Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-04 / 49. szám
1927 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 211. oldal. első hallói mellé kell helyezkednünk. Az engedelmes szívnek világos és érthető az ige, de nem lesz az, ha más lelkülettel fogadjuk. Úgy kell olvasnunk a bibliát, mint a kegyelem történetének feljegyzéseit. És türelemmel kell azt tennünk még akkor is, ha tanulmányozásunknak nincsen meg közvetlenül gyakorlati építő gyümölcse, ha csak az utat készítgeti építésünkhöz, ha csak vezetget is bennünket affelé az ösvény felé, melyen Isten hajdani népe haladt. Így meghalljuk azt a hangot, mely ezekhez szólott: Ez az az út, menjetek rajta (Ézs. XXXX. 21.) A bibliának nagy dicsősége épen az, hogy tartalmának sokfélesége, tárgyának nagy különbözősége és stílusának, formáinak- rendkívül gazdagsága folytán bő anyagot nyújt épen az ilyen tanulmányozáshoz. Kimeríthetetlen bánya, melyben nemzedékek dolgozhatnak, melyből évszázadokon keresztül hordhatják ki a kimeríthetetlen kincseket, hogy kiábrázolják Annak a bölcseségét és szeretetét, aki az írás minden sorából szól hozzánk. Az Írásnak ez a tanulmányozása, amint már reámutattam, csak a történeti adottság figyelembe vételével és a kritika eszközeivel történhetik, vagyis a történeti kriticismus által. A történeti kriticismus alkalmazható minden régi irodalomnál és történelemnél is. Régi okmányok kritikai tanulmányozása azok eredetének és jelentésének a történelem világossága mellett való gondos kihámozását jelenti. A kriticismusnak első és fő elve, hogy mindegyik könyv magán viseli annak a kornak és viszonyainak bélyegét, melyben előállott. Egy régi könyv rendszerint a régi életnek egy töredéke. Az emberek beszélni szoktak destruktiv kriticismusról, mintha a kritikusnak abban telnék öröme, hogy igazoljon olyan dolgokat, amelyeket az emberek régóta nem tartanak igaznak, vagy hogy kimutassa azt, hogy ez, vagy ama könyvet nem az a szerző irta, kinek tulajdonítják. Az igazi kritiküs feladatának nem a rombolást, de az építést tartja. A kritikus magyarázó, aki nem elégszik meg csupán a szerző szavainak visszaállításával, de iparkodik belehatolni annak gondolataiba is és úgy érteni meg, mint korának egyik alkotó részét. Egy szóval a kritikusnak feladata visszafelé haladva kikutatni azokat a nyomokat, melyeken valamely könyv hozzánk jutott s megállapítani azokat a kapcsolatokat, melyek összekötik azt egy régebbi kor történetével és az egyén személyes életével. Ezek azok az elvek, melyek bennünket protestánsokat, közelebbről református theológusokat irányíthatnak munkáinkban. Lépésről-lépésre kell nyomoznunk az egész szentkönyv és minden egyes könyvének történetét. Fel kell használnunk minden adatot, minden útmutatást, minden kis fénysugarat, mely világosságot deríthet tárgyunkra. Nem kell félnünk attól, hogy az ilyen tanulmányozás veszélyezteti az írásnak tekintélyét. Az Istennek biztató, intő, vigasztaló, szerető hangja sokkal hatalmasabban, megragadóbban szól hozzánk, hogy bármely emberi igyekezet elhomályosítani, vagy elhallgattatni képes lenne. Mindaddig, mig lesz e földön gyenge, erőtelen, bűneit és gyarlóságait mélyen érző emberi szív, mig lesz lélek, mely a föld porából vágyódva felrepülni készül a magasba, nem kell féltenünk az írás tekintélyét, mert az ilyen megfogja érezni, hogy annak soraiból nem emberi bölcseség szól hozzá, hanem a kegyelmes Istennek, a mi mennyei Atyánknak szeretete. — Adomány. Egyházkerületi tanácsbirói karunk két érdemes tagja: dr. Kiss Albert egyetemi tanár úr 100 P-t, dr. Szily János királyi közjegyző úr pedig 120 P-t volt szives gimnáziumunk szegény tanulóinak