Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-09 / 41. szám
1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 177. oldal. mátus tanterv elkészül, az iskolák a reáltárgyakat az állami tanterv szerint tanítsák. A mezőföldi egyházmegye felterjesztésére közgyűlés szigorúan figyelmezteti a tanítónőket egyházi állásukhoz illő, a divat szélsőségeitől s frivolitástól ment öltözködésre. Tóth Kálmán nyug. tapolcaföi igazgató-tanító, a tanügyi bizottságnak éveken át buzgó előadója kerületi tanítóképviselői tisztségéről lemondván, meleg szavakkal búcsúzott a kerületi gyűléstől. Közgyűlés úgy határozott, hogy a tanügyi bizottságban azért tag fog maradni. A kerületi bíróságnak sok dolga volt. Szeptember 26-án délután 3—8-ig két tanácsban tárgyalták le az ügyeket Fülöp József, Kutasi Ferenc, Vargha Dezső, Löké Károly, Peti Lőrinc, dr. Szily János, dr. Kiss Albert, Szűcs József, Csomasz Gyula, Győry János, dr. Csajághy Károly, Medgyasszay Vince és Szűcs Dezső tanácsbirók referálásában. Különösen nagy érdeklődés kisérte a császári papválasztás ügyét, melyben a kerületi biróság jóváhagyta a tatai egyházmegyei bíróság Ítéletét s ezzel véglegesen megerősítette Tóth Sándor megválasztását. A harmadik nap, kedden a világi elnöki széket dr. Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnok foglalta el. A közgyűlés, hála az elnökség és jegyzői kar vállvetett munkájának, 11 órakor Püspök úr buzgó imájával véget ért. A közgyűlés mintaszerű rendezéséért, a vasárnapi közebédért illesse hálás köszönet a székesfehérvári vendéglátó gyülekezetei, különösen annak fáradhatatlan vezetőségét: Miklós Géza lelkészt és Lipcsey Lajos főgondnokot. Tudósító. Dr. Antal Géza püspök lelkészi beiktatása. — 1927 október 2. — Ellenségektől környezett hazában, a gyűlölködés sötét világában oly jól esett egyszer a szeretet ünnepét ülni, derűt, fényt látni, reményt, hitet meríteni! Megpihent a szív, ellágyult a lélek és akik máskor nem tudnak vagy nem akarnak egymásra találni, azokat egy igazi apostoli lelkű főpásztor szózata egyetlen, nagy érzésben egyesítette. így lett dr. Antal Géza püspök pápai lelkészi beiktatása — mint ahogy előre gondoltuk — nemcsak saját felekezetének, de az egész városnak, sőt jelentősége által az egész országnak is ünnepe . . . Az ünnep előestélye szombaton volt. Lobogódíszt öltött e napon a város. Az állomási épületet a város vezetősége gyönyörűen feldiszíttette és Isten hozott! feliratú kaput formáltatott a perron elé. Másik szép diadalkaput a református egyház állíttatott a nőnevelőintézet elé, mely a püspöld székház elkészültéig dr. Antal püspök ideiglenes szállása lesz. E diadalkapu homlokán ez a felirás díszlett: Áldott, aki jött az Úrnak nevében! Borús, esős az idő. De a perronon s az állomási épület előtt azért óriási várakozó közönség. A perronon a középső négyszögben helyezkedik el a presbitérium és a városi hatóság. Háttérként a Leányegylet magyarruhás küldöttsége foglalt — bájos koszorú gyanánt — helyet. A vonat kis késéssel berobog s harsogó éljenzés hangzik fel, midőn a kupé ajtajában a püspök jól ismert alakja, szelíd, nemes vonásu arca láthatóvá lesz. Kíséretében csupán nővére és a püspöki segédlelkész vannak. A polgármester előlép és melegen, lendületesen üdvözli a főpásztort, aki válaszában kijelenti, hogy boldognak érzi magát, mikor annyi vándorlás után haza ért. Lelkes ováció után a leányegyleti küldöttség sorából Hochschorner Lujza lép elő és csinos kis beszéd kíséretében nyújtja át a hit, remény és szeretet virágait, mit a püspök belsőséges szavakkal köszön meg. Ezután kivonul a társaság az állomásról és a közönség sorfala közt kocsikra ül. Az első kocsiban a főkapitány, a következőben Pongrácz h.