Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3. oldal. igaz. A 18 évi szolgálat a IX. fizetési osztály 2. fokozatába juttatott, de épen azért, mert terményfizetéses kántor vagyok, ép annyi a fizetésem, mint az első évében levő osztálytanítónak. Csudálatosnak látszik ez mindenki előtt, ki az értékegységeket nem ismeri és nem tud a tanítói díjlevél — és javadalmi jegyzőkönyv közötti differenciáról. Mi, kántorok az összes terményt megkapjuk, ami a díjlevélben van, de az állam nem azt számítja mit kapunk, milyen mennyiségben és minőségben, hanem az 1908 őszén felvett javadalmi jegyzőkönyet veszi alapul, ami bizony annyira téves és a tényállást nem fedő, hogy kerek 500.000 K az én havi veszteségem miatta. Az osztálytanítónak egy fillér vesztesége nincs, a kántor pedig, ki sokkal többet dolgozik évi 6,000.000 koronát veszít a tanítói fizetésből. A kántori dolog ingyen van ; vallásos estélyek, presbiteri gyűlések stb. annyira igénybe veszik a kántort, hogy fél nap szabadja nincs, mert akkor az ismétlő tanköteleseket oktatja ingyen és ennek honoráriuma, hogy havi 500.000 K-val károsul. A díjlevél tételei a javadalmi jegyzőkönyvben rettentően túlozva vannak, nincs tehát hátra egyéb lehetőség, hogy vagy az egyházkerület kötelezőnek tartja a javadalmi jegyzőkönyv tételeit, vagy, hogy az egyházkerület közbejár a kultuszkormánynál, hogy a díjlevelet vegyék alapul.“ Sajnos, a jogos panaszon egyelőre aligha lehet segíteni, mert a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a „Magyarországi Tanítóegyesületek Orsz. Szöv. “ részéről a tanítói sérelmek s köztük a kántortanítói illetménynek a tanítói fizetésbe olvasztása tárgyában a nemzetgyűlési képviselőkhöz intézett kérelmére válaszolva a kántori járandóság kettéválasztása kérdésében a következőket mondotta: „A kántortanítói járandóságok kettéválasztása nem oldható meg addig, amig erre a célra megfelelő fedezet nem fog rendelkezésre állani. Nem szabad u. i. figyelmen kívül hagyni, hogy ha csak a kántori illetmények egy csekély része (állásonként 60—70 aranykorona) hagyatik is számításon kívül a tanítói fizetés megállapításánál, erre a célra is, miután az igy figyelmen kívül hagyott összeg államsegéllyel pótlandó, évi 200.000 aranykoronára lenne szükség. Amig a fizetések általános emelésére nincs megfelelő fedezetünk, addig nehéz ilyen részletkérdés megoldására megfelelő fedezetet teremteni. S nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy amig a békében a kántortanítói illetmények nagy részénél a stóla is tanítói fizetésnek számíttatott, addig ma a stóla (ami igen sok helyen jelentékeny összeg) kivétel nélkül minden állásnál figyelmen kívül hagyatik. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a kántori teendők végzéséért egyáltalán semmiféle külön díjazást nem kap a kántortanítói állást betöltő tanító.“ 1 VEGYESEK 1 Olvasóinknak és munkatársainknak Istentől gazdagon megáldott boldog újesztendőt kívánunk! — Személyi hir. Dr. Antal Géza püspök úr f. hó 29-én Pápára érkezett, 30-án iskolai és egyházi ügyeket intézett és az esti gyorssal utazott el Komáromba. — Lelkészválasztások. A kissárói gyülekezet egyhangúlag Pap József hontvarsányi lelkészt, a honívarsányi gyülekezet egyhangúlag Pethő Sándor nemesoroszi lelkészt hívta meg lelkészének. Az egyhangú meghívás útján történt választásokhoz gratulálunk úgy a megválasztottaknak, mint a gyülekezeteknek. — A kanadai magyar református kivándorlók lelki gondozása tárgyában a következő levelet kaptuk: Nagytiszteletü Szerkesztő úr! Mostanában Magyarországról sokan kijönnek Kanadába. Közöttük természetesen nagy számmal vannak reformátusok is. Ezeknek a református új bevándorlóknak a lelki gondozását a kanadai presbiteriánus egyház, mint legrégibb, (20 éves) kanadás