Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-20 / 8. szám
1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 31. oldal. Szeretetmunkák gyakorlása falusi gyülekezetekben. Irta és a pápai református egyházmegye belmissziói értekezletén 1927 február 9-én felolvasta Szakái Ernő adászteveli lelkész. Minden munka, mely új, vagy ismeretlenné vált az elhanyagolás folytán, nehéz s félve nyúlunk hozzá, mert különösképen sok nehézséget és akadályt igyekszünk felfedezni annak eredményesen való gyakorlásában. Ámde ne az akadályok és nehézségek legyenek a munka kezdetén a legelső látott dolgok, hanem a legfőbb, a legnemesebb cél, melynek eléréséért küzdenünk kell. Mi hát a célja a szeretetmunkák gyakorlásának? Olyan könnyűnek látszik a felelet, mégis nehéz röviden válaszolni: segíteni azokon, akik szűkölködnek, igen, csakhogy ez a meghatározás nagyon tág fogalom. Amilyen sokféle segítés elkél egy szűkölködő számára, ugyanolyan sokféle a szükség és nem mindegy, hogy melyik ponton nyújtjuk a segélyt, mert félő, hogy rontunk, mikor használni akarunk. Hogy a célt, amit a szeretetmunkával elakarunk érni, soha el ne tévesszük, a segítés sokféle fajtáját szorítsuk korlátok közé és két főhelyen állapodjunk meg: a belső és külső, a lelki és testi segélynyújtás helyén. E két ponton azonban nagy óvatossággal kell eljárnunk. Ismernünk kell a segélyre szorultak viszonyait, nemcsak a külsőt, de a belsőt is. Vigyázni kell, hogy egyik, vagy másik ponton nyújtott segély teljes eredménytelenséget ne szüljön. Mert, ha egyforma mértékben tudnánk mind a két ponton szüntetni a hiányt, kevéssé volna panasz az eredménytelenség miatt. Arra kell törekedni, hogy ha — ami gyakrabban elő is fordul — a külső, az anyagi segélynyújtás mértéke kisebb is, vagy épen nem a várt, pótolja e hiányt az első, a lelki szükséglet kielégítése a hitben való erősítés által, hogy valóban megtapasztalják, Istennek gondja van mindenekre. Hogy e munka annál célravezetőbb és eredményesebb legyen, nem szabad bevárni a szükség hangos kiáltását. Meg kell azt előzni, mert csak így remélhető rövid utón az, hogy a lelki éhség és szomjúság oltogatása mellett nyújtott csekély anyagi segély is jótékony hatású lesz, talán nem az anyagiakban való jólét által, hanem látva munkánkban az önzetlenséget, a jóra igyekezést és szeretetteljes odaadást — a hitben való elmélyülés Istenbe vetett bizodalma által. E bizalom lecsendesíti a nyugtalankodó szivet s kiváltja belőle az embertársai iránti szeretetet, a szeretet pedig megérleli a maga gyümölcsét, .mely a legnagyobb érték úgy az egyénnek, mint a köznek: a békét. Ennek a munkának, mint szerves résznek, abból a munkakörből kell kiindulni, melynek irányítására és végzésére belső, szent hivatással elkötelezi magát a lelkész: a gyülekezeti munkából. Ahhoz azonban, hogy egy gyülekezetben rendszeres szeretetmunka gyakoroltassák, nagyobb apparátus kell, mint maga a lelkész személye. Nem is egy ember munkája ez. így a cél sem volna elérhető, hanem a gyülekezet mindazon tagjaié, akik alkalmasak már, vagy idővel alkalmasokká válnak e munka végzésére. Istentől mindnyájan kegyelmi ajándékokat kaptunk ingyen, de kötelezettséggel, hogy azokkal szolgáljunk egymás javára, Isten igéje szerinti érzéssel, gondolkozással, beszéddel és cselekedettel s eme szolgálatunkkal pedig egymást jobbítva, jobbulásunkkal kitűnjék az Atya dicsőítése. A munka megindításakor ezt kell tudatossá tenni az alkalmazott segéderőkben, hogy világosan