais Árpád lelkészeket, Kovács Alajos, Osztényi József és Tóth Mihály tanítókat választotta meg.

A közgyűlés az esperes javaslatára Soós Károly egyházmegyei főjegyzőt az alesperesi cimmel és jelleggel ruházta fel, mely után a közgyűlés az esperesi jelentést tudomásul véve, Gyalókay László esperesnek működéséért elismerő és hálás köszönetét nyilvánított.

Délután 3 órakor folytatta az egyházmegye közgyűlését, amelyen letárgyalták a különböző bizottságok jelentéseit, a számvevőszék jelentését, a könyvtáros jelentését. Több kisebb jelentőségű ügynek letárgyalása után Gyalókay László esperes este fél 8 órakor zárta ba a közgyűlést. (Komáromi Lapok.)

Dunántúli Evangelizáló Konferencia.

Győrött augusztus 11 és 12-én tartatott. Isten iránti hálával szemléltük benne a lélek csudálatos megmozdulását. Igaz, hogy bibliakörök, csoportokban és házanként való bibliaórák jól előkészítették a talajt a konferencia magvetésének befogadására, de — mégis csudálatos, szinte hihetetlen az, amit ott láttunk. A 3000 lelkes református, a 6000 lelkes evangélikus egyház hatalmas tömegei mindkét napon, de különösen vasárnap zsúfolásig megtöltötték a rendelkezésre álló termeket, templomokat s a szerető Krisztus hálójába belekerült tömegből egy lélek sem találkozott, aki az előadások éjszakába benyúló végezte előtt onnét távozni akart volna. Szombaton délután 3 órakor kezdődött az