-lelkész és dr. Csehszombathy főgondnok, a harmadikban — dr. Jókay Ihász Miklós képviselő remek négylovas hintóján — a püspök ült, balján a polgármesterrel, ezt még további húsz kocsi követte. A hosszú útvonalon végig az eső ellenére nagy-nagy közönség s egész tömeg a Széchenyi-téren, hol ékes rendben egyik oldalon a ref. elemi és a nőnevelő-intézet, a szobor előtti részen pedig a kollégium növendékei álltak sorfalat s a kocsijából kiszálló püspököt szeretettel teljes, lelkes éljenzéssel fogadták. A kocsik a diadalkapunál álltak meg s itt dr. Csehszombathy László főgondnok üdvözölte az egyház nevében a püspököt. Meghatva és mégis erővel teljesen beszél, köszöntve a nagy elődök méltó utódját. A püspök hálás köszönetét mond s ajánlja hűséges szolgálatát a pápai gyülekezetnek. A kapu előtt még egy kedves meglepetés, a bennlakó növendékek bájos, fehérruhás deputációja, élükön Jezerniczky Márta ad át üdvözlő vers kíséretében hófehér virágokból kötött csokrot. A köszönet lekötelező szavai után bevonul lakosztályába, melynek előszobája és szárnyas ajtaja szintén Ízléses szép virágdíszbe voltak öltözve. Aznap este a püspök a nőnevelő-intézet tanári szobájában bizalmas körben vacsorázott. A vacsorán a presbitérium tagjai és nem Pápáról csupán Jakab Áron esperes, Ólé Sándor, a megválasztott második pápai lelkész, Lipcsey Lajos, a mezőföldi egyházmegye gondnoka és Antal Kornél, Antal püspök fia vettek részt. A beiktató ünnep másnap, vasárnap volt. Erre zsúfolásig megtelt a régi nemesi funduson álló templom, melynek bejárókapuja virággal ékesítve fogadta a tóduló nagy közönséget. Az összes hatóságok elküldötték népes deputációjukat. Megjelenésükkel emelték az ünnep fényét dr. Körmendy-Ékes Lajos főispán, dr. Horváth Lajos alispán, az evangélikus egyház népes deputációja, a katonaság képviselői stb. Az egyháztagok mind eljöttek új lelkészük első beszéde meghallgatására. Mikor a püspök környékbeli lelkésztársai kíséretében belépett, megszólalt az orgona s felzendült a hívők éneke. Ennek végeztével Jakab Áron esperes és a beiktatandó lelkész az úrasztala elé léptek. Az esperes gondolatokban gazdag s a ritka alkalomhoz — mikor egyszerű gyülekezeti lelkészi állást egy püspök foglal el — méltó, szépen felépített és előadott beszéddel és áldáskivánással iktatta be őt lelkészi tisztébe. Most a főiskolai kántus énekelte el Tóth Lajos zenetanár vezetésével a szokott szabatossággal és erővel az Áldások istene c. éneket. Ezalatt a püspök fellépett a szószékre és elmondta — mint gyülekezeti lelkész — első egyházi beszédét. Ez a beszéd valóságos élemény volt mind azok számára, akiknek megadatott, hogy végig hallgathassák. Alapigéje: „Szükséges, hogy az ember addig cselekedjék, amig nappal van, mert megjön az éjszaka s akkor többé nem cselekedhetik“, megadta az egésznek alaphangját és szellemét. Egy sokat alkotott férfi, egy nagy főpásztor beszélt itt, aki, mig ereje van, itt, azon a helyen, hol annyi nagy előd működött, kiknek életét pár klasszikus mondatban vetítette elénk, tenni, dolgozni, alkotni akar. Akiknek segítségét kérte, gyönyörűen aposztrofálva a presbitériumot, megválasztott lelkésztársát, a várost, vármegyét, mélységesen meghatva hallgatták az ajkáról elhangzó hitvallást. A szere-
