Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-06 / 10. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1927 március 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................. ..........................-........-...................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. —................................-.......-................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- # FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. @1© IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A belügyminiszter az erkölcs védelmében. Egyházi körökben nagy megnyugvást idézett elő a kormány rendelete, amelyet a belügyminiszter a rendőri hatóságokhoz a káromkodás és egyéb szeméremsértő tények megtorlása ügyében intézett. A rendőri munkatér ugyané tekintetben az utcák, a közhelyek, általában ahol tömegek fordulnak meg, de ha már ezek megtisztúlnak az éktelen káromkodástól és az erkölcsi ragály terjesztésétől, ezzel már nagy lépést tettünk az Isten nevének megszentelése és a jó erkölcs érdekében. A rólunk, magyarokról elterjedt sok rossz hir között, mindenki tudja, ott szerepelt első sorban a káromkodás, amit a nálunk megfordult idegen mindjárt észrevehetett, ha egy kis sétát tett szép fővárosunkban, hát még ha egyes vidékeken, főként az Alföldön tanulmányozta a turáni magyart! „Debuisset pridem.“ No de hát mégis meg van a rendelkezés, aminek nyomán legalább a városok tisztulni fognak ettől a szennytől. A siker titka azonban a közönség magatartásában gyökerezik, mert ha tovább is közönnyel hallgatjuk az éktelen szavakat, ha nem botránkozunk meg s nem hívjuk fel éppen mint fültanuk a rendőrség figyelmét, akkor könnyen jut a kormány szándéka az esőtlen felhő sorsára. Tagadhatatlan, legalább jól esik hinnünk, hogy ebben a rendeletben a keresztyén egyházak munkája nyilvánul meg. Megnyugtató is, ha felterjesztéseinket végre-valahára figyelmére méltatja az államkormány s reméljük, hogy ez a lépés csak kezdete a további teendőknek. Mert egy egész nagy programúi vár megvalósításra. A vasárnap teljes megszenteléseért ah! mióta küzdenek már a keresztyén egyházak és mily csekély eredménnyel! Egy hollandi vendégünk, aki éppen egy nyári vasárnapot követő éjjelt töltött a Bethesda vendégszobájában, megdöbbenéssel beszélt arról az éktelen lármáról, amely a városligeti korcsmákból árasztotta el a környéket, úgy hogy miatta aludni sem lehetett; amiből azt a tapasztalatot vonta le és meg is irta egyik hollandi napilapban rólunk, hogy Magyarországon nincs nyomor s ha itt Pápán nem ismertettem volna meg a nyomortanyákat, kénytelen lett volna figyelmeztetni honfitársait, hogy hagyjanak fel a szegény magyar gyermekek gondozásával, hiszen nincs erre szorulva ez a vasárnapot is mulatozással ünneplő nemzet. — Aztán itt éktelenkedik a nyilvános prostitúció, kínálja magát a bűn „rendőri felügyelet“ alatt és orvosi ellenőrzés mellett. Hiába minden szép igyekezet, ha meg van a törvény védelme alatt a bűnre csábító alkalom. Nem szabad tovább tétlenül hevernünk, amikor látjuk a kormány jó szándékát. Merítsünk belőle reményt a további sikerek felől. Nem pihenhetünk mint egyház ölbe tett kézzel, hanem szóljon lelkiismeretünkhöz ez az első kormánylépés; lelkészértekezletek, egyházmegyei, egyházkerületi és konventi gyűlések mozduljatok meg és felterjesztéseitekkel ne hagyjatok nyugtot a kormánynak addig, mig a kellő intézkedések által ki nem irtja társadalmi életünk parazitáit s át nem alakítja közéletünket keresztyénné. Adjanak támaszt a kormánynak nemes szándékú intézkedéseihez első sorban éppen az egyházak. Ha nem lehet lekicsinyelnünk azt a bátorságot, amellyel hozzáfogott kormányunk a jó erkölcsök védelméhez s ha ebben az egyházak munkájának eredményét önérzettel konstatálhatjuk: lendüljünk neki bizalommal a további munkának, mig nem változik át társadalmunk a maga külső életében is valódi keresztyénné. Ha nem érünk is el hamarosan olyan eredményt, aminőt a keresztyénség klasszikus korszakaiban örömmel szemlélünk: magának az eszménynek megközelítése is emelni fogja munkakedvünket és minden kétellyel szemben igazolja a keresztyén egyházak életjogát. Ám a kormány rendelete igazában csak a városokban hajtható végre. Mi lesz a falvakkal ? Itt nincs megfelelő rendőrség, tehát valami más módot kell kitalálni az erkölcs védelmére? Dehogy kell „kitalálni“. Meg van a falvakban a rég bevált módszer, csak fel kell eleveníteni, életre hívni az egyházakban a fegyelmezés gyakorlását. Gyönyörű eredmények kelnek annak nyomában, csak fogjunk már egyszer hozzá komolyan. Ha nem alkalmasak presbitériumaink mai összetételükben az erkölcsi fegyelmezés gyakorlására, alakítsuk át lassanként célunkhoz illően. Hát hogy ez az átalakulás a vajúdás minden fájdalmát felidézheti, hogy ezek a fájdalmak elsősorban is a lelkész szivét tépik és szaggatják : erre készen kell lennünk, de ne feledjük, hogy Pál apostol is fájdalommal szülte a maga lelki gyermekeit és büszke volt nemcsak lelki gyermekeire, de a maga fájdalmaira is. Üdvözöljük szivünk teljességéből a belügyi kormányt most kibocsátott rendeletéiért s nem szűnünk meg buzdítani, hogy csak tovább a megkezdett úton. Egyházunk mindenkor ott lesz segítő társul mellette. Rk. CSERE-AJÁNLAT. Városi ref. lelkész, aki falura kívánkozik, cserélne falusi lelkésszel. A szóban lévő város a Duna mellett fekszik, törvényhatósági jogú, megyeszékhely, benne mindenféle iskola (gimnázium, fiú- és leánykereskedelmi, tanító-képző stb.), gyermeknevelés szempontjából kiválóan alkalmas (ajánlattevő gyermektelen). A lelkészi lakás (a város legszebb helyén) és a javadalom a legnagyobb igényt kielégítheti. Mivel a gyülekezet nem nagy (500 lélek), gondozása nem terhes. Áz egyház anyagi és szellemi élete teljesen rendben van, tökéletesen zavartalan. — Cserébe kíván : 200—1000 lelkes, tehát nem nagy gyülekezetei, de lehetőleg nagy és jó papiakkal, kerttel, szép vidéken, szinmagyar helyen. A többi körülmény másodrendű. — Cim a kiadóhivatalban.