lelkészre, a négy nyugati tartományt (Manitoba, Saskatchewan, Alberta és British Columbia) illetőleg reám bízta. Jelentékenyen megkönnyítené a munkánkat s maguknak a bevándorló református testvéreknek is előnyére válnék, ha velem, lehetőleg már eleitől kezdve, összeköttetésben állanának. Ugyanúgy van ez például a magyar baptistáknál, valamint a más nemzetiségű s különböző vallásfelekezetü népeknél. Mi gondoskodni fogunk róluk minden tőlünk telhető módon s elsősorban arról, hogy itt is saját templomaikban s lelkészeiktől hallhassák Isten Igéjét. Nagy veszedelemmel jár ugyanis az, ha a bevándorló hosszú ideig idegen népek közt van, ahol ő nem törődik mivelünk s ‘ mi nem tudunk ő róla. így lassan meghal mindennek, ami múltjához köti. Volna-e szives, kedves Szerkesztő úr b. lapjában felhívni a lelkész urak figyelmét a fenti igen fontos tényre ? Mi nem kivándorlással foglalkozunk, hanem a már kész dologgal számolunk, ami elvégre is magyar és szent kötelességünk. Ha a jó Isten ide egy idegen világba rendelt sokunkat, itt sem akarunk pogányok lenni, hanem dicsérni Őt, a mi atyáink megszentelt törvénye szerint Lélekben és Igazságban. Érdeklődök Kovács János békevári lelkész (Kanada) Rev. John Kovach, Kipling, Sask. Canada címen írjanak. — Karácsonyfaünnepély. A Pápai Református Leányegylet december 23-án délután, saját helyiségében, bensőséges karácsonyi ünnepélyt rendezett a ref. elemi iskola növendékei számára. A leányegylet minden elemi iskolásnak adott karácsonyi csomagot, mely telve volt édességgel és ennivalóval, azonkívül minden növendék kapott füzetet, tollat és ceruzát. Az egylet vasárnapi iskolájának növendékei mind vallásos könyveket is kaptak ajándékba. Az ünnepélyen szereplő szavalókat özv. Széky Aladárné nt.asszony tanította be. Az ünnepi beszédet Pongrácz József theol tanár a vasárnapi iskola vezetője mondotta. A gyermekek és az ünnepélyen megjelent szülők meghatottan köszönték meg a szép ünnepélyt Geöbel Ilonka leányegyesületi elnöknőnek. — A sátoraljaújhelyi ref. belmissziói iskolába az első szemeszterre beiratkozott 117 hallgató, a második szemeszterre 87; mindkét szemeszter hallgatója volt, tehát az egész tanfolyamot végighallgatta 76 hallgató. Bizonyítványt kaptak az iskola hallgatói a tanfolyam látogatásáról. Akik mindkét félév látogatásáról szóló bizonyítványt nyertek, azok vizsgára bocsáthatók, amelynek letételéről külön bizonyítványt kapnak. A vizsga tárgyai: ó- és újszövetségi bibliaismertetés, hit- és erkölcstan, belmisszió, katechetika és egyházi ének. A vizsgát megelőzőleg minden tárgyból kollokválni lehetett, ami azonban kötelező nem volt a vizsgára bocsátást illetőleg sem. Az iskola helyisége a sátoraljaújhelyi református egyház tanácsterme vo't, melyet fűtéssel, világítással együtt ingyenesen bocsátott rendelkezésére az újhelyi gyülekezet. Kiadások fel nem merültek; helyiséget, fűtést, világítást ingyen kapott az iskola; személyzete, tanárai ingyen dolgoztak; csupán a vidéken lakó előadók közül az egyiknek, aki a legmeszebbről jött vonaton, vasúti költségeiül 1,108.000 koronát adott az iskola, mely összeg a beirási díjakból és az iskola által rendezett vasárnapi estélyek jövedelméből folyt be. A beiratási díjakon kivül semmit sem fizettek a hallgatók. A beiratási díjak megmaradó részét az egyház közszükségeire fordították. — Lapunk jelen számához olvasóink kényelmére 1927. évi fali naptárt mellékelünk. — A Magyar Diákok „Pro Christo“ Szövetsége (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) 1927 január 30 — február 1. napjain Budapesten téli diák-nagygyülést tart. A konferencia programmja: „A magyar nép Isten népe!“, „A modern diák hite“, „A teremtő Istenben“ ; „A megváltó Istenben“; „A megszentelő Istenben“; „Miben maradunk el
