Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-06 / 10. szám

Harmincnyolcadik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1927 március 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................. ..........................-........-...................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. —................................-.......-................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- # FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. @1© IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A belügyminiszter az erkölcs védelmében. Egyházi körökben nagy megnyugvást idézett elő a kormány rendelete, amelyet a belügyminiszter a ren­dőri hatóságokhoz a káromkodás és egyéb szemérem­sértő tények megtorlása ügyében intézett. A rendőri munkatér ugyané tekintetben az utcák, a közhelyek, általában ahol tömegek fordulnak meg, de ha már ezek megtisztúlnak az éktelen káromkodástól és az erkölcsi ragály terjesztésétől, ezzel már nagy lépést tettünk az Isten nevének megszentelése és a jó erkölcs érdekében. A rólunk, magyarokról elterjedt sok rossz hir között, mindenki tudja, ott szerepelt első sorban a káromkodás, amit a nálunk megfordult idegen mindjárt észrevehetett, ha egy kis sétát tett szép fővárosunkban, hát még ha egyes vidékeken, főként az Alföldön tanulmányozta a turáni magyart! „Debuisset pridem.“ No de hát mégis meg van a rendelkezés, aminek nyomán legalább a városok tisztulni fognak ettől a szennytől. A siker titka azonban a közönség magatartásában gyökerezik, mert ha tovább is közönnyel hallgatjuk az éktelen szavakat, ha nem botránkozunk meg s nem hívjuk fel éppen mint fültanuk a rendőrség figyelmét, akkor könnyen jut a kormány szándéka az esőtlen felhő sorsára. Tagadhatatlan, legalább jól esik hinnünk, hogy ebben a rendeletben a keresztyén egyházak munkája nyilvánul meg. Megnyugtató is, ha felterjesztéseinket végre-valahára figyelmére méltatja az államkormány s reméljük, hogy ez a lépés csak kezdete a további teen­dőknek. Mert egy egész nagy programúi vár megvaló­sításra. A vasárnap teljes megszenteléseért ah! mióta küzdenek már a keresztyén egyházak és mily csekély eredménnyel! Egy hollandi vendégünk, aki éppen egy nyári vasárnapot követő éjjelt töltött a Bethesda vendég­szobájában, megdöbbenéssel beszélt arról az éktelen lármáról, amely a városligeti korcsmákból árasztotta el a környéket, úgy hogy miatta aludni sem lehetett; amiből azt a tapasztalatot vonta le és meg is irta egyik hollandi napilapban rólunk, hogy Magyarországon nincs nyomor s ha itt Pápán nem ismertettem volna meg a nyomortanyákat, kénytelen lett volna figyelmeztetni honfi­társait, hogy hagyjanak fel a szegény magyar gyerme­kek gondozásával, hiszen nincs erre szorulva ez a vasár­napot is mulatozással ünneplő nemzet. — Aztán itt éktelenkedik a nyilvános prostitúció, kínálja magát a bűn „rendőri felügyelet“ alatt és orvosi ellenőrzés mel­lett. Hiába minden szép igyekezet, ha meg van a tör­vény védelme alatt a bűnre csábító alkalom. Nem szabad tovább tétlenül hevernünk, amikor látjuk a kor­mány jó szándékát. Merítsünk belőle reményt a további sikerek felől. Nem pihenhetünk mint egyház ölbe tett kézzel, hanem szóljon lelkiismeretünkhöz ez az első kormánylépés; lelkészértekezletek, egyházmegyei, egyház­kerületi és konventi gyűlések mozduljatok meg és fel­­terjesztéseitekkel ne hagyjatok nyugtot a kormánynak addig, mig a kellő intézkedések által ki nem irtja tár­sadalmi életünk parazitáit s át nem alakítja közéletün­ket keresztyénné. Adjanak támaszt a kormánynak nemes szándékú intézkedéseihez első sorban éppen az egyházak. Ha nem lehet lekicsinyelnünk azt a bátorságot, amellyel hozzá­fogott kormányunk a jó erkölcsök védelméhez s ha ebben az egyházak munkájának eredményét önérzettel konstatálhatjuk: lendüljünk neki bizalommal a további munkának, mig nem változik át társadalmunk a maga külső életében is valódi keresztyénné. Ha nem érünk is el hamarosan olyan eredményt, aminőt a keresztyén­­ség klasszikus korszakaiban örömmel szemlélünk: magá­nak az eszménynek megközelítése is emelni fogja munkakedvünket és minden kétellyel szemben igazolja a keresztyén egyházak életjogát. Ám a kormány rendelete igazában csak a váro­sokban hajtható végre. Mi lesz a falvakkal ? Itt nincs megfelelő rendőrség, tehát valami más módot kell ki­találni az erkölcs védelmére? Dehogy kell „kitalálni“. Meg van a falvakban a rég bevált módszer, csak fel kell eleveníteni, életre hívni az egyházakban a fegyelmezés gyakorlását. Gyönyörű eredmények kelnek annak nyo­mában, csak fogjunk már egyszer hozzá komolyan. Ha nem alkalmasak presbitériumaink mai összetételükben az erkölcsi fegyelmezés gyakorlására, alakítsuk át las­sanként célunkhoz illően. Hát hogy ez az átalakulás a vajúdás minden fájdalmát felidézheti, hogy ezek a fáj­dalmak elsősorban is a lelkész szivét tépik és szaggat­ják : erre készen kell lennünk, de ne feledjük, hogy Pál apostol is fájdalommal szülte a maga lelki gyermekeit és büszke volt nemcsak lelki gyermekeire, de a maga fájdalmaira is. Üdvözöljük szivünk teljességéből a belügyi kor­mányt most kibocsátott rendeletéiért s nem szűnünk meg buzdítani, hogy csak tovább a megkezdett úton. Egyházunk mindenkor ott lesz segítő társul mellette. Rk. CSERE-AJÁNLAT. Városi ref. lelkész, aki falura kíván­kozik, cserélne falusi lelkésszel. A szóban lévő város a Duna mellett fekszik, törvényhatósági jogú, megyeszékhely, benne mindenféle iskola (gimnázium, fiú- és leánykereskedelmi, tanító-képző stb.), gyermeknevelés szempontjából kiválóan alkalmas (ajánlattevő gyermektelen). A lelkészi lakás (a város legszebb helyén) és a javadalom a legnagyobb igényt kielégítheti. Mivel a gyülekezet nem nagy (500 lélek), gon­dozása nem terhes. Áz egyház anyagi és szellemi élete teljesen rendben van, tökéletesen zavartalan. — Cserébe kíván : 200—1000 lelkes, tehát nem nagy gyülekezetei, de lehetőleg nagy és jó papiakkal, kerttel, szép vidéken, szin­­magyar helyen. A többi körülmény másodrendű. — Cim a kiadóhivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents