Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-02-13 / 7. szám

1927.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

27. oldal.

hatású és halaszthatatlanul szükséges volta mellett mily óriási iabirinthus az sokféle ága-boga, fajtája s gyakorlásának módjai miatt, melyeken csak gondolatban is végigjárva, sokszor útvesztőbe jut az ember. Hát még annak az életben való gyakorlásakor mennyi akadályt kell nagyon hosszú tűréssel elhárítani s mily sokszor kell fájdalmasan érezni a szeretetmunkák gyakorlása útján haladva a nemtörődömség, bizalmatlankodás, rosszhiszeműség s ezekkel való félreértés töviseinek égető szúrását. Istennek legyen hála, még ezek a szomorú tapasztalatok nem az éh küzdelmes munkám íeszürődései, hanem mások munkálkodásából, jóra igyekezéséből és akarásából elmém által való pillanatfelvételek. Lehet azonban, hogy elmém csak ezeket a szomorú tényeket rögzítette meg az emlékezet lemezén, mivel magamnak szolgálatom rövidsége miatt még e szép és szent munkának kivívott üdvös eredményeiben, mint saját tevékenységem jó gyümölcseiben nem lehetett részem. A valóság tényleg ez. Hisz különben, ha minden jóratörekvést csak sikertelenség koronázott volna, vagy a szeretetmunkák végzése által kitűzött és elérni óhajtott célok fele útjáról összeroppanva, elcsüggedve kellett volna munkásainak visszavánszorogniok a kiindulási ponthoz, rég kihalt volna az utódokból minden jóravaló tettrekészség s homályba veszett volna az a fegyver is, amely rést üt minden bűnnek százrétü falán, amely örökké megáll és minden időben győző, diadalmas fegyver fog maradni annak a kezében, aki szivében éli azt: az ige.

Tény, hogy nem szégyeníttetett meg és nem győzetett le még sohasem az a munkása Istennek, aki az igével kelt harcra a bűn ellen, hogy azt elűzze és szeretetet árasszon és keltsen az irigységgel, gyűlölettel teljes emberi szivekben s fellobbantsa, magasan lobogva égővé tegye a hitnek alig-alig pislogó tüzét a megdermedt lelkekben, felemelve a hitetlenség sötétségéből a hit világosságába, a sátán fojtogató körmei közül Krisztus lábaihoz az elveszett, de megtalált embert.

Mégis honnan van hát e nagy szeretetlenség, világunkban, korunkban fájdalmasan tapasztalható önzés, irigység, gyűlölet és a. minden jót, nemeset elpusztítani akaró hitetlenség? Mi az oka annak, hogy a keresztyénséget és a reformációt megelőző korszakokat kivéve soha nem volt megérettebb az idő s benne az emberek és aktuálisabb a szeretetmunkák gyakorlása, mint a mostani, hogy meg lehessen menteni a sok veszni tért lelket. Egy hosszú, már letűnt időben kellene keresni az okot. De ne legyen célunk most hánytorgatni a múltat. Elégedjünk meg azzal, hogy rájöttünk arra, hogy a bűn azért növekedett meg, a sátán azért győzött, mert nálunk erőtlenné vált az ige, mert nem éltük azt.

Még talán nincs késő, de a tizenkettedik órája már elérkezett annak, hogy örvendjünk e felfedezésünknek s ragadjuk meg örömmel az ige fegyverét s fogjunk hozzá erős elhatározással e szent munkához szeretettel. Élve az igével, harcolva és győzve az ige által szivünk megnövekedett szeretetével.

(Folyt, köv)

Bizonyságtevés.

Kapi Béla egyházi beszédei.

Az igehirdetés lényegében bizonyságtevés Istennek a Jézus Krisztusban megjelent kegyelméről, magáról az Úr Jézus Krisztusról, mint Megváltónkról. Lehet ugyan valamely textusról ügyesen kidolgozott lírai zengedezést, vagy a logika vasabroncsaival összepántolt fejtegetést

Írni s ez egyik, vagy másik formájában megnyerheti egyesek „tetszését“, ha azonban hiányzik belőle a bizonyságtevő erő, a hódító gondolat, hozzáértő ember az ilyen írásművet nem fogja az igehirdetés kategóriájába sorolni. Ha keresnők igehirdetésünk jellemző hibáit, melyek az istenitisztelet gyakorlásának a megcsökkenését idézték elő, ezek között első helyen kellene rámutatni arra, hogy igehirdetésünkben, mint sok-sok nyomtatásban megjelent egyházi beszédgyüjtemény bizonyítja, háttérbe szorult az Ige s helyét valami szociológiai, aesthetikai, vagy kulturális igepótlék foglalta el és ennek folyományaként elnémult a bizonyságtevés, elnémult a próféta. Es ha ma beszélhetünk a magyarországi protestantizmus új életre keléséről, ennek oka minden parafrázis nélkül az, hogy az Ige újra „helyesen hirdettetik“. Ebből a szempontból örömmel üdvözlünk minden olyan segítő kéznyújtást, mely gyakorlatilag megmutatja az Ige helyes hirdetését azok mellett a prédikációs kötetek mellett, melyek „betanulásra és elmondásra“ ezeknél alkalmasabbnak látszanak. A kiváló igehirdetők nyomtatásban megjelent beszédei nem arra valók, hogy azokat a—z-ig x helyen elprédikálják, hanem hogy tanulmány tárgyává tegyék s „modellként“ tekintsék.

Ilyen tanulmányozásra kiváltkép érdemes munka Kapi Béla dunántúli ág. hitv. ev. püspök legújabb müve, a „Bizonyságtevés.“ Biztos kézzel s kristályosodott theológiai alapossággal mutat rá az emberek életére, a lélek ébredésére, az isteni munkások sorakozására s az istenországának csendes épülésére végtelenül kedves, megragadó módon, művészi stílussal ábrázolja „az Istenben való élet tiszta gyönyörűségét“. Az egész kötetet áthatja mélységes hite, mely teljesen tisztában van azzal, hogy „emberek sorsa, családok boldogsága, községek megmaradása a Krisztus befogadásától, vagy be nem fogadásától függ“., S ezt prófétai erővel, fenntartás néi; kül hirdeti. Világos, kedves elbeszélői modora még a j „lelkek tragédiáját“ is, jóllehet az aesthetika törvényei i szerint a tragédiának nincs feloldása, jótékonyan oldja i fel. Az élettel szoros relatióban levő kérdések sokaságát I tárgyalja. Adventi beszédeiben indul el s lépcsőfokról lépcsőfokra visz minden lépéssel magasabbra a Krisz; tushoz, az élet diadalához a halál felett. Szól az egyéni, i családi életről, a házasságkötésről, a házastársak egymás j iránti kötelességéről, a gyermek értékéről s a nemzet sorsáról s minden kérdést a szó legszorosabb értelmében pasztoralis nézőpontból tekint és old meg, finom analízissel, gonddal s mesteri kézzel.

A belmisszió eme kiváló apostolának figyelmét nem kerüli el a külmisszió sem. (Ä betlehemi bölcsőtől a világuralom trónusáig.) Bármiről szóljon, minden témát úgy kezel, hogy célkitűzésének megfelelően elindít hitetlenségen, kételyeken, kétségbeesésen keresztül a Krisztus Jézus felé. — A beszédgyüjteményt legtalálóbban Kapi saját szavaival jellemezhetjük, aki 10 éves püspöki és 25 éves lelkészi jubileuma alkalmával a lelkészről szólva, a következőket mondotta: „hűséggel megőrzi és tovább adja, mit lelkére Krisztus bízott. Csak Krisztust és az egész Krisztust hirdeti ... az egész Krisztust prédikálja és nem emberi bölcseséggel elegyített hamis evangéliumot. Hitét hirdeti és nem tudását. — Építeni akar és nem gyönyörködtetni. Meggyőzően tesz hitvallást ... Az emberi lélek legdrágább kincsét adja: vallásos lelki élményét. . . Nem a korszakot, hanem a Krisztust szolgálja“. így Kapi Béla, a lelkipásztor, így ír és így „szolgál“. Igehirdetői módszere általában ez: frappáns bevezetés után, a tárgyalás elején pontosan megjelöli a részeket (2—3. rész) s a befejezésben megnyugtatja hívein tekintetét s elmélye-