Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-13 / 46. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1927 november 13, DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...............................-.....................— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................... ...............................................................— FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .................................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZJÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- , A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. G*® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Jelentős lépés református ének- és zeneügyünk terén. Református ének- és zeneügyünkről a legjobb akarattal sem mondhatjuk, hogy már alig van elvégezni való munka e területen. Ha figyelmesen vizsgáljuk a helyzetet, azt kell megállapítanunk, hogy a teendő sok és kevés a munkás. Sok gyülekezetünkben az éneklés sok kívánni valót hagy hátra, pedig népünk szeret énekelni, de ezen a téren is tanítani, vezetni, irányítani kell. Megtörténik, hogy még nagyobb, városi gyülekezetekben is szinte állandóan ugyanazokat az énekeket éneklik a templomban évtizedek óta és a gyülekezet hallgat, ha valamely az általuk ismert 15—20 dallamon felül más dallamba kezd a vendégkántor. Főiskoláink könyvtáraiban és kéziratgyüjteményeiben nem református zenetudósok búvárolják a régi magyar református zene fennmaradt emlékeit, megelőzve a felekezetűnkhöz tartozó szakértőket. A református egyházunkban örvendetesen fejlődő ébredési mozgalmak évtizedek óta énekeskönyveket adnak ki, melyek új, meg új kiadásokban jelennek meg és ez énekeskönyvek ellen gyakran felhangzik a panasz, hogy a bennük levő énekek idegen szellem termékei és a dallamok szokatlanok a magyar fül számára. Újabban azonban örvendetes mozgolódás tapasztalható a legilletékesebb körökben, hogy egyházi énekés zeneügyünk erőteljesen előre menjen. Egyetemes Konventünk most fog foglalkozni a kerületek véleményei alapján azzal a fontos tervvel, hogy miként lehetne az ország első zenetudományi intézetén külön tanszéket felállítani a protestáns zenetudomány részére, ahol arra alkalmas, tehetséges ifjaink megszerezhetnék az egyházi zene terén elérhető legmagasabb, világviszonylatban is számottevő képesítést. Jelentős lépést jelent e téren a Magyar Református Énekvezérek Egyesületének az az elhatározása, hdgy egyházi ének- és zenefolyóiratot fog kiadni, melyből most jelent meg Zeneközlöny címen, a volt jeles pápai diák, Hodossy Béla szakavatott szerkesztésében az első szám. A szerkesztő beköszöntőjében részletezi a határozott programmot, melyet megvalósítani óhajt: „a magyar reformátusok egyházi zenéje legyen magyar, szellemében, stílusában és ritmusában egyaránt. Küszöböljünk ki belőle minden idegenszerűséget. Legyünk ebben is magyarok. Magyarságot mi magyarok csak egymástól, magyaroktól tanulhatunk. Ezt az értéket ne hagyjuk elveszni magunkban. Énekkaraink a templomokban, temetéseken idegen műveket adnak elő, idegen isteneknek áldoznak. Lássuk el a karokat magyar szerzeményekkel. Templomi elő- és utójátékokat idegenből hozatunk, az itthoni kiadványok is idegen stílusúak. Nem lehetne és nem kellene-e magyar szivünk érzelmeit magyarul, magyar módon kifejeznünk ? Itt az ideje, hogy megkezdjük! Iskolai énektanításunknak meg épen magyar anyagra kell szorítkoznia. Határozott célul tűzzük ki, hogy egyházi zenénk legyen valóban egyházi, világias színezet nélkül; kerülje a triviálist. Áhítatot fejezzen ki. A templom Istennek háza, melyben csak komoly vallásos érzelem nyerhet kifejezést, megfelelő módon. A magyar református egyházi ének és zene ügyeiben, az egyházi ének és zene templomi, általában egyházi használatában s minden nemű kérdéseiben a tudás, vallásos érzelem és jóizlés által irányított egységes vélemény kialakítását akarjuk. Valljuk be, hogy eddig erre kevés gond jutott. Ahány ház, annyi szokás volt uralkodó. Hogy mit s miért tegyünk, alig bolygatta valaki. Felkaroljuk református kántoraink anyagi, erkölcsi érdekeinek istápolását, figyelemmel kisérjük a kántorképzés és képesítés ügyét“. Adja Isten, hogy a buzgó szerkesztő és munkatársai programmjukból minél többet megvalósíthassanak. Helyesnek tartjuk, hogy hangsúlyozzák a magyarságot; bizonyosak vagyunk, hogy előállanak a magyar új énekek és új dallamok is, ha az ébredés mindig szélesebb rétegekre kihat és átterjed. Ahhoz, hogy magyar vallásos énekek és dallamok szülessenek, az szükséges legelső sorban, hogy zenei képességekkel megáldott férfiakat és nőket ragadjon meg hatalmasan Isten Lelke, hogy azután ezek tehetségeiket Isten dicsőségére használják fel. Örömmel köszöntjük a Zeneközlönyt megindulása alkalmából. A cél, melyet kitűzött, megérdemli a legmesszebbmenő támogatást. Vajha gyülekezeteinkben újult erővel zendülne meg Isten dicsőítése hívő lelkek ajkán zsoltárokban és dicséretekben! p . | Böjtbe Sándor. | Két héttel ezelőtt hozta lesújtó halál hírét a csehszlovák posta: meghalt ő, a huszonhatéves fiatal lelkipásztor, hosszú, nehéz betegség után. S mi, akik hallottuk halála hírét, fájdalmas lélekkel kiáltottunk fel: szegény, ifjú barátunk, hazajöttél — meghalni. Böjthe Sándorral magyar hazánkban soha sem találkoztam. Az isteni gondviselés Amerikában hozott össze először bennünket, Indianapolis városában, 1923 decemberében. Ő is azok közé a magyar theolőgus ifjak közé tartozott, akiket dr. Good Jakab Izsák daytoni theológiai professzor vitt ki magával tanulmányútra az Egyesült Államokba, s akiket oly szívesen hívott az ő