álljon előttük, hogy szolgálni annyit tesz, mint törekedni arra, hogy krisztusi szeretetben legyünk egymással testvérek, mint amilyenné léteire az Egyszülött fiú földreszállása, tanítása, szenvedése és váltsághalála kötelez bennünket. A szeretetmunkában való részvételt minden gyülekezeti tagra kötelezővé teszi eme mondásával, hogy ő nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon s adja az ő életét sokakért. Ki ne érezné kötelezve magát e munkára, a szolgálat munkájára, mikor mindnyájunknak nagy nyeresége lett az ő önfeláldozása által? S hogy mégis közelebbről is megjelöljük, kik azok a személyek, akikkel e munka, ha kisebb méretekben is nagyobb előkészület nélkül megindulhat, meglátja és megtudja minden lelkész, csak tekintsen szét először saját otthonában s ott leli hitvesét, azután nézzen a többi egyházi épületekbe, ott találja a tanítókat. Talán több munkatársat sem a presbitériumban, sem a gyülekezeti tagok között nem talál. De nem olyan halálos a baj. Megkezdik a szeretetmunkát ketten-hárman. Kezdik szervezni a rendszeres szegénygondozást, ha szerény keretek között is, látogatják a betegeket, s ahogy idejük és módjuk engedi, segítenek rajtuk. De végzik a munkát az egészségesek és gazdagok között is, nőknél, férfiaknál egyaránt a rendszeres látogatás által s egyúttal a velük való érintkezés, beszélgetés által — természetes nem mindegy, hogy miről folyik a beszéd — nevelik, fogékonyabbá, megértőbbé, áldozatkészebbekké, esetleg munkaerőkké teszik őket ,a szeretetmunka intenzivebb gyakorlására. A felnőttek körében kevesebb siker kecsegtet bennünket, de annál nagyobb az ifjak és fiatal leányoknak egyesületekbe való tömöritése által. Amikor ez a munka is megindul, ismét egy nagy lépéssel haladt előbbre a szeretetmunka, mert az iskolából kimaradt ifjak nem a korcsmák trágár szavaktól megfertőzött levegőjét és szellemét szivják magukba, hanem az egyesületben az evangéliumnak lelket nemesítő, a szivet krisztusi szeretettel megtöltő levegőjét, úgyszintén a lányok is a kor divathóbortja s mételyező, élceken való örvendés helyett az ige szerénységet, jószívűséget, erkölcsi tisztaságot ajánló tanácsát kapják. Mert ilyen szellemben növekednek és fejlődnek, ilyet vigyenek ki magukkal az életbe is s lassanként önnön jóságukkal mutatják meg, másokra gyakorolt hatásuk által, hogy a jó példa vonz, a jóság javít. így nevelődnek és növekednek egy gyülekezet számára a szeretetmunkák végzésére alkalmas erők s szaporodik a számuk a szegényekért, a betegekért tenni tudóknak, a hitetlenség sötétségében bolyongókat a hit világosságára vezetőknek s végül lesznek éneklő, imádkozó, bibliaolvasó családok, s templommá átalakult házak. Hosszú idő kell hozzá, de rendszeres munkával, erős akarattal s buzgó imádsággal mindez megvalósítható. Egy ilyen gyülekezetben megépült egy része az Isten országának. @@©©@@(^©(§®®©©©©©®©®@@@®@®©®@@@@®@®®®©© ® © 1 VEGYESEK I @ © ©@©®®®@@@®©@©©@@©©@@@®@®®©@®@®©®:e)@:e;@@@® — A pápai ref. egyház presbitériuma február 18-án tartott gyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy dr. Antal Géza püspök urat meghívja a most felállított és a vall. és közokt. minisztérium által elismert püspöklelkészi állásra. — Gyászhir. Mint igaz részvéttel értesülünk, id. Kár Géza, kulcsod! református lelkész, életének 67-ik, boldog házasságának 37-ik évében, folyó hó 10-én hosszú és súlyos, de keresztyéni megadással viselt szenvedés után elköltözött e földi életből. A megboldogult lelkipásztor
