Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-06-24 / 26. szám

Harminckilencedik évfolyam.

26. szám.

Pápa, 1928 junius 24.

DUHÁBTŰLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

•............................-«■................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..........................................................

FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZJÓZSEF THEQL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ- IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐ«

A Második Orsz. Ref. Nagygyűlés határozatai.

III. A református sajtó.

A református nagygyűlés a múltba tekintve, megállapítja, hogy a reformáció Magyarországon a sajtó által vívta ki az egész nemzet javára győzelmeinek nagy részét. Századokon által a sajtó volt egyik leghasznosabb építőszerszáma s leghatalmasabb fegyvere. Ezért sajnálattal látja a Nagygyűlés, hogy most, amikor a sajtó óriási hatásával, a közélet páratlan jelentőségű tényezőjévé vált, éppen a református szellem nem rendelkezik kellő mértékben a sajtó eszközeivel.

A Nagygyűlés minden református ember elemi kötelességének tartja, hogy református könyvek és lapok olvasásával is belekapcsolódjék a református szellemi életbe. Kívánatosnak tartja, hogy meglévő hetilapjaink a hívek sokkal nagyobb körére terjesszék ki hatásukat, minden jogos helyi és egyházkerületi partikulárizmus mellett is sokkal egységesebben és így eredményesebben végezzék munkájukat. Örömmel, Isten iránti hálával szemlélve a református sajtónak minden eddigi szétágazását, a Nagygyűlés égető szükségét látja olyan sajtóorgánum megteremtésének, amely naponkénti megjelenésével, az élet minden területére kiterjedő érdeklődésével a napilapok tarka tömkelegében képviselje a református szellem erőteljes színeit s szolgálja e szellem által a magyarság törhetetlen és tiszta nemzeti gondolatának, a nemzet jövőjét biztosító belső egységnek, a széttört haza hősies munkával és áldozattal való újjáépítésének és naggyá tételének szent ügyét. A meglévő református sajtó megerősítésének s az égetően szükséges református szellemű napilap megteremtésének munkájára a Nagygyűlés egy táborba szólítja a reformátusok százezreit.

IV. Az egyke és a társadalmi bűnök.

1. A gyermekáldás bármilyen korlátozását Isten igéjével, amely a szent házasélet legelső és legszentebb feladatává a család fenntartását és továbbplántálását teszi, ellentétben állónak és így rettenetes bűnnek tartja; hirdeti és bizonyságot tesz róla, hogy akik ezt a bűnt űzik, azokra Isten haragja és az örök kárhozat vár, mint akik Istennek a rendelését hitetlenül és vakmerő módon megtörik;

2. Minden öntudatos református embertől, férfitől úgy, mint nőtől ervárja, hogy nemcsak részessé nem teszi magát ebben a vétekben, hanem mindenütt, ahol csak arra mód, alkalom és szükség van, félelmet félretéve, bátran és határozottan harcolni fog ez ellen a bűn ellen;

3. Felír az Országos Zsinathoz, hogy gondoskodjék egyetemes érvényű és alkalmas intézkedésekről, amelyekkel ez a bűn visszaszorítható, sőt kiirtható;

4. Bizalommal és nagy komolysággal fordul az

összes vallásfelekezetekhez, társadalmi egyesületekhez, intézményekhez, hogy e mindnyájunkkal közös veszedelemmel szemben fogjanak össze velünk és kezdjünk ellene elszánt küzdelmet;

5. Felír a magyar királyi kormányhoz, hogy a törvényhozásnak az útján tegyen nagyon szigorú olyan intézkedéseket, amelyek ennek a nemzetet is pusztító roppant veszedelemnek a gyökeres kiirtására — a bűn minden elrejtőzni és kibújni tudó leleményessége ellenére is — alkalmasak legyenek.

V. Egyházunk és a társadalmi kérdés.

A Nagygyűlés meg van győződve arról, hogy a nagy tömegeket lázban tartó társadalmi és gazdasági kérdések nem találhatnak másképen megoldást, csak úgy, ha az emberek hódolattal meghajlanak azok előtt az örök igazságok előtt, amelyeket Isten az Ö Igéjében félreérthetetlen világossággal kijelentett és ha minden emberi érdek és ösztön felett, amely ezeknek az örök törvényeknek ellene tör, elhatalmasodik a Krisztus leikéből kiáradó megújító és megtisztító erő.

A Nagygyűlés felismeri és hangsúlyozza azt a pótolhatatlan és alapvető szolgálatot, amelyet a társadalmi és gazdasági kérdéseknek megoldása körül az egyháznak be kell töltenie. A keresztyén léleknek és az egymás iránt testvéri kötelességet érző felelősségérzetnek felébresztése és nevelése által.

Amikor a Nagygyűlés Isten iránti hálával állapítja meg, hogy a keresztyén egyházak erre a szolgálatra világszerte erőteljesen felkészülnek és egységesen is összefognak, mint az ismeretes „stockholmi mozgalomban“, azzal a kéréssel fordul a magyar református egyház hivatalos tényezőihez, hogy a maguk munkássága körében szintén részesítsék a lehető legnagyobb figyelemben az egyház idevágó feladatait. Meg kell erősítenünk az egyház tagjaiban és általuk a nemzeti közvéleményben azt a meggyőződést, hogy az a társadalmi rend, mely szerint a társadalom kegyes tagjai egymás fölé és alá rendeltettek, olyan isteni végzés, amely ellen fellázadni a társadalom érzékeny testének végzetes megbontásával egyértelmű, de meg kell erősítenünk azt a meggyőződést is, hogy Isten bennünket testvéreknek teremtett s az Isten előtti egyenlőség minden embert olyan méltósággal ruház fel, amelynek megsértése ítéletet és veszedelmet hozó bűn, Isten akarata és a társadalom egészsége ellen.

Nagygyűlésünk ezért testvéri szívvel fordul azokhoz, akikre legnagyobb súllyal nehezedik a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzet sok megoldatlan kérdése, különösen az ipari és mezőgazdasági munkássághoz és kéri őket: lássák meg, hogy jogos panaszaikban és igaz törekvéseikben leghatalmasabb szövetségesük Krisztus Evangéliuma és Egyháza.

Ugyanilyen testvéri érzéssel fordul azokhoz is,