segélyezésére adományozni. A nemeslelkű adományokért ez úton is hálás köszönetét fejezi ki a gimnáziumi igazgatóság. Vajha nemes példájuk számos követőre találna. — A Magyar Külmissziói Egyesület pápai csoportja november 25-én évi közgyűlést tartott, melyen dr Tóth Endre titkár évi jelentést olvasott fel; a pénztári eredményt Hatvani Lajosné ellenőr ismertette, e szerint 1926-ban 320 P, 1927-ben eddig 160 P folyt be tagsági díjakból, Molnár Mária kiutazására eddig 80 P gyűlt be. A közgyűlés Pongrácz József elnök Lausanneról szóló beszámolójával és áhítattal ért véget. — A Magyar Kultúra, a jezsuiták folyóirata egy év alatt 1000 új előfizetőt szerzett. Üzenet a Papnéknak. Szövetségünk előkészítő bizottságának munkája a befejezéshez közeleg, hogy helyébe lépjen a véglegesen megalakuló Ref. Lelkésznék Országos Szövetsége. Mielőtt összejönnénk ismét a januári nagy találkozóra, röviden vázoljuk az eddig végzett munkát. Isten iránt való mély hálával telik meg a szivünk, hogy nem hiába tettük le ügyünket élőitől fogva az Ő kezébe. A mi emberi munkánk felhasználásával működött a lélek rejtett titkos utain az Ő Szentlelke. Csonka hazánk minden zúgából visszhangja kelt a januári konferencia emlékkönyvének, érkeztek mindenfelől a csatlakozó jelentkezések, mert a hideg kis betűkön át is megérezték a papnék a szorosra fonódó testvéri közösség melegét, amire oly nagy szükségük van szétszóródottságukban, megértő barátnői és sorsostársi asszonyi szív nélkülözése mellett. Mint a szorgos méhek az akácnyilást, úgy várják ezentúl a papnék az ország minden zúgában a nagy találkozások idejét, előre készülnek rá, takarékoskodnak, hogy eljöhessenek, lélekben felüdülhessenek, meggazdagodjanak. így térnek meg ismét, új erőt, buzgóságot merítve családjuk és gyülekezetük körébe, azzal a boldog érzéssel, hogy ők is benne vannak, belekapcsolódtak a szeretetnek és összetartásnak olyan hatalmas, szétágazó és összefutó lelki áramába, aminek tudata is erővel és bizalommal telíti a lelkűket és jobb kedvvel végzik minden napos munkájukat is. A januári konferencia után nagyobb arányú találkozások voltak Pápán és Miskolcon. Pápán junius 14-én alakult meg a Dunántúli Ref. Papnék Szövetsége, Miskolcon julius 11-én a Tiszáninneni Ref. Papnék Szövetsége. Mindkét helyen lelkesedéssel mondták ki az országos szövetkezés szükségességét és jelentették az azt előkészítő bizottságnak a csatlakozásukat. A Tiszántúli Egyházkerületből 128 papné személy szerint való csatlakozó kijelentését kaptuk kézhez Tehát már az első felszólításra is majdnem 400 papné üdvözölte örömmel az eszmét és várja valóra válását. Nemcsak a kerületi, hanem az egyházmegyei közgyűléseket is felhasználták a papnék a baráti találkozásra. Megindult tehát az összetartó közös élet. Szeptember elején a Presbiteri Világszövetség gyűlései alkalmával is volt egy női konferencia az ORLE rendezésében. Most, az indulás évfordulójára megérett a dolog, hogy a komoly, körültekintő előmunkálatok után kimondhassuk országos alakulásunkat. Készüljetek már most asszonyok! Jöjjön, aki csak jöhet! Addig is a közös imádság legyen közöttünk és együttesen az Úr Istennel a kapocs. Kérjük a mi Atyánkat, hogy segítse elő és áldja meg az ő szolgáló leányainak nemes törekvéseit, munkáját és örömét. A konferencia pontos idejét és programmját is idejében fogjuk közölni. Most csak annyit, hogy alakuló gyűlésünk és konferenciánk január első felében lesz Budapesten. Féláru vasúti jegyről és kívánság szerint elszállásolásolásról gondoskodunk. a viszontlátásra : A Ref. Lelkésznék Orsz. Szöv. Előkészítő Bizottsága nevében. Dr. Ravasz Lászlóné elnök. Novák Olga titkár.
