Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1927-11-06 / 45. szám

1927.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

195. oldal.

annak fogyatékosságait igyekeznek javítani. A különbség a jövőben csak az lenne, hogy mindezt a Nemzeti Egyházzal való unió keretei között folytatnák, s nem helyezkednének szembe vele. Értem ezalatt azt, hogy papjaik püspöki felszentelésben részesülnének, hogy segédkeznének a felszenteléseknél, mint az egyház presbiterei, hogy zsinatokban és tanácsüléseken öszejönnének és így érintkeznének és tanácskoznának egymással. De mindegyik megtartaná a maga sajátos vallási életét, istentiszteleti szokásait. Ha egyszer sikerült nekik egyesülni, úgy bizonyára többet fognak tanulni egymástól, mint jelenleg. Néhol nagyon is közel jutnának egymáshoz, azonban nehezen hiszem, hogy ez egymáshoz való közelítés nagyobb arányokat ölthetne. Anglia non konformista egyházaknak istentiszteleti formája és vallásos élete nagyon sokaknak tetszik és bizonyára továbbra is fennmaradna, mint a vallásos istentisztelet állandósult formája.

Ami Amerikát illeti, nehéz dolog beszélni róla olyannak, aki rajta kívül áll, azonban néha a kívül álló megfigyelőnek megállapításai is értékesek. így pl. megállapítom azt, hogy Amerika legnagyobb szüksége az, hogy mostani életteljes, de teljesen rendetlen és kuszáit vallásos élet folytatását szervezeti egységgé kiépítse, létrehozza e megfelelő parochiális rendszert, mint amely egyedül megfelelő arra, hogy segítségével az egymással versengő felekezetek közti ellentétek kiküszöböltessenek. Ez természetesen továbbra is lehetővé tenné azt, hogy az ország minden egyes polgára a neki leginkább megfelelő vallási gondozásban részesüljön. Azt hiszem, hogyha az általam elképzelt egység elveit elfogadnák egy ily rendszer kiépülése nagyon is hamar bekövetkezhetnék. Kétségtelen, hogy a városokban szükség volna továbbra is, épúgy, mint Angliában, a vallási különféleségre és változatosságra. Úgy hiszem, hogy Amerika sohasem fogadna el semmiféle egyöntetüségi szabályozást. Hogy miután sikerült bizonyos fokú egységet elérni, mindegyik gyülekezet folytathatná saját életének fejlesztését, csak épen mindenkor kifejezésre jutna a különböző istentiszteleti formák egymáshoz való közeledésének határozott tendenciája. Az igazi probléma Amerikában az egységnek a létrehozása oly felekezetek között, amelyek voltaképen nem az alapvető tanokban különböznek egymástól. Ha egyszer sikerül köztük az egység létrehozása, úgy á megfelelő egyöntetűség is csakhamar kialakulna náluk.

Megkíséreltem röviden vázolni, hogy felfogásom szerint, milyen legyen a kér. közösségeknek egymáshoz való viszonya. Természetesen mindannak, amit mondottam, a megvalósulása még nagyon is valószínűtlennek látszik. Még nem tudjuk, hogy fogunk-e egyáltalán egyesülni, hogy ez egyesülés hogyan fog létrejönni; egy dolog azonban nagyon fontos, az, hogy az egységnek oly eszménye lebegjen előttünk, amely tág teret hagy a különféleségnek és változatosságnak is. Befejezés gyanánt még csak egy dolgot óhajtok felemlíteni, és pedig azt, hogy egyesült keresztyénségünk legfőbb követelményei a szabadság és türelem kell, hogy legyenek. Különös, hogy ezt a leckét nagyon nehezen tanuljuk meg. Szabadságot kell élvezniük azoknak, akik nem akarnak az Egyesült Egyházhoz csatlakozni; szabadságot kell élvezniük azoknak, akik az Egyház keretein belül nem akarnak minden tekintetben a Nemzeti Egyház szervezett életéhez alkalmazkodni. Mindenek fölött pedig nevelési szabadságot kell engedélyezni minden egyháznak. Különös, hogy mily nehezen tanulják ezt meg az emberek. Erősen megrendít, mikor hallom, hogy csak nemrég az egyik országban a római kath. egyház szövetkezett a

