Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-08-26 / 35. szám
Harminckilencedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1928 augusztus 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE • ................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. - ................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FŐMŰNK AT ÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐIGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Mezőföldi egyházmegye véleménye a bel missziói törvénytervezetről. Egyházmegyei közgyűlésünk a belmissziói bizottság javaslatára, az orsz. zsinat elé benyújtott s véleményezés végett az egyházmegyékhez letett törvénytervezetet, mely egységes szervezetbe akarja foglalni az egyházi hivatalos szervek s az egyház testéhez tartozó, valamint a hivatalos egyházzal csak laza viszonyban álló, u. n. szabad belmissziói egyesületeket, anyaszentegyházunk égisze és vezetése alatt, ami égetően szükséges, azt a törvénytervezetet, amelynek elgondolása az, hogy anyaszentegyházunk missziói munkások szakszerű kiképzésével és munkába állításával valóban misszionáló egyház legyen, a missziói szövetségről szóló §-ok kivételével melegen üdvüzli. A missziói szövetség azonban sem helyesnek, sem szükségesnek, sem kivihetőnek nem tartja, minél fogva az erre vonatkozó §-okat töröltetni kéri. Nem volna helyes a missziói szövetség törvénybe iktatása, mert az olyan új szerv lenne magyar ref. egyházunkban, amely széles rést ütne a presbiteri elven, azután félreértésekre, huzavonára, zavarokra, sőt bomlásra, szakadásra vezethetne. A presbiteri elven ütött helyrehozhatatlan szakadékkal, a gyülekezet tagjainak intézményes és erőszakos kétfelé szakításával olyan bomlást és helyenként olyan összeomlást idézne elő törvénnyé válása esetén a tervezet, amiért maguk a tervezet készítői sem vállalhatnak felelőséget. A presbitérium mellett ott lenne a missziói bizottság, amely lelki ügyekben a presbitériumtól függetlenül intézkednék, ez valami magasabb fórum lenne, a presbitérium csak anyagi ügyekkel, kerítések javíttatásával foglalkeznék. Ott lenne az egyházban a missziói szövetség, vagyis ekklézsia az ekklézsiában, kétfelé osztatván az egyháztagok: élőkre és holtakra. Meg-meg jelennék a gyülekezetbe a missziói lelkész, aki a gyülekezet tagjaival külön foglalkoznék a lelkész és presbitérium háta mögött, esetleg annak ellenére, missziói szövetséget alkotna a fiatalságból, esetleg azt szembe fordítaná a lelkésszel és presbitériummal: lenne olyan felfordulás, hogy a gyülekezet soha lábra nem állna. Nem is kivihető a missziói szövetség megvalósítása, mert a magyar földmivességnek nincs heti bevétele, mint a külföld, vagy a magyar főváros ipari és kereskedelmi munkásainak. Még a segélyegyleti filléres betétek után is sokszor fizet intődíjat vagy késedelmi kamatot. A hetenkénti zaklatás nálunk még a legbuzgóbb egyháztagoknál is visszatetszést, sőt elidegenedést eredményezne. A hitéletet sem lehet azzal fellendíteni, ha a terheket emeljük híveink vállán. Hiszen a meghanyatlást épen anyagi nehézségek és súrlódások okozták. Ám meg kell próbálni városi helyeken önkéntesekből toborozni ilyen missziói szövetségeket és ha beválnak és életrevalóknak bizonyulnak, csak azután lehet meggondolás és nagy előkészítés után a törvényesítésről beszélni. A missziói szövetségtől eltekintve is van pár észrevételünk és megjegyezni valónk: a) nem tartja közgyűlésünk megengedhetőnek „mea culpa“-zni törvény keretében olyan módon, amint azt a javaslat 1. §-a teszi. Helyesen jegyzi meg egyik kisköri értekezlet jegyzőkönyve: „Hiszen a törvény a kívül valók kezén is forog és vezeklő kitételeivel, vagy mulasztásaink hangoztatásával ezeknél csak kárörömet ébreszt. Az emberek előtt hitvallóknak kell lennünk, nem pedig sopánkodóknak“. b) az 1—3. § helyett bizottságunk azt venné fel: „A missziói tevékenység a magyarországi református egyház munkájának lényeges alkotó része, mely két fő ágra oszlik: a belmisszióra és külmisszióra“. c) a mi egyházunk tagjai súlyos terheket hordoznak. Nem szabad hát őket „névleges“, „holt“ vagy más ilyen tapintatlan és igaztalan jelzőkkel illetni. Ezek kihagyandók s a 4. §-ba ez veendő fel: „hitüket munkájukkal bizonyító egyháztagokká tegye“. d) az 5. §-ban kihagyandó: „bel és külföldi“. e) 7. § a belmisszió szervei: az egyház hatóságai, valamint hivatalos és önkéntes munkások. f) az iskolai missziói szövetségek létesítése egészséges gondolat. Ez a rom. kath. kongregációkkal szemben nagyszerű erőcsoportosítást jelentene. De a főiskolai ifjúságot nem szabad kivonni az egyházkerület hatásköre alól, azért a 43. § törlendő. A többi szakaszt nem érinti közgyűlésünk. E véleményt Ólé Sándor missziói előadó javaslatára a missziói bizottság terjesztette a közgyűlés elé, amely azt elfogadta. Közli: Vargha Kálmán egyhm. főjegyző. Püspöki egyházlátogatás a mezőföldi egyházmegyében. *Aájus 22-én indult Püspök úr Csajág felé. Útközben kiszálltunk az autókból és megnéztük az akarattyai öreg szilfát. Balatonfőkajáron keresztülhaladva, tanúi voltunk a lázas készülődésnek, amikor meglátták Püspök urat, meghúzták a harangokat. Csajág határában Jákóy Ernő főjegyző mondott a helyzetet nyíltan feltáró beszédet faluja számbeli fogyásáról. 40 szépen felpántlikázott banderista vezette a menetet. A falu szélén diadalkapu. A harangok zúgnak. A lelkészlak előtt levő díszkapunál várakozik Szűcs Dezső tb. esperes, lelkész a presbitérium élén és üdvözli Püspök urat, aki a leventék és iskolásgyermekek sorfala közt, virágesőben megy be a parókiára, közben átvéve Kovács Esztertől
