Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-10 / 15. szám
58. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. többi felejthetetlen igazság mind: csak előre bocsátott hajnali sugárzás volt, ami után el kellett jönni a nap teljes ragyogásának. És ez az Ő kereszthalálában történt meg. Az volt az Ö igazi prédikációja, amelyhez képest minden előző beszéde csak bevezetés volt. És minden csodatétele, amellyel betegeket gyógyított, vakokat látókká tett, éhezőket jól tartott és halottakat támasztott, — mind csak utalás volt valami még nagyobb szabadításra, csillogó, de mégis magában véve elégtelen előlegpénz valami még sokkal nagyobb ajándékra, — a bűntől és kárhozattól való örök váltságra, r aminek megszerzésére a keresztre hajtotta Őt az emberekhez való irgalmassága. Másoknál a halál félbemaradást jelent talán, aminek az emlékétől fájó szívvel fordulunk el, hogy legalább azt a töredék-életet szemlélhessük, ami megelőzte. Jézusnál a halál beteljesedést jelentett és azért nem fordítjuk „el tekintetünket róla, hanem ellenkezőleg: ha Ö róla akarunk megemlékezni, épen az Ő testének megtöretését és vérének kiontását idézzük a szemeink elé. Az Ő kereszthalálában lett Ő épen azzá, aminek örök hálával tiszteljük és imádjuk : Megváltónkká. A másik dolog, amit meg kell értenünk a halála tényének és egész személyiségének ebből az összefolyásából, Önként következik: nem érti meg az Ő halálát az, aki nem érzi ki belőle Jézusnak egészen személyes megnyilatkozását. És nem jól emlékezik meg ennél az asztalnál sem az Ő testének megtöretéséről és vérének kiomlásáról, aki csak tényeket, ha, még oly isteni tényeket is idéz fel a lejkében. Ö róla magáról emlékezünk itt „meg. Ö maga jelenik meg szemeink előtt. Ő maga tárja ki felénk általszögezett kezeit és Ö maga szól mihozzánk, úgy ahogy csak Ö szólhat és ahogy csak a szívünk titkos hallása foghatja föl azt. Az Ő áldott emlékezetére cselekedjük hát azt, amit erre a végre rendelt nekünk! A dunántúli református egyházkerület által kiadott KONFIRMÁCIÓI EMLÉKLÁP megrendelhető a főiskolai nyomdában (Pápa, Petőfiutca 13.) darabonként 32 fillér áron. 10 darab együttes megrendelésénél 20% engedmény. Minő belmissziói munkákat végezhetünk gyülekezeteink nyári félévében? 3. Vasár- és ünnepnapi igehirdetésünk ó-szövetségi textuson is Evangéliumot hirdessen, s vasárnap délutánokon is legyen mindenütt igehirdetés; 4. A vasárnap megszentelése érdekében szószéken és beszélgetésben s azontúl a belmissziói bizottságban tárgyalással tegyünk meg minden megtehetőt; egyházkerületi iratterjesztésünk megfelelő, nem elméleti, hanem elbeszélő traktátusokról gondoskodjék, hogy, mikor e nagy kérdést a bizottságban tárgyalni akarjuk, a traktátus felolvasásával jobban megközelíthessük célunkat; 5. Egyházfegyelmi tevékenység terén épen a vasárnap megszentelése érdekében is ki kell tűzni annak a célnak elérését, hogy lakodalmas esküvő szombaton ne tartassák. Eléggé el nem ítélhető, hogy városainkban szombaton este is rendeznek bálokat s onnan a rontás jön ki faluinkba. Szombati bál, szombati lakodalom megrontása a vasárnapnak. , Falusi gyülekezeteinken ez utóbbi általánossá vált. Álljunk ellene ! Inkább kockáztassuk meg, hogy néhány pár nem esküszik meg, minthogy egyházi segédlettel, lelkipásztorkodással vigyük bele a gyülekezet felét, vagy harmadát minden lakodalomnál a vasárnap megrontásába. Ennek a bizottsági megtárgyalásához is kellenének a traktátusok. — A reverzálissal szemben mindenütt törekedhetünk arra, hogy megfelelő presb. és közgyűlési határozatok hozassanak arra nézve, hogy a reverzálist adó fél gyülekezetünkből kirekesztessék. Az egyházfegyelmezés témáival foglalkozóknak egyébiránt figyelmébe ajánljuk azt a nagy egyházi hatalmat, amely bizonyos bűnökkel szemben a temetési szertartás szükebbre szorításával él, pl. nem enged prédikációs, vagy orációs temetést stb.; 6. Munkatársai a lelkésznek mindenütt első helyen a tanítók. Tanítói karunk érzi s aki közülük nem érezte volna még, érezze meg, hogy az iskola a templom mellett ref. egyházunknak legszebb belmissziói alkotása, melyre külföldi egyházak irigyelve tekintenek. Éreznie kell mindenkinek, hogy iskoláinkból Krisztus szava szól a szülőkhöz: „Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket!“. Krisztus szava szól az iskoláinkban tanított világi tárgyakhoz is: „Ne vegyétek el, hanem engedjétek, segítsétek hozzám jönni a gyermekeket 1“. Ugyané szavakat intézi Krisztus a tanítói karhoz is. Boldog az a tanító, aki így nézi az iskolát, melybe állíttatott, így e krisztusi szóra figyelmezéssel várja növendékeit, kiket tanítania kell. Boldog az a lelkész, akinek ilyen szellemű tanító a munkatársa; boldog az az egyház, mert előbbutóbb fel fog virulni, amelyben e szellemben működik az iskola. További munkatársak a belmissziói bizottsági tárgyalásokon nevelődnek, kiknek segítségével valamikor, ha az Úr akarja, elérhetjük azt a célt, hogy a belmissziói bizottság olyan tagokból álljon, minőket a konvent ügyrendje előír. Az iskolával kapcsolatban jegyezzük meg jól ma- i gunknak azokat a megállapításokat, amelyeket Horváth Mór mihályházai tanító tagtársunk hozott hatalmas fölolvasásban élőnkbe, — különösen az énektanítással kapcsolatban pedig azokat, melyeket — e thémába elmélyedve, Kovács Miklós nyárádi tanító tagtársunk adott elő. Előbbivel tanító tagtársaink, utóbbival énekeskönyvünk teljes szövegének az életre való erejével lelkésznek és tanítónak foglalkoznia kell: mi módon érhetnők azt el, hogy énekeskönyvünk teljes szövege ajkunkra kerülhessen s szivünkbe vésődjenek gyöngyei templomunkban. (Folyt, köv.) Kiss Zoltán.