szociálistákkal csak azért, hogy a protestáns egyházat saját épületétől megfoszthassák. Hasonlóképen mélyen megrendít, mikor hallom, hogy egy másik országban viszont a protestáns egyház szövetkezett az antiklerikális állammal a római kath. iskolák felállításának megakadályozása érdekében. Megrendít az, mikor látom, hogy a modern liberálizmus nem tudja belátni azt, hogy a nevelési szabadság magába foglalja, hogy gyermekeinket saját hitünk igazságaival szabadon megismertethessük és hogy gyermekeinkre egyetlen állam avagy egyház se erőszakolhassa rá a maga meggyőződését. Mindaddig haszontalan és veszélyes dolog részünkről egy Egyesült Egyháznak a kiépítése, míg csak mindannyian, római katholikusok, anglikánok, protestánsok, non konformisták egyaránt, meg nem tanultuk a keresztyén szabadság alapvető tanait.

Fordította: Dr. Vasady Béla.

®©@ísX^®@©®©©@®®@®®@®@®@®@®®®@@@@©®®®@@® ® ____ ®

1 'VEGYESEK 1

@ ® ©)© S@©®@©® ®® @@®®S®®®@@® © ©®@@®®®@ ®®@®®@® 5)

— Személyi hírek. Püspök úr folyó hó 5-én Budapestre utazik, hogy ott részt vegyen Kossuth Lajos szobra leleplezésének országos ünnepélyén.

Czeglédy Sándor egyházkerületi főjegyző úr a napokban súlyos operáción esett át. A műtét, Istennek hála, jól sikerült s pár nap múlva már gyógyulva hagyja el a kórházat.

— Iskolalátogatás. Püspök úr dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnokkal együtt folyó hó 3-án meglátogatta intézeteinket, hol több előadást is meghallgatott.

— Tankerületi főigazgatói látogatás tanítónőképző-intézetünkben. Sarudy Ottó m. kir. tankerületi főigazgató szokásos évi látogatását folyó hó 1—5. napjain tartotta meg tanítónőképző-intézetünkben. A zárókonferencián, melyen püspök úr elnökölt, előterjesztette megjegyzéseit s ezekből püspök úr örömmel állapította meg, hogy intézetünk tanári kara teljesen kielégítő módon működik, azokat a kivánságokat pedig, melyeket a zeneoktatás eredményesebbé tétele céljából zongora és orgona beszerzésére vonatkozólag a főigazgató nyilvánított, az egyházkerület pénzügyi helyzetéhez képest igyekezni fog a kerület teljesíteni.

— Zsinati tagok választása. Az egyházkerületi közgyűlés által kiküldött szavázatbontó bizottság főtiszt, püspök úr elnöklete alatt f. hó 2-án bontotta fel a zsinati tagokra, valamint az egyházkerületi lelkészi tanácsbiróra és két tanítóképviselőre beadott szavazatokat. Beérkezett az összes gyülekezetek szavazata 220, melyből egyet érvénytelennek nyilvánított a bizottság. Zsinati lelkészi rendes tagokul megválasztattak: Czeglédy Sándor 219, Medgyasszay Vince 219, Szűcs József 218, Fülöp József 216, Halka Sándor 215, Szűcs László 214, Löké Károly 214; világi rendes tagok: Segesdy Ferenc dr. 219, dr. Szász Károly. 219, dr. Darányi Kálmán 219, Huszár Aladár 218, Szabó György 214, Chernél Antal 214, dr. Jókay-Ihász Miklós 214; lelkészi póttagok: Nagy István 219, Szabó Bálint 219, Miklós Géza 216, Vargha Kálmán 215, Peti Lőrinc 214, Jakab Áron 213, Győry János 213; világi póttagok: dr. Fodor Vilmos 218, dr. Szily János 218, dr. Matolcsy Sándor 216, Sárközy Jenő 216, Csajághy Károly 215, Lipcsey Lajos 214, dr. Hegedűs Lóránt 212 szavazattal. A theológia és tanítónőképző-intézet részéről rendes tag dr. Kőrös Endre 191, póttag Pongrácz József 190 szavazattal. A gimnáziumok részéről rendes tag Faragó János 218, póttag dr. Bene Kálmán 218 szavazattal. Rendes tanítóképviselő Gál István 212, póttag Jílek Ferenc 213 szavazattal. Egyházkerületi lelkészi tanácsbiróul Miklós Géza székesfehérvári lelkész választatott meg 212; egyházkerületi tanítóképviselőül Zsemlye Gyula nagyigmándi tanító 213 és Tóth István diósjenői tanító 212 szavazattal választatott meg.