Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-27 / 13. szám

Harmincnyolcadik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1927 március 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ... .................................................................- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. —.......-...................—....................—....­FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- #. FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A takarékmagtárakról. A múlt évi püspöki jelentés felhívta az egyház­kerületi közgyűlés figyelmét erre a szociális szempont­ból és az egyház anyagi élete szempontjából rendkívül fontos intézményre. A magyar református egyházak szociális életében, különösen a falusi gyülekezetekben, — de hiszen a magyar reformátusság 95 százaléka fal­vakban él — a legszebben a takarékmagtárak intéz­ménye fejlődött ki. Akkor, amikor még a szövetkezeti eszme csak bimbójában élt hazánkban s úgy a hitel-, mint a fogyasztási-szövetkezeti mozgalmak nálunk még teljesen ismeretlenek voltak, a református egyházak ke­retében már megindult egy mozgalom, amelynek célja az volt, hogy a gyülekezeti tagok anyagi jólétét elő­mozdítsa. A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben, sok gyülekezetben megalakították a hívek közadakozá­sából a takarékmagtárt és azóta, ahol megértéssel visel­tettek az intézmény iránt, gyönyörűen kifejlődött és ha­talmas erőforrássá lett az egyház anyagi életében. Mi jelentősége van a takarékmagtárnak szociális szempontból ? Az uzsora letörése, a szegény néposztály kizsákmányolásának megakadályozása. Egy példa a leg­jobban megvilágítja ezt. Az egyik zsellérnek szüksége van tavasz elején egy q zabra, vetőmagnak. Elmegy valamelyik szatócshoz, aki gabonakereskedéssel és ki­­kölcsönzéssel is foglalkozik. Kap tőle kölcsön egy q zabot és felírja a szatócs, hogy tartozik 24'40 pengő­vel, a zab folyóárával. Ősszel a zab ára 15 pengő mé­termázsánként. A zsellér tehát fizet ősszel a szatócsnak az egy q zab helyett 163 kg. zabot, amihez jön ennek mai napság 20 százalékos kamata, tehát végeredmény­ben 196 kg. zab lett a márciusi kölcsönből szeptem­berig. De a legtöbb szatócs nem is igen számítgat igy ma már, hanem egyszerűen azt mondja, hogy majd megduplázva hozza meg. Ez persze csak ott lehetséges, ahol takarékmagtár nincs, mert ez legfeljebb 10—12 százalékos kamatot számít ma is, úgy, hogy az egy q zab helyett csak 112 kg.-ot fizet vissza ősszel az adós. A két eljárás között bizony óriási a különbség. Úgy, hogy megérthetjük azt, hogy ahol takarékmagtár van, már egészen benne van a köztudatban, hogy a vető­magot a magtárból veszik kölcsön nemcsak a zsellérek, hanem sokszor a jobbmódu gazdák is. Ez a szociális munka a legjobban megegyezik a mi népünk öntudatos, vagy érzékeny természetével, mert az ilyen segítség önérzetét nem sérti s azt nem csök­kenti, mint az adomány, vagy segély. A mi szegényebb falusi népünk a szégyenlős szegények osztályába tar­tozik, mert a segélyt már csak akkor fogadja el, ha koldulásra szorult, de akkor már el is veszítette ön­becsülését, önérzetét. Olyan községekben, ahol nincsen hitelszövetkezet, egy erős takarékmagtár tökéletesen betölti annak szere­pét. Akár gabonát ad kölcsön, akár pénzt, amivel egyes takarékmagtárak szintén rendelkeznek, a kölcsönre szo­rulón segít, mert nem kell városba mennie a drágább kölcsönért. Az egyház anyagi élete szempontjából is nagy je­lentősége van a magtárnak különösen olyan pénz-deval­váció idején, mint amilyent átéltünk. De normális idők­ben is egy-egy építkezésnél, átalakításnál, nagyobb re­noválásnál, harangszerzésnél, mert nem kell azonnal rendkívüli adóhoz nyúlni. Egy tőkeerős magtár a rend­kívüli adótól egészen is mentesítheti a híveket. A lel­kész és gyülekezete közötti jó viszonyt a leggyakrabban az anyagi kérdések zavarják meg. Milyen jó segítség ilyenkor a takarékmagtár, amely eloszlat sok gondot a lelkész homlokáról. A gyermelyi presbitérium az alapít­ványait és alapjait a magtár segítségével mentette meg a teljes elértéktelenedéstől, mert gabonába fektette azt. Milyen sok lelkésztársamnak okozott már gondot és sok kellemetlenséget a közmunka-váltság. Valahogy ezt nem akarja bevenni a mi népünk, mert úgy gon­dolkodik, hogy ha már a közmunka megszüntethető volt, akkor a váltsága is az lesz. A takarékmagtárral megoldható lesz ez a kérdés is, mert ezt a terhet leveszi a hívek válláról akár újabb földek szerzésével, akár pedig természetben, vagy pénzben a magtárra való át­hárításában. És ebben esetleg segítségünkre jöhetnek a másvallásuak is, akik kölcsönt kapva, szaporítják a kamattal a magtár jövedelmét. Az állam még ebben az adóktól nyüzsgő világban sem sújtotta állami adóval ez intézményt. Szerény nézetem tehát az, hogy az egyházi takarék­magtárakat, ahol vannak, meg kell erősíteni s ahol nin­csenek, haladéktalanul fel kell állítani. Erre a Jkerületi közgyűlés kötelezhetné az összes falusi gyülekezeteket. Ha bármily csekély tőkével, 2—3 q gabonával induljon is meg a magtár, 10 évi tőkésítés után megerősödhetik, hát még ha 50 vagy 100 évre tekinthet vissza fejlődé­sében. Ma már vannak magtárak, amelyek 50 évvel ezelőtt 4—5 q gabonával kezdték és ma 300—400 q gabona tőkével rendelkeznek, aminek csak 10°/0-os kamatát számítva is, 30—40 q évi jövedelmet jelentenek. Ezek szervezését elősegítendő, talán nem lesz érdekte­len, ha a gyermelyi takarékmagtárnak Nagy Sándor elődöm által alkotott s általam módosított alapszabályait teljes egészében közlöm. Baráth József. Az Isten országa csak ott hódít s ott ejti rabul a sziveket, ahol erői és jelei aktuálisan jelen vannak. „Nem beszédben, hanem erőben áll az Isten királysága.“ A keresz­­tyénség kezébe van letéve az Isten országának munkálása, azért a keresztyén egyházban meg kell találni az emberek­nek Krisztust, a hivő közösségekben a szeretetnek, a test­vériségnek, az életszentségnek s az Isten megszentelésének azokat az erőit, melyekről el lehet mondani: „bizony, köztük van az Isten országa“. Szabó Imre: Mi Atyánk.

Next

/
Thumbnails
Contents